Ebbe az „áldott földű Kánaánba” kezdtek a somogyi, a zalai – újabb időkben a muraközi – magyarok is kivándorolni, hogy föladva az otthoni szegénységet, anyagilag biztosabb életet teremtsenek maguknak. „Eladó földet itt mindig kaphatni, egyrészt mivel – mint már említem – az ottani nép a hiányzó munkáskéz, s a régi jó időkből eredő dologtalanság, ímmel-ámmal való gazdálkodási módnál fogva a födnek csak felét, vagy háromnegyed részét műveli meg, s a parlagra szánt területet-mennyiségen, mint fölöslegen, szívesen túlad, másrészt a mulatni vágyá...
2026. március 17., kedd
Kilátó
– Tudod, mi ez? – emelte magasra az öregasszony a padláson talált képet.
A budapesti Magyar–Török Baráti Társaság online eseményén dr. Ninkov K.
Avatott történész írja avatott történész munkájáról, Szakály Sándor Botlik Józseféről, ez utóbbinak a fent jelzett könyvéhez írt előszó első mondatában: „Különösen nagy, mintegy hét és fél évtizedes adósságot törleszt Botlik József nagy formátumú történeti műve, amely életrajzi lexikon, és hiánypótló kézikönyv is egyben.
A jógyakorlat vagy bevált gyakorlat eredetileg a vállalati menedzsment és minőség-biztosítás területén olyan, rutinszerűen végzett tevékenység, amely széleskörű tapasztalatokon alapul, és több szervezetben is sikeresnek bizonyult.