2025. június 5., csütörtök

Sorsrészlet

(anti-aforizma)

Radivoj Šajtinac

 

A denevér

átrepül a nagyszemű elefánt felett

 

cincogása így fordítható

 

nagy és kicsi csontok

petyhüdt visszhangját hallom

nem érsz el a célig

 

s a petyhüdt ormányon át

hallható válasz fordítása

 

téged a költő a sötétből kölcsönzött ki

elbűvölt a láthatatlan hatalmáról szóló hazugságokkal

feleslegesen szórta rád a holdfényt

adott neked tüskeszárnyakat

 

ki az aki valaha is csöndben el tudta kerülni azt

mi a hangban mozdulatlan

 

cincogásból cincogásba

a civakodás tetszene az örökkévalóságnak

mindenkinek, mindennek

minek célja és ideje van

 

a sötétben csak

a nesz

a vért köröskörül

a költészet

szürcsöli

 

Szuicid refrén
(Szerkesztési eredmények)
Radivoj Šajtinac

 

Egy napon egy fülsüketítő útkeresztezésen

Egy ázott mezei úton

Egy harmatos és ködös hegyi utacskán

Ott találom le nem írt szövegeim részecskéit

 

A saját magát ámító szél, melyről már álmomban

Is lemondtam, széthordja őket valahova, hol a foltok zavaros

Csodája ámul a jelenlét minden hatását

És az akarat minden mulasztását eltakarva

 

És soha el nem fogadom

Magamévá sem teszem, nem mondom ki késve sem

Azokat a szóhoz hasonlatos morzsákat, s a port, a betűk anyagát

A hosszú és rövid bekezdéseket

A kis fehér réseket, melyektől csak én kapnék engedélyt

Hogy kitöltsem őket és igazoljam, ha elönti őket a fény

 

Egy napon egy nem kitalált helyen

A talán nekem járó idő

Szembesít majd a levegővel, vízzel, talajjal s a fénnyel

Fülemben madárcsicsergés lesz, szememben szálka, zsebemben dohány

Lelkemben az említett folt hajtása

 

A vigasztaló valaki

És az is, mi kimondhatatlan, s az is, mi üres

Itt kavarognak most a kézirat konfettijei

Ellepik a nyüzsgő várost vagy a hűvös vidéket

 

A le nem írt sorok dörögnek, lobognak talán

Ám én védett vagyok és mások is tőlem

Már nincs szó, nincs aláírás

Nincs szél a lemondásban

Én sem vagyok már

 

Ingyenesen és észrevétlenül

Napok óta figyelmeztet a folyóirat

Minden, mi a szépirodalomba belefér,

Fölösleges, a le nem írt s a leírt

 

A fül, a szem, a lélek

Szétszabdalva, szétszaggatva

Az üres csodát felkavarja

S a közelben nem lesz senki

A másik napon

 

(Kovács Jolánka fordítása)

Magyar ember Magyar Szót érdemel