Elemi csapással felérő aszálykárok

A szárazság évek óta sújtja vidékünkön a mezőgazdaságban tevékenykedőket. Pénzügyileg sokan már nagyon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen amikor éveken át nemigen folyik be jövedelem a szántóföldi növénytermesztésből, az végül a legkitartóbbakon is kifog. A szakemberek már évek óta azt hangoztatják, hogy változtatni kell a termesztési metódusokon, a vetésszerkezeten. Könnyű ilyeneket mondani, miközben a valóságban az átállás nem egyszerű folyamat.

A kukorica például nemrég a legnagyobb területeken termesztett szántóföldi kultúra volt. A hozamok a „békebeli” jó években hektáronként a 10 tonnát is meghaladták. A fajtabemutatón a vetőmag-nemesítők és a -forgalmazók is azzal népszerűsítik az új fajtákat és hibrideket, hogy potenciálisan jóval egy vagon felett is teremhetnek, ha minden feltétel adott. Az utóbbi években viszont sajnos alig terem már a kukorica. A termelők is tanácstalanok, hiszen egyik évben a szakemberek is azt javasolják, minél korábban kell a magnak a földbe kerülnie tavasszal, aztán vannak olyan évek, amikor azoknak terem jobban, akik később vetettek. Ilyenkor azt mondják a szakemberek, hogy más kultúrákra ajánlott átállni. Csakhogy ez talán egy-egy gazdálkodó esetében valósulhat meg, ágazati szinten egész szektorokat érinthet a probléma. A kukoricára például olyan mértékben rá van állva az élelmiszeripari termékpálya, hogy azon változtatni rövid távon szinte lehetetlen. A hosszú távú átállás is bizonytalan, hiszen az jelentős költségekkel is járhat. A dolog szemmel láthatóan nem úgy működik, hogy mostantól kezdve Vajdaságban nem vetünk öntözési lehetőség nélkül sehol sem kukoricát.

A cirok részben alternatíva lehetne, de nem válthatja ki teljesen a tengerit. Mégis úgy fest, hogy egy átmeneti időszak elején járunk. A változás elkezdődött, ám nagyon sokáig eltarthat. Lesznek ennek sajnos vesztesei is, ugyanakkor nyertesei is. Az elmúlt évtized rossz tapasztalatai ellenére évszázados berögződések szerint vetnek még mindig kukoricát és napraforgót olyan területeken, ahol egyre nagyobb aszálykárok várhatók. Olyan vélemények is vannak, amelyek szerint a megoldás az lesz, hogy a földek jelentős részét kivonjuk az intenzív termelésből. Ezeken a helyeken erdősíthetünk, réteket, legelőket tarthatunk fenn.

A napraforgón is kifog a klímaváltozás

Nemes Róbert, az Újvidéki Növénynemesítési Intézet szakembere elmondta, hogy a korábbi hiedelemmel ellentétben, miszerint a napraforgó jól viseli az aszályos időszakokat, idén a napraforgót termelők sem lehetnek elégedettek. Sőt! A legtöbb esetben sajnos veszteséget kell jegyezniük. Több fajtabemutatón is részt vett az utóbbi napokban, emellett területi tanácsadóként folyton járja a terepet. Ez alapján megállapította, hogy ugyan Vajdaság-szerte eltérő a helyzet, de a legtöbb helyen a napraforgó hektáronként átlagosan csak 1,1–1,3 tonnát termett. Emiatt elsősorban a csapadékeloszlás okolható, de a vízhiányból kifolyólag, illetve azzal csak közvetetten összefüggésbe hozhatóan más gondok is felmerültek.

Megfigyelhető volt például a napraforgó esetében a levéltetvek inváziója, illetve a stressz miatt különféle gombabetegségek is megjelentek. A napraforgó számos, gombás eredetű megbetegedése közül az utóbbi években kiemelkedik a hamuszürke szárrothadás, amelyet a Macrophomina phaseolina gomba okoz. A kórokozónak két ismert ivartalan alakja van. A piknídiumos alakja a Macrophomina phaseolina, illetve a másik alak a mikroszkleróciumot képző forma, a Rhizoctonia bataticola. A gazdasági kárt az utóbbi okozza. A kórokozó világszerte elterjedt, a gazdanövényköre folyamatosan bővül. A patogénnek több mint 500 gazdanövénye ismert, de azokat nem egyformán kedveli. Tájainkon először az 1970-es években azonosították a kórokozót napraforgón. Az első megjelenése óta országszerte elterjedt. A gomba biológiájából adódóan a száraz, meleg időjárást kedveli. Azokon a területeken okoz számottevő gazdasági kárt, ahol a nyarak szárazak. A folyamatosan tetten érhető éghajlatváltozás miatt várhatóan a jövőben olyan területeken is jelentős kárt fog okozni, ahol a korábbiakban egyáltalán nem, vagy csak kismértékben fordult elő. A környezeti körülmények változásai egyre inkább kedveznek a fertőzésének. Az utóbbi években fokozódó kártételének lehetünk tanúi, amely mind több termesztett kultúránkat érinti. Mind gyakoribb jelenség, hogy a kezdetben szépen fejlődő növényállomány egy erősebb nyári hőhullámot követően rendkívüli gyorsasággal veszíti el lombozatát, és szárad fel. A kórokozó megjelenése és károkozása szoros összefüggést mutat a környezeti körülmények alakulásával, leginkább a vízhiánnyal rendszeresen küzdő határrészekben van rá esély. A hamuszürke szárkorhadás ellen a fungicides állományvédelem teljességgel hatástalan. Jelenleg még nincsenek olyan csávázószerek sem, amelyek teljes körű védelmet biztosíthatnának az egész vegetációs időszakban a napraforgó számára.

