Vajdaság kedvező természeti adottságai és a gazdag mezőgazdasági hagyományok megfelelő körülményeket biztosítanak a mogyorótermesztéshez. A vajdasági mogyorótermesztés az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott, mivel egyre többen keresik a helyi termékeket. A termelők nemcsak kiváló minőségű mogyorót termelnek, hanem fel is dolgozzák azt. A minőséges alapanyagra mindig nagy igény mutatkozik, és ez hozzájárul a családi gazdaságok fejlődéséhez, illetve a szülőföldön való maradáshoz is. A roppanós, ízletes és a rendkívül sokféleképpen felhasználható mogyoró az egyik legkeresettebb termék a hazai piacon. Csokoládéba, fagylaltba, krémekbe tökéletes alapanyag, ugyanakkor sajtolnak olajat belőle, valamint pirítva és nyersen fogyasztva is igen népszerű. A zentai zöldpiacon hosszú évek óta árul mogyorót Rózsa Árpád, a Nutly tulajdonosa, aki 2007-ben telepített először mogyorót a saját földterületén. A termelőt a munkáról, a feldolgozásról, a nehézségekről és az értékesítésről kérdeztük.
A mogyorókrémek nagy népszerűségnek örvendenek a fogyasztók körében
Hogyan vágtatok bele a mogyorótermesztésbe?
– A kezdeti időszak nagyon nehéz volt, mert semmit sem tudtunk a mogyorótermesztésről. Sőt, földműveléssel sem foglalkoztunk korábban. A családnak négy és fél hektár földje van Tornyoson, és egyszer csak jött az ötlet, hogy kezdjünk valamit ezzel a területtel. Kerítésünk sem volt, egyszerűen csak elültettük a csemetéket, azok alapján az információk alapján, amelyeket innen-onnan összeszedtünk. Már az első télen szembesültünk a nehézségekkel. Az apró, frissen elültetett sarjakat az őzek megrágták, a hideg és a szél pedig szintén megtépázta őket. Próbáltam különböző módszerekkel megvédeni a növényeket, ezért a legnagyobb hidegben krumpliszsákokkal kötöztem be őket. Sajnos tavasszal a növények belenőttek a zsákokba, ezért ollóval kellett levágnom róluk a maradványokat. Néhány évig csak küszködtünk, az első években több száz csemetét elloptak, amelyeket mindig csak a következő ősszel tudtunk pótolni. Egy idő után úgy éreztem, ebből soha nem lesz semmi. Akkor elhatároztam, hogy saját kezűleg készítek egy villanypásztor-kerítést. Cseréplécekből építettem meg, műanyag-szigetelőket szegeztem rájuk, majd körbehúztam a vezetékeket. Mivel a közelben nem volt áram, egy fémdobozba tett akkumulátor biztosította a működését. Ez a megoldás néhány évig bevált, később azonban valószínűleg felfedezték, hogy az akkumulátor értéket képvisel, ezért feltörték a dobozt és ellopták. Megpróbáltam még biztonságosabbá tenni a rendszert, azonban már látszottak rajta a feszegetés és a kalapálás nyomai. Tudtam, hogy előbb-utóbb ismét szétverik és ellopják. Végül is szerencsém volt, ha ezt egyáltalán lehet szerencsének nevezni, mert a villanypásztor-kerítés négy-öt évig így is működött. Végül már bármit csináltam a kerítéssel, mindig szétverték. Akkor úgy döntöttem, megnézem, mi történik, ha egyáltalán nem lesz kerítés. Addigra azonban már eltelt öt év, és a bokrok szépen megnőttek. Azt tapasztaltam, hogy bár tavasszal itt-ott megdörzsölték a szarvukkal az őzek, komolyabb kárt már nem okoztak bennük, így azóta sincs semmilyen kerítés az ültetvény körül.
Miért épp a mogyorót választottátok?
