Szendrő vára

29. rész

Szendrő vára – Már a rómaiak korában ismert erődítmény volt, Trajánusz császár, Pannonia (Germania Superior) provincia kormányzója 107-ben a Dák Királyság ellen vívott második háborúja idején a Traiana Fortis néven ismert seregével itt kelt át a Dunán. Győzelme után lett az Al-Duna vidéke római tartomány. A hadjáratra emlékezett Manuel bizánci császár történetírója, Joannes Kinnamos, Anonimus pedig a gestájában úgy tudta, hogy Árpád fejedelem vezérei ezen a vidéken vezettek hadjáratot „Galád ellen, kinek uralma a Maros folyótól egészen Horom váráig terjedt”. Lejjebb, Kubintól néhány kilométerre, a Morava folyó torkolatánál állnak Kulics vár romjai, ma már csak a régi háborúk emlékét őrző omlatag torony látszik belőle. „Hajdan, a rómaiak korában ott egy erősített város állott, melyet, valamint a folyót is Margusnak neveztek” – írta Gecser Béla A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától Herkulesfürdőig (1893) könyvében. Nándor-Fejérvár után itt kezdődik az a végvári rendszer, amely egészen Orsováig és Szörény-Tornyáig (a mai Turn-Severin) húzódott, és ahol a török háborúk idején, egészen 1739-ig a Délvidék legnagyobb, legvéresebb csatáit vívták.

Az Al-Duna vidékén Szendrő vára nyitja az erődítmények sorát, lefelé haladva a folyón Keve vára már csak a történelmi emlékekben él, Ópalánka szigetének Ráma vára Lászlóvárával és Galambóccal együtt azonban még megingathatatlan emlékei a történelemnek – írta Erődi Kálmán a magyar határvidék erődrendszerének összefüggéseit föltáró Az Alduna és vidéke (1914) című könyvében. Szendrőt, a régi, nevezetes magyar várat a Duna, a Temes és a Karas-Néra torkolatai között elterülő hatalmas félkörív közepén találta, ahol a természettől alkotott két bástyán valamikor két vár állott őrt. Szendrőt 1427-ben a török elleni védelemért cserébe a szerb Brankovicsok Zsigmond királyunknak adták át, aki 1432-ben felépítette a mai formájában is látható erődöt. Murád szultán ugyan elfoglalta, de 1440-ben Hunyadi János újra visszavívta. II. Mohamed hódító hadjárata után egészen 1789-ig a török bitorolta, Szavoyai Jenő háborúit követően azonban osztrák kézre jutott. A szerbek 1867-ben kapták meg. Szendrő várával szemközt a „magyar parton” Kevevára (Temeskubin) állott. Határában még megtaláljuk az Árpádkori Keve várának romjait. Ott, ahol a Dunába bal felől a Karas és a Néra folyók ömlenek, a két torkolat között van a két Palánka. „A Duna partján Újpalánkánál kelt át az Attila udvarába induló Priscus Rhetor követsége, itt érintette először Traianus Dácia földjét is, a hőslelkű Zrínyi Ilona 1692-ben itt búcsúzott el sírva, hőn szeretett hazájától.” Az Újpalánka mögötti Ópalánka közelében állt régen Horom-vára, az Árpád-kori Horom vármegye székhelye. Átellenben a komorrá váló hegyek szélső sziklafokát Ráma várának romjai díszítik, melyet 1788-ban Báró Lo-Presti hadnagy a törökkel vívott ütközetben maroknyi csapatával haláláig védelmezte. Innen már csak néhány evezőcsapásra van Galambóc, bástyáival szemközt áll Babakáj az Alduna első sellője, „tanúja azon ma sem szűnő küzdelemnek”, amit a folyó a sziklákkal vív. Erődi Kálmán tudni vélte, hogy a nép fantáziája több mondát fűzött a rejtélyes sziklához. „Régen a hajósok réme volt. A fenyegető veszedelmek emléke él azon szokásban, hogy aki először kel itt át, azt megkeresztelik az Izlas, a Tachtalia és a Greben zuhatagok nevében.”

