Szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját immár kereken húsz éve a magyar népmese napjaként ünnepeljük. A nagy mesemondóként emlegetett író, újságíró és szerkesztő egész életét a népmesék, mondák, népi hagyományok összegyűjtésének és továbbadásának szentelte. A dátum ezért nem csupán emléknap, hanem felhívás is: őrizzük, ápoljuk és meséljük tovább a magyar népmesék kimeríthetetlen kincsestárát! Ki ne szerette volna gyermekkorában megszelídíteni a táltos paripát, megpillantani az erdő mélyén a csodaszarvast, vagy legyőzni a sárkányt? Ám a népmese sokkal több mint szórakoztató történet – olyan kulturális örökség, amely nemzedékek tudását, világlátását és hitét sűríti magába. A mese minden korban iránytűként szolgál: megtanítja, mi a jó és mi a rossz, hogyan győzhető le az akadály, és hogyan válhat az utolsóból első.
A magyar népmesék világa különösen gazdag szimbólumokban. A táltos ló a belső erő, a megújulás és a csoda jelképe, a legkisebb fiú története az esélytelen hitét jelképezi, aki kitartással és furfanggal rendre eljut a céljához, a sárkány a leküzdhetetlennek tűnő akadályt szimbolizálja, amelyet csak bátorsággal és kitartással lehet legyőzni. Legyen szó bármilyen metaforáról, a mesék üzenete örök érvényű és aktuális. Egy olyan világban, ahol a gyors siker és az azonnali eredmény sokszor fontosabbnak tűnik, mint a türelem és a kitartás, különösen nagy érték, hogy a népmesék következetesen a szív, a bátorság és a furfang oldalára állnak. A jó mindig elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Ezek a történetek ugyan nem idealizált tündérmesék – hiszen tele vannak küzdelemmel, veszéllyel és próbatétellel –, viszont reményt adnak arra, hogy a nehézségeken túl lehet lendülni, és a világ végül helyreáll. Azért, hogy ezt gyermekünk is elhiggye, nekünk, szülőknek kell mindent megtennünk. Az okos eszközök és az internet térhódításával a mi felelősségünk tudatosan, örökség formájában továbbadni ezt az üzenetet. Amikor mesélünk gyermekünknek, nem csupán történeteket adunk át, hanem a figyelem, a szeretet és a közös idő élményét is. Értékrendet közvetítünk, amely meghatározza a gyermek egész életét, szórakoztatunk és nevelünk egyszerre – ezekben rejlik népünk hite, gondolkodása, világlátása.
Ha ezt nem adjuk át, megszakadhat a lánc, amely generációkon keresztül szájról szájra éltette a történeteket. Szerencsére ebben már számos platform a segítségünkre van, a népmese jól alkalmazkodik a kor kihívásaihoz. A Magyar népmesék rajzfilmsorozat mellett ma már közösségi csatornák, podcastok, online (és hagyományos) mesemondó estek hozzák közel a történeteket a mai közönséghez. A népmese nem múzeumi tárgy, hanem élő, újra és újra megszólaló hagyomány. Bár a bennük látott világ már letűnt, könyvtárakban, iskolákban, kulturális rendezvényeken rendszeresen újjáéled és töretlen sikert arat.
Az oktatásban és a pedagógiában ugyancsak kiemelt szerep hárul a népmesékre. Az óvodás korú gyerekek fejlődéséhez nélkülözhetetlen a mesehallgatás: a képzelőerő, a ritmus, a jelképek mind hozzájárulnak a személyiségfejlődéshez. A mesék segítenek feldolgozni a félelmeket, eligazodni a világban, és megtanulni, hogy a nehézségek leküzdhetők. A kortárs kultúra is újra és újra a népmesék világához nyúl, kimeríthetetlen forrásként számíthat rá. Báb-, gyermek- és ifjúsági színházak, írók és illusztrátorok dolgozzák fel új formában a régi történeteket. A mesék motívumai filmekben, regényekben, képregényekben és akár videojátékokban is felbukkannak. Ez a jelenség is tükrözi a népmese időtállóságát, azt, hogy bármilyen közegben és korban képes megszólítani az embereket.
Az utóbbi évtizedben a meseterápia is egyre nagyobb hangsúlyt kap, amelyben a népmesék nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is gyógyító erővel bírnak. A pszichológusok és pedagógusok a mesére támaszkodva segítenek feldolgozni élethelyzeteket, veszteségeket vagy belső feszültségeket. A mese ilyenkor nem tanmese vagy szórakozás, hanem belső utazás, amelyben a páciens saját életének problémáit, dilemmáit fedezheti fel és oldhatja meg szimbolikus formában.
A magyar népmese napja ezért nem csupán nosztalgia. Nemcsak Benedek Elek emléke előtti tisztelgés, hanem annak felismerése is, hogy ezek a történetek ma is szükségesek. A rohanó, digitális világ zajában különösen nagy érték, ha van időnk megállni és meghallgatni egy-egy elbeszélést, amelyben a legkisebb fiú legyőzi a sárkányt, a szegény emberből király lesz, a furfangos kicsi állat túljár az erősebb eszén. A mese segít abban, hogy ne csak gyerekek maradjunk, hanem felnőttként is megőrizzük a képzelet szabadságát és a remény erejét. Ahogy Benedek Elek fogalmazott: „A mese örök.” És amíg mesélünk, addig ez az örökség él – bennünk és a következő nemzedékekben egyaránt.
Nyitókép: Benedek Miklós felvétele