– Már nem is emlékszem, hogy édesapámmal miért éppen a mogyoró mellett döntöttünk. Valószínűleg olvastunk róla valamit, biztos volt valami oka. Akkoriban nálunk még egyáltalán nem volt jellemző a mogyorótermesztés. Persze abból az egy-két újságcikkből, amit akkoriban olvastunk, nem lehetett reális képet kapni. Olyasmiket írtak, hogy a mogyoró kilója 9–10 euró, csakhogy ez valószínűleg egy-egy olyan évre vonatkozó ár volt, amikor világszinten is nagyon gyenge volt a termés, tehát egyáltalán nem számított általánosnak. Ha jól emlékszem, 2006–2007 körül valóban emlegettek 9 eurós árat, ám az is inkább kiskereskedelmi ár lehetett. Sőt, szerintem a nagybani ár ezt még most sem igazán éri el. Talán most közelíti meg ezt a szintet, főleg azért, mert tavaly a törökországi termés rendkívül gyenge volt, ilyen rossz évre már rég nem volt példa. A mogyoró ára egyébként ugyanúgy alakul, mint sok más mezőgazdasági terményé. Elég csak a búzára gondolni: szinte ugyanannyiba kerül, mint tizenöt évvel ezelőtt. A nagybani árakat mesterségesen alacsonyan tartják. A mogyorónál is ugyanez a helyzet. Csak az tud talpon maradni, aki nagyon nagy területen termel, viszont még neki sincs garanciája arra, hogy minden évben jól jár.
Mellékállásként végzed a mogyorótermelést?
– Nem, nekem jelenleg ez a fő irány. Amikor először termett a mogyoró, arra gondoltam, hogy egyszerűen feltöretem, és úgy értékesítem, viszont hamar kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a mogyorótermés nagyon változó. Van olyan év, amikor viszonylag jól terem, aztán következik egy olyan időszak, amikor szinte alig van rajta valami. Volt két egymást követő év, amikor gyakorlatilag nem volt számottevő termés. Amikor mégis volt eladható mennyiség, akkor sem igazán érte meg csak a megtört mogyorót értékesíteni, mert nagyon alacsony árat adtak érte. Öt-hat euró körüli kilónkénti árakról beszélünk, ami főleg egy gyengébb termésű évben szinte csak aprópénznek számít. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen irányba lenne érdemes továbbmenni. Felmerült bennem az is, hogy keresek egy munkát, és a mogyorótermelés marad mellékes tevékenység, viszont ennek is megvan a hátránya. Vannak olyan időszakok, például tavasszal, amikor bizonyos munkákat pontosan akkor kell elvégezni, amikor annak az ideje van. Ha az ember közben máshol is dolgozik, akkor a kettő nehezen összeegyeztethető, ezért inkább arra gondoltam, hogy megpróbálok saját termékeket készíteni a mogyoróból, és kisebb mennyiségben, közvetlenül értékesítem azokat. Így sokkal nagyobb a szabadságom, én osztom be az időmet, és tulajdonképpen a saját munkámnak lehetek a gazdája. Végül ezt az utat választottam, és úgy érzem, jó döntést hoztam. Mindig igyekszem előrelépni és fejlődni, például januárban elkészítettem a honlapom nagy részét, és a webáruházat is már majdnem befejeztem.
A mogyoró termesztése sok odafigyelést igényel
A mogyoró termesztése milyen kihívásokkal jár?
– Ha nem számítjuk az időjárást, akkor ez is olyan kérdés, amiről az embereknek nagyon eltérő véleménye van. Én például szinte egyáltalán nem permetezek. Biztosan lehetne, és talán kellene is, ám nem igazán alkalmazok növényvédő szereket. A legnagyobb problémát általában a mogyoróormányos bogár jelenti, amely nagyobb ültetvényeken is képes tönkretenni a termést. Amikor augusztusban vagy szeptemberben meglátod a lyukat a mogyorón, az már azt jelenti, hogy addigra a benne lévő lárva elhagyta a termést. Ez a folyamat a virágzás után kezdődik, amikor kialakul a terméskezdemény, az ormányos bogár belepetézik. A fejlődő mogyoró belsejében a lárva elfogyasztja a magot, majd később kifúrja magát, lejut a talajba, ahol bebábozódik, és ott telel át a következő évig. Nekem ebben szerencsém van, mert az a terület, ahová az ültetvényt telepítettem, korábban szántóföld volt. Szerintem ott nem volt a közelben hosszú ideje mogyorós, ezért nincs jelen ez a kártevő, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy több betegség sem alakult ki. Aki viszont olyan helyre telepít, ahol már régóta vannak mogyoróbokrok – például a tanyák, kertek környékén –, annak sokkal nehezebb dolga van, mivel már bent van a területen a kártevő.