Szendrő első írásos említése Zundreu néven egy 1312. március 3-án kelt oklevélben olvasható, melyben Tekus ispán utódai egymás között földeket zálogosítottak el. 1317-ben egy peres okiratban Zendereu néven említik. A vár építésének az ideje nem ismert, egyes feltételezések szerint Bebek György földesúri magánváraként épült még 1320 előtt, ami később királyi vár lett. Egy 1608-ban kelt leírásban Szendrő három várának – Újvár, Bekek vára és a Földvár, más néven Német várának – leírása olvasható: A Felsővár „Az hegyen való vár olyan, kiben lövőszerszám vagyon és őrizők is porkolábbal tartatnak benne. Ezt az várat kezdték volt építteni és nagyobban fundálni, melynek most is minden fundamentoma megvagyon és bástyájának is jobb részét kövel igen szépen megrakták. Mely épületet hogyha véghözvitték volna, hát Magyarországban egyik erős végház lőtt volna.” Az Alsó vár „A Második vár, melyet Bebek várának neveznek szintén az alsó oldalában vagyon az fölső várnak, kit most legfőbb erősségnek tartunk itt, kiben az derekas lövő szerszám és egyéb muníció tartatik. Oly hely azért ez és erősség, hogy az felső vár nélkül igen semmi, hogyha az meg nem építtetik. Minekelőtte az fölső vár megépíttetnék, szükséges, hogy ez az Bebek vára jobban megerősíttessék két kisebb bástyával, árok tisztításával és a benne levő romladozott házak újításával, bótozásával és sindelyezésévet, hogy élésnek való hely lehetne és több ember lakhatna benne. És könnyű költséggel megkészülhetne, mivel minden építésre való eszközök helyben vágynák.” A Német vár „Az harmadik vár, melyet német várnak is hívnak, oly alkalmatlan helyen építtetett, hogy ellenséget ember meg nem várhatna benne, ki meg is próbáltatott az elmúlt esztendőben. Azért szükség, hogy az huszárvárosa felől való töltése levonattassék és a huszárvároshoz foglaltassék palánkkal, hogy ez is huszárvár legyen, ez okért, hogyha ellenség találkoznék, bele ne szállhasson és az több helyeknek ártalmakra ne lehessen.” A leírásból kitűnik, Sendrő vára a XVII. század elején még nem nyerte el végleges formáját, folyamatosan építették, alakították, erősítették.

A Szamota István szerkesztette, a Nagybecskereken megjelenő Történeti Nép- és Földrajzi Könyvtár sorozatban közölt Régi magyar utazók Európában 1532–1770 (1892) című kötetben Komáromy János 1697. október 8-ától jegyzett al-dunai útirajzában így fogalmazott: Szendrő, szerbül Szmederovo két temploma közül az egyik 1012-ben épült, tehát az ország legrégibb temploma, a másik új és öt kupolás. Legfőbb nevezetessége a romlásnak indult vár, mely 21 tornyával oly impozáns látványt nyújt, hogy megtekintését az Aldunán utazók el ne mulasszák. Az általa ismert monda szerint „Jorina prokleta” (Átkozott Irén) Brankovics György felesége építtette, de az itteni feliratokból kitűnik, hogy maga Brankovics György (a szerb népdalokban Gjuro Szmederevacz) volt a vár építője 1430-ban. 1430–1440 a szerb despota székhelye és Szerbia utolsó maradványainak fővárosa volt. 1419-ben török kézre került és ezzel Szerbia török vilajetté lett, és 310 évig az is maradt. „Szendrő három szegeletre van építve, negyvennyolcz tornya, két kerítése, külső-belső vára, igen tágas hely. Egy Helena, nevű görög leány építtette, (ki akkortájban a Dunának azt a részét nagy messze le bírta) kinek a Dunán felől való kerítésére a maga czimerét különös kőre metszette, magát pedig mezítelen (becsületes leány volt ő kegyelme) kőből belső várában kifaragtatta.” Napkelet felől mellette ömlik a Danába a Jezava (Jazova) patak vize. „A város mellett vagyon egy régi keresztény templom s holmi régi monumentum is. Ezt a Vég-Szendrőt osztán midőn egyszer magyarok rabságába esett Váli bég adta volt feje váltságába, az magyaroknak olly véggel, hogy esztendőre visszaveszi fegyverrel, a minthogy hat hónapok alatt vissza is vette. Ebben volt egyszer fogva Hunyady János is, mellyért jól megfizetett volt szabadulása után Nándorfejérvárnál.”

