2024. október 4., péntek

Kiteljesedő élet

Néha már magam is túlzásnak érzem, amikor a szűkebb-tágabb környezetemben megfigyelt események, jelenségek tekintetében olyan sok mindent tudok be a biológiai körülményeknek, tényezőknek, adottságoknak, a természet periodikus, törvényszerű változásainak, vagy épp olyan belénk kódolt szabályszerűségeknek, amelyek megváltoztatásához nagyon kevés közünk van, mondhatni, amire semmiféle hatásunk nem lehet. Időnként rendkívül találónak és precíznek tűnik ez a szemléletmód, olykor-olykor viszont megcsalja, megcsalhatja az ember ítélőképességét. Vajon mennyire vagyunk beágyazva a természetbe, mennyire vagyunk kitéve a biológiai összetevőinknek, ezáltal énünk „primerebb” szintjeinek?

Nem is olyan régen egy jóbarátommal két, külön-külön is érdekfeszítő összeesküvés-elmélet összefésülésére törekvő gondolatkísérlettel viccelődtünk. Mi van akkor, ha a koronavírus-járvány előidézői, vagy hozzájuk nagyon közel álló személyek és társaságok egyidejűleg az időjárásunkat is manipulálják? Így elérve, hogy a közel másfél éve tartó „életkorlátozás” mellett már amiatt is depresszívebbek lehetnek a tömegek, hogy a várva várt nyár helyett egyre csak folytatódik a nyolc hónapos „se tavasz, se ősz, végképp nem nyár” jellegű idő (értelmezzük szabadon ezt a meghatározást!). Mondjuk akkor éppenséggel nem jutott eszünkbe egy logikus felvetés, tudniillik, hogy a járvány a világ többi részén is jelen van, miközben a mi forradalmi meteorológia-kritikánk meglehetősen szűk szegletére irányul a világnak, és azt sem fogalmaztuk meg, hogy miféle terveik és céljaik lehetnek az összeesküvőknek… Arra viszont utólag felhívta a figyelmem ez a heccelődés, hogy önkéntelenül is milyen elkedvetlenítő képzeletkörökben járok.

Koronavírus ide, összeesküvés-elméletek oda, tény, hogy – visszakanyarodva az első gondolatmenethez – az évszaknak hatása lehet a közérzetünkre, akkor is, ha ez a kijelentés elsőre banálisnak tűnik, és csak kevéssé, vagy semennyire sem tudatosítjuk a folyamatot. Az enyhülő, de még jelen lévő járványveszély szempontjából pedig nagy jelentősége van annak, hogy lassacskán beköszönt a nyár, a világosság, a meleg, a több fény, ezáltal az egyre felszabadultabb és egyre teljesebb-kiteljesedettebb élet. A járvány ennek a kiteljesedésnek is más vetületet ad az emberek világában, hiszen ez a várakozás most nem ugyanaz, mint a korábbiak.

Egy rövid kitérő. Milyen fura, hogy az elmúlt másfél évben a természet körülöttünk gyakorlatilag meg sem érezte azt a válságot, ami a mi létünket alapjaiban határozta meg… Pontosabban: az emberi tevékenység visszaszorulásával párhuzamosan újra nagyobb teret kapott a bioszféra többi tagja, tavaly hallottunk például tengerrészekbe visszatérő delfinekről stb. Ez arra világít rá, hogy társadalmunk mennyire jelentéktelen egy nagyobb egész szemszögéből nézve, illetve, hogy egyfajta disszonancia figyelhető meg a legcsodálatosabb élőlény és a többi között… De túl messzire vezetne ez a gondolatmenet.

Evezzünk vidámabb vizekre. Néhány napja jelentették be, hogy országunkban tovább enyhítenek a biztonsági óvintézkedéseken, többek között megemelték az eseményeken résztvevők maximális lehetséges létszámát, a nyitott szórakozóhelyek korlátlanul működhetnek, ezekben zene is szólhat, a sporteseményeken újra lehetnek – ha korlátozott számban is – szurkoló tömegek… Ezek azok a határozatok, amelyek életbe lépésével újabb lépést tettünk előre, és csak tovább növelheti elégedettségünket, hogy párhuzamosan a nyár is egyre bátrabban mutatja magát: kettős felszabadulás ez, a járvány bezártsága alóli kitörés és a nyomasztóan szürke időjárás utáni felpezsdülés. Újra lehet és érdemes készülni, tervezni, előre gondolkodni arról, vajon mivel töltenénk ki az előttünk álló egyre szebb időt.

És még egy szempont. Azzal, hogy a járvány sok esetben kényszerített a bezártságra, párhuzamosan pedig sokszor egyébként sem lett volna kedvünk kimenni a szeles, esős időben, talán magának a kimozdulásnak, a természetjárásnak, illetve az eseményeknek, rendezvényeknek is nagyobb jelentőségük lett. Felértékelődött az, ami korábban annyira természetes volt, hogy már-már észre sem vettük a jelentőségét. Egy koncert, egy fesztivál vagy bármely más kulturális rendezvény más súlyt kapott most, miután már átéltük, milyen az, amikor esély sincs ilyenekre.

A naptárban már elkezdődött, csillagászati szempontból hétfőn, június 21-én kezdődik a nyár. Ha valamikor, most élvezni lehet a nap összes sugarát.