Titellel kapcsolatban mindig a löszfallal övezett fennsík, a Tisza és a Béga folyók torkolatának lenyűgöző látványa, a változatos állat- és növényvilág jut eszembe. Számomra Vajdaság egyik legszebb vidéke Titel és környéke, ahova minduntalan visszavágyom, a táj megnyugvást ad az embernek. Nem véletlen, hogy az aradi vértanúk egyike, gróf Leiningen-Westerburg Károly egyetlen fia, Ármin gróf is úgy rendelkezett, hogy földi maradványait ezen a festői szépségű vidéken helyezzék örök nyugalomra. Természetesen elsősorban nem a táj szépsége miatt döntött így, hanem sokkal inkább a földművelésügyi minisztérium biztosaként itt elvégzett sokévi jótékony munkájáért, amivel kivívta a helyiek meg a környékbeliek megbecsülését és szeretetét, ugyanakkor országos szinten is elismertségnek örvendett. De ki is volt pontosan gróf Leiningen-Westerburg Ármin?
Mint ahogy már a fentiekben is említettem, gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd vezérőrnagy és a törökbecsei Sissányi Erzsébet másodszülött gyermekeként látta meg a napvilágot 1848. július 11-én, Pozsonyban. A legrégibb családok egyikének sarja, amely egyenrangú az uralkodó fejedelmekkel, tagjai pedig vérrokonságban álltak az angol és porosz királyi házzal, valamint a legtöbb német dinasztiával. A családi címerüket is fejedelmi korona díszíti.
Az édesapja nem sokáig gyönyörködhetett fiában, hiszen 1848 októberében már a délvidéki hadszíntérre került és többé már nem láthatta feleségét és gyermekeit. A magyar forradalom és szabadságharc leverése után rövidesen az aradi vártömlöcben találta magát. A megtorlás őt sem kerülte el és 1849. október 6-án kötél által kivégezték. Az édesapja nélkül felcseperedő Ármin 1869. december 13-án közvetlenül a polgári életből a honvédséghez került hadnagyként, majd a lugosi zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Miután 1873-ban főhadnaggyá léptették elő, 1873–74-ben a Ludovika akadémia tisztképző tanfolyamába vezényelték, majd ezután a félegyházi, budai, pesti, zsombolyai és a nagybecskereki zászlóaljaknál, illetve másfél évig a honvédelmi minisztérium I. osztályában szolgált. A századosi rangot 1880 novemberében érte el, majd 1881–82-ben az előkészítő tanfolyamot a Ludovika akadémián hallgatva, a hadiiskolába ment, annak azonban csak az első évfolyamát végezte el. A tüdőbetegsége miatt megromlott egészségi állapotára való tekintettel nem maradhatott a honvédség kötelékében, ezért századosi rangban 1887 márciusában nyugállományba helyezték.
A karrierje viszont csak ezt követően ívelt fel igazán, ugyanis a magyar királyi földművelésügyi minisztérium megbízásából Titelre került, ahol a Duna–Tisza töltésfenntartási és belvízszabályozó társulat miniszteri biztosaként kezdte meg áldásos tevékenységét. Nagyban hozzájárult a terület ármentesítéséhez, sokat tett a Tisza–Duna-töltés és a csatornahálózat kiépítéséért, neki köszönhető, hogy termőfölddé vált az árterület. Erre utal a síremlékén lévő tábla egy mondata is: „Az alant elterülő rét arany kalásza hirdeti érdemét örökké.”
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a vidék vasúthálózatának fejlesztése, különösen a Titelre vezető helyi érdekű vasút kiépítése terén, amivel hozzájárult a vidék gazdasági fellendítéséhez is. Emellett kimagasló érdemeként tartják számon, hogy halála előtt nem sokkal, közreadta édesapjának a naplóját és a levelezéseit, amiket Marczali Henrik történész rendezett sajtó alá.
Leiningen-Westerburg Ármin végül 52 évesen, 1900. december 27-én, hosszas szenvedés után Budapesten hunyt el. A végrendelkezésének megfelelően Titelen, az evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra 1901. január 2-án délelőtt 11 órakor. Az érckoporsóját vonaton szállították a Tisza-parti településre, ahol hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. A temetésen jelen volt a földművelésügyi minisztérium képviseletében Bertalan Lajos miniszteri osztálytanácsos, Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselő, gróf Bethlen István, Hunyad vármegye főispánja, a Duna–Tisza töltésfenntartási és belvízszabályozó társulat tagjai és még sokan mások is.
A korabeli tudósítás szerint a titeliek addig még sosem láttak akkora temetést, az egész település ott volt, hogy megadja az ott köztiszteletben élt elhunytnak a végtisztességet. Állítólag a vasútállomástól a temetőig több kilométeren keresztül vállon vitték a koporsóját, amelyre a már említett Bertalan Lajos egy gyönyörű pálmakoszorút helyezett fel, amelynek „aranyrojtokban végződő szalagján a következő felírás volt: Leiningen Westerburg Ármin gróf miniszteri biztosnak – a magyar királyi földmivelésügyi minisztérium.” (Zombor és vidéke, 1901. január 04.). A helyi ágostai hitvallású evangélikus lelkész, Ott Fülöp megható gyászbeszédben búcsúztatta az elhunytat és egy megkapó részletet is elmondott Ármin gróf gyermekkorából, amikor egyszer megkérdezte édesanyjától:
„– Szeretném látni az apámat, hol van?
A hős tábornok neje pedig azt felelte:
– Szeresd a hazát, az a te apád.” (Pesti Napló, 1901. január 8.)
Ezt követően Rehák Ferenc újvidéki törvényszéki bíró mondott megható beszédet, amelyben búcsúzott elhunyt barátjától.
A mintegy nyolc méter magas obeliszket és a kriptát, amelyben a nővérével, Erzsébettel nyugszik, a magyar királyi földművelésügyi minisztérium építtette, a kőfaragómester a budapesti Gerenday Antal volt. A szöveges márványtábla felett a családi címer látható.
A hosszú éveken át elhanyagolt emlékhely felújítását 2022-ben fejezték be, majd fel is szentelték. Azóta is minden évben itt emlékeznek meg a mártírhalált halt honvédtiszt fiáról, akinek élete és öröksége azt üzeni: a haza és a szülőföld iránti hűség nemcsak karddal, hanem békés építőmunkával is kifejezhető.
Nyitókép: Ótos András felvétele
