Az utóbbi években, évtizedekben növekvő és egyre fojtogatóbb problémát jelent az elvándorlás, a munkaerő és a tehetséges fiatalok külföldre való távozása. A kiváltó okok valójában sokrétűek, de az elsők között szerepel a megélhetési nehézségek és a boldoguláshoz szükséges lehetőségek hiánya. Ennek ellenére szerencsére sok esetben az ellenkezőjére is találhatunk példát. Számos vállalkozó kedvű fiatal található Vajdaságban is, akik kiváló ötleteikkel és szorgalmukkal igenis meg tudják teremteni a szülőföldjükön való maradáshoz szükséges feltételeket. Az ő hozzáállásuk és sikereik követendő példát kell jelentsenek a vajdasági fiatalok számára is. A sikeres fiatal vállalkozók egyike az újvidéki Bata Anita, aki valóban hosszú utat járt be, míg megvalósította céljait, álmait. Mindezt elsősorban rengeteg szorgalommal, tudásvággyal és kitartással sikerült elérnie. Az alábbiakban a vele készült beszélgetést olvashatják, amelyben a tanulmányai és utazásai során szerzett tapasztalatokról, élményekről mesél, valamint a vajdasági vállalkozási lehetőségekkel kapcsolatban is kifejti véleményét és meglátásait.
A középiskolai tanulmányaidat követően milyen irányt vett az életed, milyen pályát választottál?
– A középiskola befejezését követően valójában még nem tudtam, hogy milyen irányban is szeretnék elindulni. A nyelvek mindig is könnyen mentek, már akkor is jól beszéltem németül és angolul is, ezért édesanyámmal is megbeszéltük a dolgot és végül a német nyelv és irodalomszakra jelentkeztem az Újvidéki Tanszék Bölcsészettudományi Karára. Mondhatom, hogy későn döntöttem el, hogy ide iratkozzam, nem volt elég időm felkészülni a felvételi vizsgára, ennek ellenére mégis felvettek és bekerültem az első öt hallgató közé. Viszonylag nagyon hamar, már második évben jött az a felismerésem, hogy valójában ez az irány mégsem nekem való. Nem tetszettek az előadások, a vizsgákra való felkészülés pedig csupán abból állt, hogy a könyvekben tanultakat el kellett mondani, számomra mindebből hiányzott a kreativitás.
Milyen irányba változtattad meg a tanulmányaid menetét?
– A fenntartásaim ellenére úgy gondoltam, hogy befejezem, amit elkezdtem, és elvégeztem az alapképzést, de ugyanazon a napon máris beiratkoztam a Műszaki Tudományok Karára, ahol megkezdtem a mesterképzést műszaki menedzsment és marketing szakon. Mivel a Bölcsészettudományi Karnak szinte semmi közös tantárgya nincs a műszakival, így a mesterképzés mellett az alapképzést is el kellett végeznem. Az egyetemen minden tantárgyból az elméleti rész mellett rengeteg gyakorlatunk is volt. Ez utóbbiból sokkal több volt, rengeteg prezentációt, projektet és esettanulmányt végeztünk el, amely nekem különösen tetszett. A műhelymunkák alatt elmentünk különféle cégekbe, ahol megtekintettük, hogy ott hogyan folyik a munka. Érdekes volt, hogy az egyik programozócégben az alkalmazottak számára rekreációs részleget is kialakítottak, hogy aktívan kipihenhessék a munka fáradalmait. Ilyet korábban sehol máshol nem láttam, de mindenképpen követendő példának tartom és elnyerte a tetszésem. Mindent egybevetve nagyon tetszett ez az egyetem, és szerencsére ezt kevesebb, mint két év alatt sikerült abszolválnom a munkahely, a vállalkozásom működtetése és a babavárás mellett.
Mesélj egy kicsit az utazásaidról, milyen helyekre jutottál el?
– Az olvasás mellett az utazás az egyik legkedvesebb hobbim. A tavalyi évben, még mielőtt nagyobb méreteket öntött volna a járványhelyzet és a vele járó korlátozások, Párizsba utaztam, ahova már nagyon régóta szerettem volna eljutni. Meglátásom szerint valóban megvan az a hangulata, amelyről a könyvekből és a filmekből tudunk. A két járványhullám között, még szeptemberben sikerült a testvéremmel elutaznom Belgiumba, méghozzá Gentbe és Brüsszelbe, ahol egy teljes hetet töltöttünk el. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni, az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Rengeteg egészséges táplálkozást is népszerűsítő étterem van, amelyekből Szerbiában vajmi kevés található.
Az utazásaid során Afrikába is eljutottál, milyen tapasztalatokkal, élményekkel tértél haza?
