Nagyapák vezetik unokáikat, egyikük a férfikórus-, másikuk a néptáncpróbára érkezik. Szülők és gyermekeik ugyanazon a színpadon alakítják a színjátszókör rendezője által elképzelt szerepeket, testvérek egymás kezét fogva éneklik az eleinktől örökölt dallamokat. Az egyesület elnöke és a néptáncoktató együtt készít zsíros kenyeret a táncház utáni uzsonnához, anya és lánya műsort vezet, miközben a család férfi tagjai muzsikálnak. A helyi magyar közösség tevékeny fiataljait is összefogó egyesület hetvenéves múltja során barátságok, szerelmek, családok születtek, a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési egyesületben héttől hetvenhét éves korig mindenki megtalálja otthonát. A kerek évforduló alkalmából szeptember 20-án a VI. Kórustalálkozó keretében színes jubileumi műsorral kedveskedtek a közönségnek, tel tház előtt léptek fel az egyesület csoportjai, majd a vendégfellépők előadása következett.
Varga Flórián, a Szirmai Károly MME elnöke (Garbac Sarolta felvétele)
– A kórustalálkozót kétévente szervezzük meg, a Dalárda és a tamburazenekar volt az ötletgazdája ennek a rendezvénynek. Így vendégül láthatjuk azokat a kórusokat, zenekarokat, amelyekkel ők is együttműködnek. A jubileum alkalmából egy fotóválogatással megpróbáltuk a múltat is feleleveníteni – mondta el Varga Flórián, aki tíz éve vezeti elnökként a Szirmai Károly MME-t.
Hetven évet nem könnyű felgöngyölíteni, mégis arra kértük az elnököt, próbálja meg felvázolni, hogyan formálódott valódi közösségi térré az egyesület.
Együtt a színpadon – Pillanatkép a jubileumi előadásról (A Szirmai Károly MME archívumából)
– Ady Endre Egyesület néven 1955. június 15-én alakult meg a művelődési egyesület, amelynek később Testvériség Egység lett a neve – kanyarodott vissza a kezdetekhez Varga Flórián. – A Szirmai Károly Művelődési Egyesület nevet 1972-ben vette fel a szervezet, majd később, amikor azt már a politikai helyzet is megengedte, a magyar tagot is hozzácsatolhattuk a névhez. Egyesületünk nem sokkal a megalakulása után már abban az épületben kapott helyet, ahol jelenleg is dolgozunk, ám a helyzetünk egyáltalán nem irigylésre méltó, ugyanis nem rendelkezhetünk saját belátásunk szerint a székhelyünkkel. A színháztermet is magába foglaló épület valamikor a háborús évek alatt a község tulajdonává vált, majd a Szocialista Párt lett a tulajdonosa. Az épületet használhatjuk, de osztoznunk kell rajta a Lukijan Mušicki Művelődési Központtal, ami rengeteg kompromisszummal jár. Egyebek között azzal is, hogy minden javítási vagy felújítási munkálat tulajdonjogi akadályokba ütközik, továbbá állandó egyeztetést kíván az egyesületen belüli munka megszervezése, hiszen ha a Művelődési Központnak rendezvénye van a színházteremben, akkor mi nem zajonghatunk a pincében lévő próbatermünkben – magyarázta Varga Flórián, miközben elismerte, büszke arra, hogy a nehézségek és a fogyatkozás ellenére a magyar közösség művelődési életének gyűjtőpontja maradhatott a Szirmai.
Előfordult, hogy nem jutott mindenkinek citera, olyan sokan jelentkeztek az egyesületbe
Bevonzani és megtartani a fiatalokat
A Szirmai Károly MME legtöbb tagot foglalkoztató tevékenységi köre a hagyományápolás, a temerini gyermekeknek ugyanis mintegy negyede jár az egyesület valamelyik foglalkozására.
A vajdasági táncházmozgalom is Temerinből indult az 1980-as évek elején, a néptánc, népzene szeretete akkor ivódott bele például Lukács Imrébe, Szabó Tóth Gabriellába és Szabó Árpádba, akik máig meghatározó szerepet töltenek be a néptánc-, népzene-, népiének-oktatás területén. A Szirmaiban hosszú évek óta tevékenykednek, de már lassan megosztják a feladatokat a fiatalabb generációval is.
