Kilátó

Kicsi volt még a házban a három Nagy gyerek a nyárutón, amikor először hallották a dudaszót. Este kilenc óra volt.

Amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy az északi népek – legyenek azok a norvégek, a finnek, a svédek vagy az izlandiak – milyen éghajlat alatt, és milyen domborzati körülmények közepette élnek, különösebben nincs mit csodálkoznunk azon, hogy mondáik, népmeséik sötét hangulata és cselekményei mellett Stephen King amerikai sikeríró horrorregényei gyermekmeseként hatnak, ahogyan a jóízű északi death metálzene mellett az amerikai és akár a magyar metál is könnyed gyermekdal csupán. Különösen érvényes ez az izlandi mondákra (és akár pop-rockze...

Úgy látszik, szép korára magával ragadta minden filmes leghőbb vágya Michael Caine-t is, úgy szerepelni, hogy az a saját élettörténetét is tükrözze (legalábbis életét a forgatások kezdetéig). S, ha ez így van, a mi Michael Caine-ünk egy végtelenül elmés, hardcore-intellektuális, cinikus, szarkasztikus, vagy talán ironikus ember lehetett.

Többször éreztem úgy, hogy ott állok elvegyülve egy nagy társaságban, majd engem szólítanak középre, és akkor mindent elmondhatok végre magamról, előadhatom azt a szöveget, amelyet már hónapokkal ezelőtt kigondoltam, számítva erre a lehetőségre. Majd megpillantom azt a férfit, akit szerethetek, akinek gyógyítanám a lelkét; intek neki, ő vidáman felém közelít, a tömeg lassan szétszéled.

Immár negyedik alkalommal gazdagították a székvárosiak érzésvilágát a Kamarazenei Fesztivál szeptemberi koncertjei, amelyek a Szerb Nemzeti Színház kamaratermében, az

Ebben a boltban tilos könyvet vásárolni! – takarta be a kirakatot egy hidegbe öltözött őszi hajnalra a hatalmas betűkkel írt tábla. A városra telepedő köd miatt (vagy csak azért,