2026. május 7., csütörtök

Kilátó

Az elveszettnek hitt Erzsébet királyné szobor

Telcs Ede (1872, Baja – 1948, Budapest) szobrász- és éremművész Szabadkán nőtt fel, a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult (1888–1895), majd Budapesten telepedett le, így a magyar fővároshoz és művészeti élethez szorosan kapcsolódott. Ugyanakkor Szabadkához, ifjúságának városához élete végéig sok szálon kötődött.

Bácska mezítláb

Amikor szükségét érzi, hogy megszólaljon, ceruzát, grafitot, ecsetet vagy éppen tollat vegyen a kezébe, hogy kifejezze önmagát, az alföldi szabadságot éli meg. Az újra való érzékenységet, a nyitottságot, a Járás szikes sivatagának perzselő tepsijét, a Tisza folyó vizének a szabadságát, amint lágy hullámok emelik felhőkig a végtelenség vizéből.

Mezőgazdasági melankólia

Tavaly februári interjúnk alkalmával azt mondtad, erősen kötődsz a faluhoz, erre épül az ars poeticád, szeptember 28-án, a budapesti cARTc Project Space-ben megnyílt legújabb kiállításod címe pedig The essence of rurality, ami nagyjából azt jelenti, a vidékiség esszenciája. Mi az, ami miatt kimeríthetetlen lehetőségek tárházaként fordulsz a falu felé, és miben rejlik szerinted ez az esszencia?

Alkalmakként

Az alkalmanként szó helyett `időnként`, `néha` jelentésben olykor az alkalmakként szóval élnek a beszélők: Az elnyomott fájdalom alkalmakként felszínre tör. – Alkalmakként, vendégségben Apu is szívesen megivott egy-egy kávét, én is, de otthon sose főztünk.

A kristálycsiszoló emlékezete

Zenta község önkormányzata az idei községnapi rendezvénysorozat keretében kiemelkedő pedagógiai tevékenysége elismeréseként születésének hetvenedik és halálának tizenötödik évfordulója alkalmából posztumusz Pro Urbe életműdíjjal tüntette ki Máriás Vilmost, a Zentai Gimnázium egykori kémiatanárát, akinek nevében a községi képviselő-testület szeptember tizenegyedikei díszülésén özvegye, Máriás Irén vette át a rangos elismerést.