Negyvenöt évvel ezelőtt, 1976. június 4-én, tragikus körülmények között, Balatonszemesen érte a halál a magyar színjátszás egyik legkarizmatikusabb nagy színészegyéniségét, Latinovits Zoltánt a Színészkirályt (ahogy Nagy László nevezte egy róla szóló hosszabb tanulmányban).
2026. május 3., vasárnap
Kilátó
Kontler Gyula Slatináról küldte első írását, a Bencikék Jóskája című elbeszélését a Szlavóniai Magyar Újságnak, s maradt állandó munkatársa a lapnak egészen 1914-ig, az első világháború katonai mozgósításának pillanatáig. Az elbeszélés egy tisztességes béres, Bencik bácsi Jóska fiának és az uradalom grófi tulajdonosa Magda lányának tragikus szerelmét foglalta kerek történetbe.
Rendet tett a fiókjában. Az önéletrajzát új dossziéba rakta.
Pap Éva szegedi írónő második könyvét már meg lehet vásárolni, akár Szabadkán is. A civilben lakberendező, lelkében talán mindig is író férje családjának pincében talált és féltve őrzött leveleiből rakta össze a kirakós darabjait és írta meg az első, Szabadkán játszódó, helyi színekkel telített, szeretnivaló könyvét.
Megnyílik a folklorista, a nyelvjárásgyűjtő, a magyarságkutató lelke, ha valahol évszázadokat megélt, tisztán megőrzött népdalokra, balladákra bukkan, mint az velünk történt, amikor a tízéves balkáni háború borzalmait átélt horvátországi Kórógyra, Szentlászlóra, Laskóra látogattunk. Különösen Kórógyon részesültünk szívszorító élményben, amikor az énekkar kiváló teljesítménye után egy nagyon régi népdalt énekel el a legidősebb asszony, az énekkar kiemelkedő tagja… Ki is?
Arról olvashattunk néhány évvel ezelőtt, hogy mindennapos jelenséggé vált Londonban a gagyizás. London leghíresebb bevásárló utcáját, az Oxford Streetet kelet-európai, főleg romániai csalók özönlötték el.