Általában mennyi mogyoró terem egy hektáron?
– Ez nagyon változó. Nekem három hektárom van, két külön területen. Az egyik körülbelül 2,2 hektár, a másik pedig valamivel kisebb. A második területre is ugyanattól a professzortól vettem a csemetéket, akitől az első telepítéshez is, viszont az ott kapott növények messze nem tudták azt, amit papíron ígértek. Úgy érzem, sokakat félrevezettek ezzel kapcsolatban, ráadásul olyan fajtákat ajánlott, amelyekkel később csak problémám lett. Ami a termést illeti, 2020-ban volt a legjobb. Ha héj nélkül számoljuk, akkor nagyjából két és fél tonna mogyoró jött le abban az évben a teljes földterületről. Ezzel szemben 2021-ben annyira gyenge volt a termés, hogy még össze sem szedtem, mert egyszerűen nem volt akkora mennyiség, hogy érdemes lett volna foglalkozni vele.
A munkát egyedül végzed, vagy van segítséged?
– Egyedül csinálok mindent, már a szedést is sikerült megoldanom. Szerencsére van olyan gépem, amivel egyedül össze tudom gyűjteni a termést. Vásároltam egy mogyorószedő gépet, amit a traktor hajt meg. A gép körülbelül 1 méter 80 centiméter szélességben dolgozik. Egy vízszintes tengelyen műanyag ujjak vannak, amelyek szó szerint mindent felsöpörnek a földről: a mogyorót, a leveleket, a port és minden mást, ami ott található. Ezután a gépen belül egy mechanikai tisztítás következik, ahol vászonból készült spirálgumik dörzsölik át az összegyűjtött anyagot, és továbbítják a szemeket. A gép végén két kivezetés található. Az egyiknél egy nagy turbina a zsáktartóba fújja a megtisztított mogyorót, a másikon pedig erős légáram távozik. Ennek az erősségét mechanikusan lehet beállítani, és ha megfelelően van beállítva, akkor nagyon szépen megtisztított mogyoró kerül a zsákba. Miután hazahozom, rögtön ládákba teszem, és onnantól kezdve már mehet is a törésre.
Milyen eszközzel töröd a mogyorót?
– A töréshez van egy speciális gépem. A törésnél az a legfontosabb, hogy előtte nagyság szerint osztályozni kell a mogyorót. A törőgép ugyanis két, egymással szemben forgó, bordázott hengerrel dolgozik, és a hengerek közötti távolság állítható. Ezért fontos, hogy hasonló méretű szemek kerüljenek egyszerre a gépbe, ezáltal mindegyik megfelelően feltörik, ugyanakkor közben nem zúzódik össze. Amikor a törőgépből kijön az anyag, akkor még minden együtt van. A héjdarabok és a mogyorószemek is. Ezt ezután légárammal választom szét, amely kifújja a könnyebb héjdarabokat, miközben a mogyorószemek megmaradnak. Ha jól van beállítva minden, és a termés minősége is megfelelő, akkor a végén már nem marad túl sok kézi válogatni való. A legtöbb időt egyértelműen az osztályozás veszi igénybe. Nálam ez úgy működik, hogy két párhuzamos, körülbelül kétméteres henger forog egymással ellentétes irányba. Ahogy halad rajtuk a mogyoró, mindig egy kicsit lejjebb kerül, miközben fokozatosan nő a hengerek közötti távolság, így a különböző méretű szemek a megfelelő ponton hullanak ki. Ez a folyamat tart a legtovább. Általában rászánok egy-két napot csak az osztályozásra, hogy utána méret szerint legyen előkészítve minden. Érdemes kiemelni, hogy a törőgéppel körülbelül két-három óra alatt harminc kiló mogyorót tudok megtörni, ami azért nem olyan rossz teljesítmény.
Általában mennyi idő telik el az ültetéstől számítva az első szedésig?