A napraforgónak korábban is voltak gombabetegségei, amelyeket úgy lehetett távol tartani, hogy egy-egy parcellába csak néhány év kihagyás után ültették ismét ezt az olajnövényt. A korábbról ismert gombabetegségek közé tartozik a fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia), a szürkepenészes rothadás (Botrytis), a napraforgórozsda (Puccinia helianthi). Ezek a betegségek is jelentős terméskiesést okoztak már korábban is. Megelőzésükben az ellenálló fajták termesztése, a vegyszeres kezelés, valamint a szakszerű növényvédelmi gyakorlatok betartása játszott komolyabb szerepet.

A szakember azt is elmondta, hogy a napraforgó esetében az idén az tapasztalható, hogy valamivel jobb eredményeket értek el azok, akik későbbi időpontban vetették el a magot. Hozzátette, hogy a hazai hibridek némileg ellenállóbbak, jobban viselik a szeszélyes időjárást. A napraforgó keveset termett, az átlaghozam a végén fog kiderülni, de jócskán elmarad a várttól, az már biztosra vehető. Sajnos a kukorica esetében is az a helyzet, hogy a legtöbb helyen semmit nem lehet betakarítani, tehát olyan katasztrofális a helyzet, hogy egyáltalán nem termett a kukorica. Az év viszont olyan volt, hogy az előző időszakkal ellentétben az aflatoxinok sem fertőztek olyan mértékben. Szerinte időszerű lenne elemi csapásként kezelni az idei évet.

Az őszi kultúrák termesztésével kapcsolatban Nemes Róbert elmondta, hogy a repce, az árpa és a búza mellett érdemes volna beiktatni a vetésforgóba más növényfajtákat is, olyanokat, mint például a zab, a rozs vagy a tritikálé. Ezen kultúrák esetében ugyanis nem beszélhetünk aflatoxintermelésről. Ami a szója termelését illeti, az Vajdaság egész területén krízisben van. Elvétve akad csak olyan parcella az idén, ahol termés is betakarítható. A klímánk nem felel meg a szójának. A cirok viszont ajánlott növényfaj, ugyanis szintén nem áll fenn az aflatoxinfertőzés veszélye. Jobban viseli a szárazságot is a megszokott szántóföldi növényeknél. Az Újvidéki Növénynemesítési Intézetnek is vannak új, a helyi adottságoknak megfelelően nemesített fajtái.

Veszteségeket halmoznak?

A napraforgó betakarítása a topolyai határban a végéhez közeledik. Akad azonban olyan parcella is, ahol például árpa után próbálkoztak a termesztésével. Az ilyen helyeken esetenként többet ígérnek a fejek, mint a március végén vagy áprilisban bevetett parcellákon.

Tomik Nimród, a topolyai önkormányzat mezőgazdasági reszortfelelőse elmondta, hogy az idei év sem kedvezett a szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozóknak. Régebben úgy vélték a szakemberek is, hogy a napraforgó jobban tűri az aszályos időszakokat, a szárazságot. Ebben az évben az eddig betakarított parcellákon holdanként csupán 7 és 12 mázsa közötti hozamokról szólnak a beszámolók. Az ár is igencsak mélyről indult. Kezdetben mindössze 42–45 dináros előleget fizettek érte. A felvásárlási ár mostanra elérte az 50 dinárt. Tomik Nimród azt is elmondta, hogy egyesek már hetekkel ezelőtt megkezdték a kukorica silózását. Sok helyen ugyanis olyan gyenge termés ígérkezik, hogy csak silózásra érdemes felhasználni a növényi részeket. Néhány napon belül nagyobb lendületet vehet a kukorica betakarítása is. Nagyon rossz termés ígérkezik, helyenként jóformán semmi, emellett a minőség is gyenge. Az elmúlt napokban ezeken a területeken 10–20 liternyi csapadék hullott négyzetméterenként. A kapásnövényeken sajnos már nem segített, de talán megkönnyítheti a gazdálkodók dolgát, főleg azokét, akik szeretnék a földet előkészíteni az olajrepce vetésére.

Branko Dudić mezőgazdasági mérnök, a topolyai Bácska Földműves-szövetkezet igazgatója elmondta, hogy számításai szerint hektáronként 140–150 ezer dináros befektetést feltételez a napraforgó termesztése, ha az ajánlott, teljes agrotechnikát alkalmazzák. Nem nehéz kiszámolni, mennyit kellene teremnie ennek az olajnövénynek ahhoz, hogy az aktuális, legfeljebb 52–53 dinárt kitevő kilogrammonkénti felvásárlási áron kifizetődő legyen a termelés. Hozzátette, hogy a társastermelők számára repcevetőmagot és alaptrágyát is beszereztek. Az érdeklődők jelentkezhetnek, szerződést lehet kötni, a szövetkezet ez alapján megelőlegezi az újratermelési anyagokat, ezzel is segítve a termelők túlélését.