Az idén március 6-ra esik az ima világnapja. A keresztény eseményt, amely ökumenikus világimanap néven is ismert, minden évben március első péntekén tartják. A gondosan előkészített, világszerte hívek millióit megmozgató rendezvény célja ökumenikus szellemben, azaz felülemelkedve mindennemű keresztény felekezeti elhatárolódáson, közösen imádkozni a békéért, az emberek közötti egyetértésért és a gyermekek jövőjéért.
A programját, liturgiáját mindig egy adott ország női bizottsága készíti elő, ami lehetőséget ad arra, hogy az imanapon részt vevő hívek figyelme az adott ország sajátos értékei felé forduljon és hogy közelebbi ismereteket szerezzenek a kiválasztott ország keresztény közösségéről, annak a sikereiről és nehézségeiről. A hatás fordítva is működik, hitükben is megerősödhetnek az imán keresztül kapcsolatba kerülve egy másik közösség élő hitével.
Idén a nigériai nők készítették elő az imanap programját, egy olyan közösség, amely a mártíromságot, a hitéért odaadott élet gyakorlatát nemcsak a szentek életrajzaiból ismerheti, hiszen olyan közegben élnek, amely bármikor választás elé állíthatja őket a hitük megőrzése vagy az életük megtartása között.
A szélsőséges iszlamista szervezet, a főként Nigéria északkeleti részén tevékenykedő Boko Haram megkeseríti a nigériai keresztények életét. Felégetett templomok, legyilkolt vagy elhurcolt, illetve az iszlámra való áttérésre kényszerített keresztényekről szóló történetek sorjáznak a rémtetteik között. Időnként, igaz, leginkább csak mínuszos hírek formájában még a nyugati híradások közönyét is képesek áttörni ezek az erőszakos cselekményekről szóló jelentések, de csak akkor, ha tömegek legyilkolásáról kell beszámolni.
Az üldözött keresztények megsegítésére létrehozott magyar Hungary Helps program a helyi egyházakkal együttműködve már évek óta aktív szerepet vállat a nigériai keresztények támogatásában. Humanitárius csomagokat osztottak ki a rászorulóknak, gyorssegélyt a megtámadott közösségek tagjainak, egészségügyi nővérképzést szerveztek, ivóvízkutak fúrását tervezik és nigériai keresztény diákok képzését pénzelik magyarországi felsőoktatási intézményekben.
Nigéria a világ egyik leggyorsabban növekvő lakosságú országa. Jelenleg mintegy 240 millióan élnek itt, ebből körülbelül 80–100 millió lehet a keresztény, a pontos szám nem ismert. Több felekezetre oszlanak, a legnagyobb egyházak közülük a katolikus és az anglikán több tízmillió hívővel, de a többi protestáns egyházak is gyorsan növekednek. Az ország lakosságának a többsége muzulmán. Egy civilizációs választóvonal osztja ketté az országot, az északi részét az iszlám uralja a saría joggal, a déli része viszont többségében keresztény, ez pedig már önmagában egy olyan megoszlás, amely előrevetíti a konfliktusok lehetőséget a törzsekre oszló lakosság körében, amelyet tovább mélyít az Ószövetségből is ismert ellentét az állattartásból és a földművelésből élő lakosság között. A gyakori fegyveres erőszak részben erre az ellentétre és a törzsi viszálykodásra is visszavezethető, nem csupán a szélsőséges iszlám keresztényüldözésére. Ezek a feszültséget teremtő, negatív hatások azonban összeadódhatnak, amely azt eredményezi, hogy főként az ország muzulmán többségű északi részén nem egy veszélytelen vállalás a Krisztusba vetett hitet követni.
Ennek ellenére vagy éppen ezért nem egy megbúvó, hitét rejtve megvalló kereszténységgel, hanem élő közösségekkel és az afrikai mentalitásra jellemző, életerős, örömteli, énekkel és tánccal kifejezett hitéletre lelhet a látogató az országban, erről tanúskodnak legalábbis az európai szemtanúk beszámolói. Míg Európában egyre csak fogy az aktív hívők és a vasárnapi templomlátogatók száma, addig Nigériában teli vannak a templomok.
Van tehát mit tanulni a krisztushitet Nigériába százötven évvel ezelőtt elvivő európaiaknak az ottani keresztényektől, sőt, mára olyan nagyot fordult a helyzet, hogy talán nem túlzás kijelenteni, elérkezett az ideje, hogy nigériai keresztény misszionáriusok jöjjenek Európába visszatéríteni megtagadott civilizációlapító vallásához a katolicizmus és a protestantizmus bölcsőjét.
Nigériában hihetetlenül sok nyelv van, több, mint ötszáz. Közvetítő nyelveket használnak, a gyarmatosítók nyelvét, az angolt és a hauszát. (Az utóbbi a híres hausza kereskedővárosok nyelve az ország északi részén.) Ilyen közvetítő nyelv még a joruba és az igbo. Ezen nyelvek ismerete nélkül is meg tudják azonban érteni egymást a nigériai keresztények, az élő hit összeköti őket. Ez a szívnek, a szeretetnek az a krisztusi nyelve, amely miként a pünkösdi csoda alkalmával történt, megszünteti a bábeli nyelvzavart, az egymás meg nem értését az emberek között.
Az idei ökumenikus világimanap mottója Máté evangéliumának a verse (Mt 11, 28-30), amely a Szent István Társulat fordításában így hangzik: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, az én terhem könnyű”. Az evangélium egyik legszebb, költői lendülettel megszólaló részéről van szó, amely nem kíván külön kommentárt.
Nyitókép: Nigériai katolikusok a hamvazószerdai misén (Fotó: Beta/AP)