– Ha valaki öntözéssel, megfelelő körülmények között kezdi el a termesztést, akkor körülbelül hat-hét év után várható először igazán számottevő termés. Már előtte lehet rajta néhány szem, de nem is szabad, hogy túl sok legyen. A lényeg az, hogy amíg a bokor teljesen ki nem fejlődik, addig elsősorban a formázásra kell törekedni. Én úgy gondolom, hogy nagyjából hat-hét éves koráig minden tavasszal az ágak jelentős részét, akár 70 százalékát is vissza kell vágni. Termést természetesen már korábban is hozna, de ha nem metszenénk, akkor egy besűrűsödött bokrot kapnánk, ami később komoly problémákat okozna. A mogyorónál fontos a megfelelő, úgynevezett katlanforma kialakítása. Ha túl sűrű lesz a bokor, akkor csak a külső részek kapnak elegendő napfényt, és végül csak ott terem, ezért az első években a nevelés a cél. A következő években már inkább ritkításról van szó. Érdekes, hogy amikor a bokor elér egy bizonyos méretet, már nem hoz olyan intenzíven új hajtásokat. Szerintem minden fajtának megvan a saját természetes habitusa, egy bizonyos méret, amit el szeretne érni. Ugyan utána is növekszik, de már sokkal lassabban, mint addig.
Említetted a mogyorókrémeket is. Hogyan lesz a mogyoróból krém?
– Igen, tulajdonképpen ez a fő termékem, és talán az első, ami igazán fontossá vált számomra. Annak idején, amikor elkezdtem kísérletezni azon, hogyan lehetne a mogyoróból valamilyen természetes mogyorókrémet készíteni, abból indultam ki, hogy a boltokban kapható termékek többségében a mogyorón kívül általában más összetevők, különféle adalékanyagok is vannak. Arra gondoltam, hogy biztosan van egy olyan vásárlói réteg, amely nemcsak azt szeretné, hogy egy édesség finom legyen, hanem azt is értékeli, ha egészségesebb, természetesebb összetevőkből készül. Az ötlet onnan is jött, hogy egy barátom egyszer mesélte, hogy nyaralás közben vásárolt egy olyan krémet, amelyben volt mogyoró és méz is, de emellett még sok más összetevőt is tartalmazott. Akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha megpróbálnék készíteni egy egyszerűbb, természetesebb változatot. Kezdetben még csak kísérleteztem vele. A mogyorót megpirítottam, de a megfelelő pépesítés még problémát jelentett. Próbáltam egy konyhai aprítóval is, de azzal nem lehetett igazán hatékonyan dolgozni, viszont kísérletezésnek tökéletes volt. Közben néhány barátnak, ismerősnek is megmutattam, megkóstoltattam velük, és többen mondták, hogy ebből szívesen vásárolnának is, ha készítenék nagyobb mennyiségben. Ez adott egy kis bátorítást, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt megfelelően megoldani. A pépesítésre kétféle módszer létezik: az egyik a késes rendszer, a másik pedig a malomelven működő megoldás. Akkor még nem tudtam, melyiket lenne érdemes választani, végül a malmos módszer mellett döntöttem, és az szerencsére bevált. A készítés folyamata úgy néz ki, hogy először megpörkölöm a mogyorót, majd ledörzsölöm és lefújatom róla azt a vékony, hártyás réteget. Ezután következik a pépesítés, amelynek során teljesen folyékony állagú lesz, szinte olyan, mint egy sűrű olaj. Ehhez keverem hozzá a mézet. Arra is rájöttem közben, hogy nem mindegy, milyen mézet használok. A méz állaga és tulajdonságai ugyanis hatással vannak arra, hogy milyen lesz a krém végső állaga. A termékeim teljesen természetesek, csak méz és mogyoró van bennük. A mogyorókrémeim teljesen természetes anyagokból készülnek, és nagy irántuk az érdeklődés. A legtöbben a simát keresik, ugyanakkor a fekete csokoládéval ízesített is nagyon népszerű. Kísérletezek még aszalt gyümölcsössel is, azt azonban egyelőre még nem árulom.
Nyitókép: Rózsa Árpád 2007-ben telepített először mogyorót a saját földterületén (Gergely Árpád felvétele)
