Kilátó

Már megint cölöpöket verünk, huzalokat feszítünk, ponyvát terítünk. Ha kész a sátor, azonnal kutatni kezdünk.

Valahol messze, ahol hegyek csúcsai karcolták a felhők hasát, és a falu határában csörgedező kis patak még nem tudta, milyen lustán hömpölygő nagy folyóvá hízik, mire eléri a tengert, élt egyszer egy asszony. Férjét régen elveszítette, gyermekei soha nem születtek, vágyai elszürkültek, mint a tábortűz este még vidáman ficánkoló lángja után hajnalra a hamu.

A Muraköz, pályája későbbi szakaszában már egész Szlavónia költője és krónikása, Haller (Láposi) Jenő 1876. szeptember 17-én született a Zala vármegye részeként számontartott Légrádon, a gimnáziumot Nagykanizsán végezte, 1903-ban a csáktornyai tanítóképző intézetben szerzett tanítói oklevelet,[1] ezt követően Belovár-Kőrös vármegyében, a szlavóniai szórványmagyarság soraiban, Nagypiszanicán, a Julián Egyesület szervezésében vállalt tanítói állást.

Az absztrakt-, free-, illetve szinte műfajon kívüli, de mindenképpen improvizatív jazz mezsgyéjére vezényel bennünket a Dés László Free Sounds Quartet a Capricci c. koronggal, az ínyencségeket kedvelőknek ajánlott.

Székesfehérvárt, a Vörösmarty Társaság gondozásában látta meg a napvilágot Marcsók Vilma Szórványvilág című vaskos kötete, mely egybefűzi a szerző 1990 és 2017 között megjelent írásait. Döntő többségében a publicisztika műfajának kategóriájába besorolható írásokról van szó, melyek hűen tükrözik a megírásuk pillanatában a szerző közvetlen és tágabb környezetében uralkodó politikai és társadalmi helyzetet, de általuk gyakran egyéni sorsok alakulásába is betekintést nyerhetünk.

„Legyen az én szavam tiszta, attól kezdve, hogy kibuggyan lelkem rejtett, saját magam számára is ismeretlen részéből, egészen addig, amíg beletorkollik annak a valakinek az enyémmel egyívású lelkébe, aki meg akarja majd hallgatni és be akarja fogadni.