Nehéz olyan nyugat-európai sajtóorgánumot idézni, amelynek cikkeiből ne tükröződne valamilyen politikai álláspont vagy propagandaháttér. Ennek függvényében olvashatunk pozitív és negatív kritikákat is. A legtöbb rólunk szóló elemzés vagy véleményjegyzet szerint azonban a csatlakozási folyamat megrekedt. A jogállamisági problémák, valamint a Koszovóval való kiegyezés hiánya mellett felróják, hogy nem vezettünk be szankciókat Oroszország ellen. Talán ezt tekintik most a fő bűnünknek. Ha viszont váratlanul kitörne a béke, megszületne valamilyen megállapodás, a helyzet országunk szempontjából is merőben megváltozna. Szerbia mint az Európai Unió hivatalos tagjelöltje esetében azonban sajnos fennáll annak a veszélye, hogy (ismét) az európai perifériára sodródik, nemcsak politikailag, de gazdaságilag is.
A legtöbb nyugati lap szerint Szerbia saját maga idézte elő, hogy most olyan helyzetben találta magát, amelyben a mozgástere beszűkült. Láthatóan ugyanis sem Moszkva, sem Washington nem igazán tartja sürgetőnek azon problémák megoldását, amelyek hatással lehetnek a gazdasági élet alakulására. Belgrád az év vége előtt azzal, hogy nem vett részt rajta, valójában bojkottálta az Európai Unió Nyugat‑Balkán-csúcstalálkozóját is. A háttérben minden bizonnyal komoly okai vannak annak, hogy az EU‑tagállamok immár negyedik éve nem hajlandók új tárgyalási fejezeteket megnyitni Szerbiával. Gazdaságilag azonban – noha minden mindennel összefügg – nem ez a legnagyobb probléma.
A belpolitikai helyzet sem tekinthető kedvezőnek a befektetők szempontjából, legyenek azok hazaiak vagy külföldiek. Igazi politikai elszigetelődésről ugyan nem beszélhetünk, de a jórészt önhibánkon kívüli okokból előállt helyzet gazdasági következményei is egyre nyilvánvalóbbak. Az Európai Bizottság adatai szerint 2025‑ben az országunkban tapasztalható és tartósnak tűnő politikai turbulenciák miatt a közvetlen külföldi befektetések a korábbi évekhez képest megfeleződtek. Azok a befektetők is várakozó álláspontra helyezkedtek, akik számára korábban vonzónak számítottunk, részben kedvező földrajzi elhelyezkedésünk miatt. Most viszont egyéb gondok is nehezítik a helyzetet. Ha egy országban a jövőre nézve bizonytalanságok merülnek fel az energiaellátás kapcsán, az nem tekinthető jó ajánlólevélnek. A helyzet továbbra is képlékeny. A pancsovai finomító tartós kiesése komoly gondokat jelentene, az oroszokkal pedig a földgáz szállításáról is csak március végéig sikerült egyezséget kötni.
A számadatok nem is olyan rosszak
A makrogazdasági mutatószámaink a felmerülő gondok ellenére nem tekinthetőek rossznak. Ha nem tudnánk, mennyire „ingoványos a terep”, a számadatok alapján azt hihetnénk, jóformán minden rendben van, a növekedést a külső tényezők fékezik csupán. Összességében éves szinten a hazai össztermék 1-2 százalékkal nőhetett. Ezt a hamarosan megjelenő hivatalos statisztikák is várhatóan igazolni fogják. Szerbia bruttó hazai terméke már a harmadik negyedév végén, 2025 januárja és szeptembere között, reálértéken mintegy 2 százalékkal emelkedett az előző év azonos időszakához képest. A növekedés legfőbb hajtóereje az ipari termelés volt. Szeptemberben 2,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A feldolgozóipar az augusztusi „tétova” visszaesést követően szintén erősödött. A feldolgozóipar teljesítményében a pancsovai finomító részaránya általában 5–7 százalék között volt, amíg az működött. A leállás megmutatkozik majd a számadatokban. Csaknem három hónapja nem érkezett egy csepp kőolaj sem a finomítót az adriai-tengeri terminállal összekötő vezetéken.
Ugyanakkor az, hogy mégis lesz vagy van bővülés, nem csak propaganda. Szerbia további gazdasági növekedését jelzi előre a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is, annak ellenére, hogy belföldön és globálisan is kihívásokkal teli lehet az elkövetkező időszak. Az IMF delegációja az év vége előtt Szerbiában vizsgálódott. A látogatás végén azt az igen optimistának tekinthető meglátásukat tették közzé, hogy idén akár mintegy 3, jövőre pedig 4 százalékos lehet a szerbiai GDP növekedése. Elsősorban az állami beruházási programoknak és a kiviteli kapacitások növekedések köszönhető a bővülés, ami azonban csak akkor valósulhat meg, ha sikerül rövid időn belül rendezni a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) körüli problémákat, valamint ha helyreáll a mezőgazdaság teljesítménye. A kőolajipari vállalat, azon belül a finomító helyzetének esetlegesen elhúzódó megoldatlansága és az abból következő energiaválság lefelé módosíthatja a 2026-ra vonatkozó makrogazdasági előrejelzéseket. Ez negatívan hatna a gazdasági stabilitásra, az inflációra, a munkanélküliségre és a költségvetési hiányra is. Nagyon sok minden függ tehát attól, hogyan alakulnak az egyeztetések a NIS esetleges tulajdonváltásával kapcsolatban.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Fókuszban az energia
Kőolaj, földgáz, villamos energia. A gazdasági tevékenység, de valójában a mindennapi élet is nehezen képzelhető el nélkülük. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi jelentése szerint a szerb kormány vállalta, hogy 2026-ban tovább emeli a háztartási villamos energia árát. A dokumentum, amely az IMF-nek a Szerbiával kötött, még aktuális megállapodása végrehajtását értékeli, egyúttal arra is figyelmeztet, hogy az energiaszektor pénzügyi stabilitása és a Szerbiai Kőolajipari Vállalat zavartalan működése kulcsfontosságú a gazdaság egésze szempontjából. A valutaalap ajánlása értelmében az áramtarifák következő módosítására legkésőbb 2026. október 1-jéig sor kerül. Ugyanakkor úgy fogalmaznak, hogy az emelés pontos mértékét az energetikai vállalatok pénzügyi helyzetét és beruházási igényeit vizsgáló elemzés alapján határozzák majd meg. A kormány gazdaságpolitikai nyilatkozata is azt tartalmazza, hogy az esetleges drágulás mértéke semmiképpen sem maradhat az infláció szintje alatt. Az IMF indoklása szerint a rendszeres tarifaemelés elengedhetetlen ahhoz, hogy az állami energetikai vállalatok fedezni tudják működési költségeiket, és hosszú távon pénzügyileg is fenntartható pályán mozogjanak.
