Mordor és Zita ma este ismét egy sci-fi filmet néz meg. A Sárga Malom Mozi eddigi legrövidebb vetítésén vesznek részt. A La Jetée, vagyis szabad fordításban A kilátóterasz alig félórás alkotás, azonban meglepően sok embert vonz ma este a mozi nézőterére. Úgy tűnik, az emberek érdeklődve fogadták az időutazásos filmek eme korai elődjét. Mordorék leülnek az első sorba.
– A La Jetée egy huszonnyolc perces francia rövidfilm a hatvanas évekből, melyet a rendező, Chris Marker fényképregényként definiál – ismertette az alapvető tudnivalókat Zita. – Ennek az oka, hogy a film szinte csak állóképekből tevődik össze, egyetlen jelenetet kivéve. Ez a filmes technika olyan hatást kelt, mintha valaki egy projektoron keresztül váltogatná a képeket. Ráadásul a fotók nincsenek kontrasztban egymással, vagyis nem arról van szó, hogy több ezer példányból összeáll egy mozgóképszerű alkotás.
– Ráadásul a film fekete-fehér, és mindössze a narráció és a zene felel az auditív élményért – tette hozzá Mordor. – Nemcsak minimalista, hanem egyenesen a múltba utazik vissza a film, ami a filmkészítés technológiáját illeti.
– S ha már itt tartunk, fontos megemlíteni, hogy a La Jetée egy időutazásos témát dolgoz fel, a történet szerint ugyanis a harmadik világháború után megsemmisül Párizs, és az emberek, akik életben maradtak, kétségbeesetten keresik a jelen problémáinak megoldását a múlt és a jövő tanulmányozásával. A narráció szerint a történet egy férfiról szól, akit megbélyegzett egy gyermekkori kép, emiatt ő az, akit a túlélők először a múltba, később a jövőbe küldenek – de csupán pszichikai időutazásról van szó, fizikailag nem valósul meg az esemény.
– A fizikai időutazást viszont a 12 majomban, Terry Gilliam filmjében már láthatjuk, amely film alapötletéül a La Jetée szolgált – egészítette ki Mordor.
Ebben a pillanatban elkezdődött a vetítés. Mordor és Zita elmélyülve nézte végig a rövidfilmet.
Amikor a főszereplő sorsa beteljesedett, a vetítés véget ért. Mordor már nem tudta magában tartani a véleményét, azonnal megszólalt:
– Úgy gondolom, hogy egy újabb alapművet láttunk. Számomra az eredeti, francia narráció hátborzongató hatást keltett, az alkotás apokaliptikus hangulatához is hozzájárult. A film végi cliffhanger, vagyis a csavar a cselekményben, a férfit és a nőt szorosan összekötő érzelmek, melyek ellenállnak térnek és időnek, és a múlt és jövő párhuzama olyan hatást keltett bennem, melyet a legtöbb másfél-két órás mozifilm sem képes elérni.
– Ebben igazad van. Folyton az járt a fejemben, hogy ha valaki felajánlaná nekem, hogy vissza- vagy előremehetek az időben, melyiket választanám. Arra jutottam, hogy a főhőshöz hasonlóan én is a múltba menekülnék, de nem azért, mert a végzetem ott van, inkább csak gyávaságból. Járt utat a járatlanért soha el ne hagyj, ugyebár.
– Megértelek, de a döntésed nem tartom gyávaságnak – mosolygott párjára Mordor. – Aki a múltba vágyik vissza, akár olyan múltba, amiben sosem élt, annak dolga van ott. Ha a jövőbe mennél, azt már kevésbé a végzet, inkább a kíváncsiság vezérelné.
– Erről órákon át lehetne vitatkozni, s a La Jetée éppen emiatt lelkileg igen megterhelő, hiszen a filozofikus téma teljesen körbeveszi. Elképesztő, hogy mennyi minden fért bele alig fél órába.
– A jövő heti vetítés kevésbé lesz filozofikus témájú, vagyis egy kicsit megpihenhetünk a mai után. Annyi biztos, hogy a Sárga Malomigen szervezett struktúrával válogatja ki a filmeket, amelyeket vászonra visz, csodálatos élmény végignézni őket, miközben úgy érzem, hála a vetítéseknek, már mindent láttam.
Mordor és Zita elhagyta a mozit.
