Európa védőszentjének, Szent Benedeknek az ünnepnapja van ma, szombaton. Méltán érdemelte ki az itáliai születésű rendalapító 1964-ben VI. Pál pápától ezt a hangzatos címet. Miként a IX. században tájainkon (is) tevékenykedő Szent Cirill és Metód az Európa társvédőszentje címet Szent II. János Páltól. (Metód a ma Sremska Mitrovicaként ismert Sirmium érseki címét viselte, amit VIII. János pápa adományozott neki.)
A Benedek által a VI. században megalapított Szent Benedek Rend, magyarosan a bencés rend volt az egyedüli szerzetesrend a Róma püspöke vezette nyugati katolikus egyházban egészen a ciszterci rend belőle való kiválásáig a XI. század végén.
A bencések olyan fontos szerepet játszottak a Római Birodalom északi területein létrejött európai keresztény civilizáció megalapításában, hogy talán az sem volna túlzó, ha Európa megalapítóinak neveznénk őket. Az Európa társalapítói cím mindenféleképp megilleti őket, ha a germán törzsek által a római állameszme mintájára kialakított kora középkori királyságokat tekintjük a kultúrkör másik társalapítóinak. E két lábon állt ugyanis ez az V-VI. században határozott körvonalakat öltő, egyedülállóan kétpólusú civilizáció: politikai, azaz világi hatalmi oldalát a germán törzsi királyságok, élükön a Nagy Károly alatt európai nagyhatalommá váló, magát új Nyugat-Rómaként aposztrofáló Frank Birodalom adta, szellemi, azaz vallási hatalmi oldalát pedig a katolikus egyház az ókori római császári államhatalmat középkori vallási hatalommá átváltó római pápával az élén. A pápaságnak a kora középkorban a hitterjesztésben és hitmegélésében a legfontosabb szövetségesei a Szent Benedek által megalapított szerzetesrend tagjai, a bencések voltak. Nemcsak misszionáriusként és könyvmásolóként jeleskedtek, hanem a kultúra továbbadóiként is, és nem csupán az általuk „megkeresztelt”, a keresztény tanokkal összeegyeztethetőnek tartott nagy ókori görög és római gondolkodók műveinek az átmentésében tűntek ki, hanem a korabeli legmodernebb gazdálkodási módszerek átadásában is, amelyek az akkori földművelésből élő középkori jobbágytársadalom számára felbecsülhetetlen értéket jelentettek.
Monostoraik Szent Benedek akarata alapján nagyrészt önellátóak voltak, megtermelték a maguk élelmét azokon a birtokokon, amelyeket a középkori államhatalom képviselői, az uralkodók és a nagyurak adományoztak nekik. Az önellátás követelménye miatt a bencéseknek a tudásnak nemcsak az elméleti és metafizikai, hanem a gyakorlati oldalán is otthonosan kellett mozogniuk, ezt fejezi ki a közismert latin jelmondatuk, az ora et labora (imádkozz és dolgozz), vagy ennek a szerzetesrend köreiben használt kibővített, háromtagú változata: a lege, ora et labora (olvass, imádkozz és dolgozz). Ez a Szent Benedek szerzetesi szabályrendszeréből adódó életmód-eszmény az egyensúlyt kereste a szemlélődő és a gyakorlati élet között, ugyanúgy, ahogy a kétpólusú keresztény európai kultúrkört is a politikai és a vallási, az állami és az egyházi hatalom állandó belharca és egyensúlykeresése jellemezte.
Ez az egyensúly az, amit a modern ember nem lel ma magában. A karteziánus gondolkodói fordulattal kibontakozó, a francia felvilágosodással szellemi túlsúlyba jutó és a francia polgári forradalommal államhatalmi pozícióba kerülő össztársadalmi rendszerváltozással a nyugati ember a vallási áhítattal tisztelt tudomány nevében szellemének a befelé forduló vallási oldalából a továbbiakban – nyilvánvalóan elfojtással élve – csak annak a létjogosultságát ismerte el, ami gyakorlati hasznot hozó tudás arról, és csakis arról, ami anyagi mivoltában van jelen. Ez a materialista, haszonelvű látásmód teljesen eltér a gyakorlatiasság bencés eszményétől, nem tud mit kezdeni a nem kézzelfoghatóan, de a bensőnkben mégis a legvalóságosabban megtapasztalható vallási tartalmakkal. Ha a bencés életmód-eszmény tükrében próbáljuk meg a jelenkor emberének ezt a befelé forduló és létértelmet kutató természetével való önmeghasonlását leírni, akkor úgy jellemezhetnénk, hogy a materialista, a vallással hadilábon álló modern ember – mivel a metafizikai tartalmaktól fél és irtózik – kitörölte a lege, ora et labora hármas bencés életmód-eszményből az ora (imádkozz) szót, így az ő szcientizmusba, tudományhitbe forduló materialista világképének az eszménye kimondatlanul is a lege et labora lett. A spirituális dimenzió nélküli, az embert az önálló gondolkodásról is leszoktatni akaró virtuális valóság közegében a többségnek már csak a labora, a dolgozz felszólítás maradt meg mára ebből parancsként. Csakhogy ez már egy elviselhetetlen létezésmód, ezért ki kell egészülnie gyermeki oldalunk kimerültséget és nehézséget feledtető igényével, a játékkal, a tréfával és a szórakozással, így a bencések egykori, szemlélődést és gyakorlati tevékenységet összeegyeztetni vágyó jelszava materialista metamorfózisa után ma így hangozhatna: labora et lude (Dolgozz és játssz). Ha viszont úgy nézünk rá a jelenkor emberére, mint a modernitás utáni fogyasztói társadalom tagjára, akkor sokkal inkább a Juvenalistól származó szállóige illik ide életmód-eszményt kifejező jelszóként: a panem et circenses (kenyeret és cirkuszt).
Kérdés, hogy van-e innen visszaút egy megélt összhanghoz a szemlélődő és a tevékeny élet között, amely a bencéseknek, de a középkori keresztény Európának is a központi törekvése volt? És van-e esély a kereszténység társadalmi szerepének valamilyen modern formájú újjáélesztésére a posztkereszténnyé vált Európában? A nagy orosz filozófus, Nyikolaj Bergyajev száz évvel ezelőtt, Oswald Spengler híres műve, A nyugat alkonya megjelenésének éveiben adta ki kiemelkedő történetbölcseleti művét, Az új középkort, amely szerint a világ a megbukott individualizmus és szekularizáció korszaka után egy vallási és kollektív értékeket előtérbe helyező, új középkornak nevezett érába kell, hogy jusson.
Talán, de ebből jelenleg nem sokat látni, esetleg előjeleket, elültetett magvakat, amelyek azonban kisarjadva bármivé fejlődhetnek, nemcsak egy, a kereszténységet Nyugaton ismét feléleszteni képes új vallási korszakká, hanem akár az Alekszandr Dugin által leírt sötét jövő, az embert végletesen tárgyiasító poszthumanizmussá is.
Nyitókép: Forrás: Vatican News