A dokumentum a Szerbiai Kőolajipari Vállalat helyzetére is kitér. A valutaalap jelentésében a NIS-t „makrogazdasági szempontból kritikus” vállalatként említik, egyben hangsúlyozzák, hogy annak zavartalan működésének biztosítása most a legfőbb feladat. Nem kell azonban nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk, az esetleges üzemanyag-ellátási zavar komoly költségekkel járna. A hiány súlyosságától függően pénzügyi hatása a bruttó hazai termék 1-2 százalékát is elérheti. A monetáris politikára is hatással lenne, ha tartósan úgy kellene berendezkednünk, hogy a finomító leállása miatt a késztermékeket kellene importálnunk, ami a devizakiáramlást fokozná.
Egymásnak ellentmondó vélemények, elemzések alapján levont következtetések is napvilágot láttak. Egyesek szerint ugyanis, amennyiben az ország kénytelen lenne jóval drágább, importált késztermékekre támaszkodni, az dráguláshoz vezetne, ami tovagyűrűzne a gazdaság minden szektorába. Olyan elemzések is napvilágot láttak, melyek szerint 1-2 dinárral még olcsóbban is be lehet szerezni a gázolajat és a benzint. A problémát a logisztika jelentené, mert a hatalmas mennyiségek szállítása, fogadása, raktározása problémás lehetne.
Visszatérve a Nemzetközi Valutaalap jelentésére, abban a belpolitikai kockázatokra is figyelmeztetnek. A Szerbia által eddig végrehajtott, viszonylag következetes és fegyelmezett makrogazdasági politika a belpolitikai feszültségek miatt komoly nyomásnak lehet kitéve a jövőre nézve. Egy esetleges előrehozott választás kiírása egyre valószínűbbnek tűnik. Amennyiben ez így is lesz, az olyan populista intézkedések kockázatát jelentené, amelyek a költségvetési hiány növekedését vagy annak képlékeny kategóriaként történő kezelését vetítenék előre. A valutaalap – talán mondani sem kell – nem támogatja az olyan lépéseket, mint a kereskedelmi árrések hatósági korlátozása. A klasszikus közgazdasági szemlélet megítélése szerint ugyanis az ilyen jellegű intézkedések nem az árnövekedés strukturális okait kezelik.
Beszűkülő mozgástér vagy szédületes tempójú fejlődés
A NIS problémája mellett további kockázatot jelenthetnek az Európai Unió esetleges kereskedelmi korlátozásai. A szerb acélexportra kivetett korlátozások, amelyekkel lényegében a kínai tulajdonban lévő acélműveket sújtanák, valamint az ökológiai vámok bevezetése nehezítené a helyzetünket. Amennyiben azonban a kedvező forgatókönyv valósulna meg, az előre jelzett növekedés teljesül, a munkanélküliség további csökkenésére, a reálbérek emelkedésére lehet számítani. Az infláció az árrések korlátozásának megszüntetése után esetlegesen felgyorsulhat. A hivatalos előrejelzés szerint jövőre átlagosan 3,7 százalékos lehet a pénzromlás mértéke. Az infláció az utóbbi időben egyébként jelentősen csökkent, és ismét a Szerb Nemzeti Bank célsávján belül van – a legalacsonyabb szinten 2021 áprilisa óta.
További gond, hogy az amerikai vám- és határvédelmi hivatal bejelentette, hogy azonnali hatállyal visszatartja a Nagybecskereken működő kínai Linglong gyárból származó autógumik importját, miután megalapozott a gyanúja annak, hogy a gyártási folyamat során kényszermunkát alkalmaztak. A határozat az Egyesült Államok valamennyi belépési pontjára érvényes, és az érintett szállítmányokat csak akkor engedik be, ha az importőrök képesek igazolni, hogy a termékek nem sértették meg a munkajogi normákat.
A hazai narratíva ugyanakkor arról szól, hogy Szerbia modern kori történelmének a legintenzívebb infrastrukturális ciklusába lépett. Modern autópályák, gyorsforgalmi utak, hidak és alagutak épülnek. Biztató tényként fogható fel az a számadat is, miszerint Szerbia az év első 9 hónapjában csaknem 9 százalékkal nagyobb értékben exportált árut, mint egy évvel korábban. Szintén pozitívum, hogy a kivitel nagyobb ütemben nőtt, mint a behozatal, ami a hiány csökkenéséhez vezetett. Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint csaknem 4 százalékkal bővült a kereskedelem, ami szintén pozitív trendként fogható fel.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