– Két évvel ezelőtt a férjemmel Afrikába is eljutottam, amelyről elmondhatom, hogy minden helyszín közül a legjobban tetszett. Ez egy teljesen más világ, ha valakinek egyszer lehetősége lesz meglátni és megtapasztalni az ottani életmódot, akkor mindenképpen egy kicsit át is értékelheti az életét. Szinte mindenütt csak földes utakat láthat az ember és volt alkalmunk a kis lakhelyeikbe is betekintenünk, ahol hiába is keresnénk, nem találhatunk bútorzatot. Az emberek a földön alszanak egy pálmalevélen, a gyermekeknek játékaik nincsenek. Ennek ellenére mégis hihetetlenül boldogok az emberek, amelyet látva egy kicsit el lehet gondolkodni azon, hogy nekünk ehhez képest mennyi minden megadatott és mégsem tudunk elégedettek lenni. A másik dolog pedig, amit megfigyeltem, hogy a gyermekek nagyon szeretnek iskolába járni. Ez nyilván annak is betudható, hogy a gyerekeket kevesebb inger éri a mindennapokban, ezért sokszor az iskola jelenti az egyedüli helyet, ahol valami érdekesebb dolog történik velük egy nap alatt. Az idősebbek, akik már nem járnak iskolába, úgy beszéltek erről, hogy valójában ott töltötték a legszebb éveiket. Hihetetlen, hogy úgy élnek az emberek, hogy szinte nincs semmijük, de mégis mintha mindenük meglenne. A boltokban édességet például nem is lehet venni, nem úgy, mint nálunk. Számomra Afrika az egyedüli hely, ahova bármikor visszamennék. Ezenkívül a környező országokba, Magyarországra, Horvátországba is gyakran elutazom, de ezek inkább rövid idejű kirándulások.
A tanulmányaidat követően egy vállalkozásba is belekezdtél, mesélj erről!
– A vendéglátás régóta érdekel, amikor pedig a férjem megmutatta nekem a kanizsai járást, úgy gondoltam, hogy ezt meg kell ismertetni másokkal is, hiszen ilyen nincs még egy a régióban. Nagyvárosi lányként azonnal megfogott a puszta hangulata és az érintetlen természet ameddig a szem ellát, valamint a különleges madarak látványa, melyek ott élnek. Vállalkozni azért szerettem volna, mert érdekelt, hogyan tudok egyedül létrehozni, majd fejleszteni valamit. Tulajdonképpen saját magamat szerettem volna kihívás elé állítani, kíváncsi vagyok, meddig tudok eljutni és milyen is ez a vállalkozói világ minden szépségével és nehézségével együtt.
Korábban hol dolgoztál?
– Az egyetem mellett egy évig dolgoztam a Vajdasági Rádió és Televízióban, amit nagyon szerettem, mert mindennap más volt, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Az unalom mostanában sem fenyeget, jelenleg marketing és PR-menedzserként dolgozom. Ez is egy olyan szakma, amit nem lehet megunni, állandóan történik valami és a kreativitásomat sem kell visszafogni. Hiszem, hogy az eddigi tapasztalataim nagyban segítenek majd a vállalkozásom működtetésében.
Mesélj az elképzeléseidről, szerinted érdemes-e itt vállalkozni?
– Szerintem Vajdaságban nagyon is érdemes vállalkozni, én számos lehetőséget látok itt. Úgy gondolom, hogy ha valaki szorgalmas és jó ötletei vannak, akkor szinte bármit véghez lehet itt vinni. Vajdaságban minden megvan, ami egy kényelmes élethez kell. Kicsik a távolságok, gyorsan el lehet jutni egyik városból a másikba, van tó, folyó, puszta, tanyasi idill, felhőkarcoló, bevásárlóközpontok, remek éttermek…
Gondolkodtál-e azon, hogy külföldre távozol?
– Számomra a külföldre költözés sosem volt opció. Bármikor nagyon szívesen elutazom más országba, érdekel különböző népek kultúrája, életmódja, de úgy érzem, nem kell ahhoz máshová költöznöm, hogy sikeres és boldog legyek.
Kitől kaphat egy kezdő vállalkozó tanácsot?
– Úgy gondolom, hogy egy kezdő vállalkozó igen nagy fába vágja a fejszéjét, sok munka vár rá és sok kérdése lesz. Talán legjobb, ha egy már sikeres vállalkozót kérdez, aki valamikor ugyanabban a cipőben járt, mint most ő. A személyes tapasztalatok sokat tudnak segíteni, rengeteget meg lehet tanulni más hibáiból, valamint fontos figyelni arra, hogyan éri el a sikereket valaki és abból levonni a következtetéseket. Legfontosabb: kíváncsinak lenni, kérdezni, nyitott szemmel járni.
Hogyan látod magad tíz év múlva, mit szeretnél elérni?
– Tíz év nagyon hosszú idő, bármi történhet addig, bárhová sodorhat az élet. Remélem, addigra többgyermekes édesanya leszek, sikeres vállalkozó, de legfőképp egy boldog és kiteljesedett életet élő 37 éves nő.
