„Álmodd hozzá egy másik éjszakához”
(Karafiáth Orsolya)
mint szem ráncán a fény: kisiklott életem
– ekkora csöndet csak a pincemély terem
(Fotó: Oláh András)
árnyék lépett közénk és fuldokló szavak
átnéztél rajtam a hallgatás ránk szakadt
kezdődhet a holnap és kezdődhet bármi
nem tudok már tovább a kedvedben járni
maradt még bennünk úgyis elég sebhely
legalább a múltat vidd magaddal s tedd el
ami elveszett azt nem kell már keresni
maradok holttérben egy kifosztott senki
borgőzös emlékek táplálják a káoszt
hozzáálmodlak egy másik éjszakához
