Kilátó

Tenger bőg a táj alatt. Velem ír.

Három ember helyett kell dolgozni – sok a feladat, mondja, miközben értetlenül nézek rá, madár helyett ház ül a vállán. Elmondták róla, ha bármihez is fog, átütő alkotó- és kifejezőerő hatja át, ezért arra gondolok, milyen szép is lenne a mostan sorban eltűnő régi szép házaink ellenére, ha Vajdaság-szerte épülnének magyarul beszélő házak – főleg akkor, ha építészük magyar – bizonyságul, hogy voltunk, vagyunk és leszünk még ezeken a tájakon!

Tizenegy magyarországi és határon túli magyar vehette át a napokban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől a Külhoni Magyarságért Díjat az Országházban. A Magyar Köztársaság Vajdaságból Pénzes János szabadkai megyés püspököt és Verebes Krnács Erika előadóművészt díjazta.

Magyarországon természetes divatja van az ún. „deheroizálásnak”, hőseink, nagyjaink lekicsinylésének.

Rend kellett, az szent.

Augusztus, Szent István hava. Ilyenkor nekünk, magyaroknak, kicsiknek és nagyoknak, munkásoknak és poétáknak a fejében megfordul az „ünnep” szó.