Amíg a Feleségem történetére (elérhetőségére) várok, – amely Füst Milán regénye alapján készült, Enyedi Ildikó rendezésében, és már jelölték Oscar-díjra is, s az operatőre, Rév Marcell munkájáért Emmy-díjat kapott, de a mű, sajnos szombaton nem nyerte meg a cannes-i Arany Pálmát – úgy döntök, nassolok egyet, és előveszem a teljesen friss A fekete özvegyet.
Kilátó
Négyen voltak, férfiak. És a birkát tartották igazi értéknek.
Ritkán van alkalmunk a közép-bánáti magyar települések népi kultúrájával foglalkozó publikációval találkozni. A magyar és szórványmagyar népélet bánáti kutatói eleinte jobbára az al-dunai székelyek vidékünkön alig ismert szokásanyagára figyeltek (Botka József, Ujváry Zoltán, Bartha Elek), majd néhány néprajzkutatónk a Kálmány Lajos-i hagyomány továbbélését igyekezett felkutatni (Beszédes Valéria, Tóth Ferenc).
A hagyományápolóknak és etnológusoknak köszönhetően ismételten kezdenek elterjedni szélesebb körben a kunhímzés mintái. Ez a technika az egyik olyan örökség, amelynek köszönhetően a kun értékek a mai napig fennmaradhattak.
A magyar nyelvhagyománynak egyik ritka, de értékes eleme a szenvedélyeskedik ige (’ szenvedélyes ember módjára beszél vagy viselkedik’). Különösen a XIX.
– Szervusz, Béla, hogy vagy?