Gecser Béla A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától Herkulesfürdőig (1893) című könyvében páratlanul szép leírását adta a történelmi tájnak. Szendrő várával szemben a hajdani Kulics romjai jelentik a belépőt az egykori Horom (vagy Haram) vármegyébe, mely a mohácsi vészig létezett. Horom vára valamikor Új-Palánka helyén volt, Új-Palánka székhelye volt Horom megyének, hajdan népes, mozgalmas életet élő város, ahol királyaink közül többen – IV. Béla és Luxemburgi Zsigmond – is megfordultak, birtokaikért véres csatákat vívtak, a dicső múltra azonban ma már semmi sem emlékezteti a vándort.

Az öreg Duna egykori lármája ma Szendrő, Galambóc, Szentlászló-várának bástyái között ver visszhangot, és olykor megkondítja az elsüllyedt Ada-Kalé templomának magára maradt harangját. S hogy a látvány mennyire hiteles, igazolja azt Kopper Irma egykori palánkai diáklány a diákkirándulásuk nyomán 1910-ben született élménybeszámolójának részlete: „Mögöttünk Zimony ablakait s az ezredévi emlék turul madarát aranyozta be a kelő nap.” Pancsova tornyai, Szendrő várának bástyái, a Senki szigetének dús lobjai után „Báziásnál már nemcsak a szerb, hanem a magyar parton is hegyek kísérik a Dunánkat. »Ott a Babagáj!« Csakugyan, hatalmas szikla ült a Duna közepén, egykedvűen tűrve, ahogyan korbácsolják a hullámok. Tőle jobbra, kiugró magaslaton Galambóc vára látszik. Büszkén tekint alá a szirtfokról, mintha ma is ellenséget várna. Szemben vele Lászlóvár őrzi egyetlen, félig ledőlt falát.” Azon túl pedig „Adda-Kaleh utolsó gazdájáról, a hős Elisán basáról szól a rege.”

Irodalom: Deér József: Zsigmond király honvédelmi politikája I–II.; Hadtörténelmi Közlemények, 1936. 1–57. p. és 169–202. p.; Rázsó Gyula: A Zsigmond kori Magyarország és a török veszély (1393–1437); Hadtörténelmi Közlemények, 1973. 3. szám, 403–444. p.; Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig; Történelmi Szemle, 1996. 38. évfolyam, 2–3. szám, 1. p.; Papp Sándor: Magyarország és az Oszmán Birodalom – A kezdetektől 1540-ig; In: Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerkesztette Zombori István; Budapest – Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)-Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2004. 219. p.; Boleszny Antal: Kézikönyv az Al-Dunán Szerb- Oláh- és Bolgárországban utazók számára, vagy a határvidék, Szerb- Oláh- és Bolgárország. Írta Boleszny Antal; Ó-Orsova – Nyomatott Handl József-nél, 1870. 176 [3] p.; Kalecsinszky Sándor: Az Aldunáról és környékéről; Budapest – A Pesti Lloyd-Társulat könyvnyomdája, 1891. 16 p.; Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054–1717. Szerkesztette Szamota István; Budapest – Franklin Társulat, 1891. 559 p.; Régi magyar utazók Európában 1532–1770 – Az előszót írta Vámbéri Ármin. Szerkesztette Szamota István; Nagy-Becskereken – Pleitz Fer. Pál Könyvnyomdája, 1892. 383 p. Történeti Nép- és Földrajzi Könyvtár. Kiadja Szabó Ferencz N.-Eleméri plébános; [Gecser Béla]: A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától Herkulesfürdőig. Írta Gecser Béla polg. isk. tanár; Pancsova – Nyomatott Wittigschlager K.-nál, 1893. 218 p.; Simonyi Jenő, dr.: Az Al-Duna; Budapest – Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. nyomdája, 1903. 19 p.; K. I. [Kopper Irma]: Aldunai utunk; In: A palánkai áll. polgári fiú és leány iskola értesítője [az] 1910–11. tanévről. Közli Zakkay Aladár igazgató; Palánka – Kristofek és Blázek könyvnyomdája, é. n. [1911]. 18–29. p.; Erődi Kálmán, dr.: Az Alduna és vidéke; Budapest – Magyar Földrajzi Intézet Rt., 1914. 65 p.; Kalapis Zoltán: Régi Bácskai és Bánáti utazók; Újvidék – Forum Könyvkiadó, 1987. 300 p.; Mák Ferenc: Régen a hajósok és a vándorok réme volt – Legendák, epikus történetek, babonák és hiedelmek a történelmi Al-Dunán I–XV.; Magyar Szó, 2013. január 26. – 2013. május 4.

(Folytatjuk)