– Fő tevékenységünk mindenképpen a gyerekcsoportok oktatása, citerázni és táncolni is három csoport jár hozzánk, a tavalyi év óta pedig népi énekeket is tanulhatnak a hagyományápolók. A csoportok létszáma nem növekszik, mert sajnos a gyermekek száma évről évre csökken a községben. Ennek ellenére a részvételt tömegesnek értékelem, hiszen az általános iskolások egynegyede jár rendszeresen a Szirmaiba. Nagy érvágást okozott az egyesületen belül a koronavírus-járvány, majdnem két éven át teljes leállásra kényszerültünk, szinte a nulláról kellett kezdenünk a hagyományápoló csoportok újraszervezését. Keserűen tapasztaltuk, hogy a két idősebb tánccsoport (a felsősök és a huszonévesek korcsoportja) teljesen szétszéledt. A felsősök középiskolások lettek, más városokban folytatták a tanulmányaikat és a huszonéveseket is más irányba vitte az élet. A jelenlegi, legidősebb táncosaink közül most szeptemberben lett mindenki felsős. Számukra újdonságként Kiss Zsélykó személyében sikerült vendégoktatót hívnunk, aki tavaly már dolgozott a csapattal, idén pedig egy teljesen új programmal indította el a munkát. Lukács Imre így teljes egészében az alsós csapatra koncentrálhat, az óvodásokat pedig Erdélyi Lenke vezeti – sorolta Varga Flórián, hozzátéve, hogy Lenke egyike azon fiataloknak, akik egyetemi tanulmányaik végeztével visszakanyarodtak szülőföldjük felé, és a helyi kulturális élet szervezéséből is aktívan kiveszik a részüket. A fiatal gyógypedagógus a Dél-bácskai Szórványközpont munkatársaként nagy lendülettel segíti a környéken működő egyesületek munkáját is.
– A Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága által indított, a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség felügyelete alatt működő szórványprogramban Vajdaságot régiókra osztották, központokként pedig olyan egyesületeket bíztak meg a fő feladatokkal, amelyekben úgy ítélték meg, hogy a magyarság megfelelően összetart – magyarázta Varga Flórián, aki elmondta, dél-bácskai központként nagyon sok közös programjuk van a testvérszervezetekkel Maradékon, Satrincán, Tiszakálmánfalván, Palánkán és Titelen is.
A Berbence elhúzza a locsolkodók nótáját is
– Megpróbáljuk összefogni a magyar hagyományaikat őrizni vagy újratanulni kívánó fiatalokat is – hangsúlyozta az elnök, majd folytatta az egyesületi munkában aktív szerepet vállaló huszonévesek méltatását. Mint mondta, nehéz egyesületen belül megtartani ezt a korosztályt, ezért is próbálnak a lehető legnagyobb hátszéllel lehetőséget adni nekik.
– Meg kell említeni Nagy Bencét és Gergőt, egyesületünk előző elnökének, Nagy Sándornak a fiait, a Berbence zenekar alapító tagjait, akik szinte a legaktívabb tagjai egyesületünknek, még a járványhelyzet alatt is megoldották a próbákat és állandóan a fejlődési lehetőségeket keresik. Egyre népszerűbbek a vajdasági népi zenekarok palettáján, nem utolsósorban minden rendezvényen lelkesen kísérik tánccsoportjainkat. Nagy Bence jelenleg a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként kilenc hónapon át a kanadai magyar közösségben végez hagyományápoló munkát. Nagy segítségünkre van a fiatalok közül Kálmán Dóra, aki szintén Magyarországról kanyarodott vissza szülővárosába és citeraoktatóként vállalt feladatot. Zelenka Flóra egy évvel később csatlakozott az oktatói gárdához egy fiatalabb csoport vezetőjeként, majd miután férjhez ment és anyai örömök elé nézett, testvére, Zelenka Anna vállalta a citeraoktatást. Az elmúlt időszakban több oktatói képzést is szerveztünk számukra, így próbáltuk erősíteni a lelkesedésüket. A tavalyi év óta énekoktatást is tudunk kínálni a gyermekeknek, amit nagy örömünkre szintén egy temerini fiatal, Szabó Zsuzsanna vállalt, így szülei nyomdokaiba lépve már ő is alaposan kiveszi részét a közösségi munkából.
A Dalárda számos díjban részesült, 2021-ben kiérdemelte a rangos Vass Lajos-nagydíjat is
Szárnybontogatások színhelye
A Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület a kilencvenes évek elején, egész pontosan harmincnégy évvel ezelőtt indította útjára a Tini Fesztivált, amely mára a legnagyobb tekintélynek örvendő, 12–28 éves fiatalokat megszólító énekes vetélkedő Vajdaságban. A versenyt minden alkalommal válogató előzi meg, a dalokat pedig nem zenei alappal, hanem élőzenei kísérettel, komoly szakmai zsűri előtt adják elő a versenyzők. Talán sokan nem tudják, de annak idején itt bontogatta a szárnyait Dér Henrietta is, mielőtt a Megasztárban egy egész ország megismerte volna a nevét.
– A fiatalokat sokkal jobban vonzzák a nagy, magyarországi tehetségkutatók, én azonban minden egyes toborzón elmondom, hogy először nálunk méressék meg magukat. A Tini-Ifjúsági Táncdalénekes Vetélkedőben csak ahhoz ragaszkodunk, hogy magyar nyelven énekeljenek dalokat a fiatalok, akik saját szerzeményekkel és fordításokkal is felléphetnek. Nem egyszerű a nagyközönség elé állni és zenekarral énekelni. A mi rendezvényünk mindehhez jó gyakorlóterep. Az utóbbi években a nyerteseknek pénzjutalmat is biztosítottunk, amelyet a fiatalok zenei karrierjük építésére is fordíthatnak. Emellett hasznos kapcsolatokat építhetnek a felkészülés és a verseny során, a zenészek, a szakmai zsűri bármikor segít nekik tanácsaival – fejtette ki a Szirmai Károly MME elnöke.
A Tini Fesztivál az egyesület legnevesebb rendezvénye (Dávid Csilla felvétele)
Jáccunk tovább!
Temerinben az elmúlt időszakban igencsak felpezsdült a színházi élet, amit az utóbbi években igen eredményesen tevékenykedő társulat sikereinek köszönhet az egyesület. Egy szerencsés pillanatban a tevékeny és a világot jelentő deszkákra kíváncsi fiatalokat, valamint a Szabó Péter rendező által fémjelzett, húsz pezsgő színházi évre még jól emlékező idősebb tagokat értő kézzel fogta össze a vajdasági színházi élet meghatározó alakja, László Sándor, aki remek pedagógiai érzékkel fésülte össze a generációkat. A Jáccunk Trupp azóta nem tért haza díj nélkül a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójáról, a rendezvény fődíjának számító Pataki László-díjat már kétszer is elnyerték. A Tyúklétra, azaz mi csorog a nyakunkba című előadással egyenesen taroltak, hiszen a fődíj és a női mellékszereplő díja mellett hat különdíjat is bezsebeltek. A nagy sikernek szinte egyenes következménye volt, hogy a következő évben a Szirmai Károly MME legyen a találkozó házigazdája, majd a sikerre tavaly a Portugál című előadással rádupláztak.
A Jáccunk trupp elismerés nélkül még nem tért haza szemléről (Ótos András felvétele)
– Rengeteg szervezésre és idegességre emlékszem ebből az időszakból, amit a megnyitón tetézett a szereplés miatti lámpaláz is, hiszen jómagam is a társulat tagja vagyok. Visszatekintve úgy látom, jó munkát végeztünk és méltó módon levezényeltük a találkozót, köszönhetően a nagyszerű csapatmunkának – emlékezett Varga Flórián. – A szemlén is felidéztük a két világháború közötti aranykorszakot, valamint az azt követő időszakból is sikerült rengeteg dokumentumot, fotót bemutatnunk. Meg kell említenünk továbbá a helyi színjátszó mozgalom néhány jelentős motorját: a közelmúltban elhunyt Törteli Lászlót, illetve az évtizedes kitartásáról híres Szabó Péter bácsit. Soltis Lajost, Hernyák Györgyöt, akik a legnehezebb időkben nagy sikerrel állítottak színre darabokat, nem riadva vissza az avantgárdtól sem. Az idén tavasszal is megrendezhettük a szemlét. Azt is el kell mondanom, hogy László Sándor tanár úr az idei nagyszabású és rendhagyó projektünk, a Rómeó és Júlia musicalváltozat színre állítása után sajnos elengedi a kezünket, megpróbálja a fiataloknak adni a stafétabotot. A jövőben Gusztony Endre fiatal színész veszi át a társulatvezetést – magyarázta a szervezet elnöke, aki zárásképpen kiemelte, az egyesület munkáját évek óta támogatja a Csoóri Sándor Alap a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő által, valamint rendre sikeresen pályáznak a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiírásain, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt fontosságúként kezeli a népzenei tábor és a Tini-Ifjúsági Énekes Vetélkedő megszervezését, illetve az Illés-napi programokat is, ugyanakkor a tartományi kisebbségi és a művelődési titkárság mellett a művelődési minisztérium is támogatja a projektjeiket, valamint folyamatosan számíthatnak a temerini önkormányzat hozzájárulására is.
A színházi társulat 1952-ben (A Szirmai Károly MME archívumából)
Az egyesület a község által odaítélt egyik legrangosabb elismerésben, a Temerinért díjban részesült 2021-ben (A Szirmai Károly MME archívumából)
Nyitókép: A tánccsoportok minden nagyobb eseményen, például a templom búcsúján is fellépnek (A Szirmai Károly MME archívumából)
