Erő, kitartás, áldozatos munka

A hivatalosan 1947-ben megalakult tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet a magas színvonalú, széles körben elismert rendezvények megszervezéséért, a kiváló minősítéseket és sikereket elérő szakcsoportok irányításában vállalt szerepéért, valamint több mint hét évtizedes hagyományőrző és közösségépítő munkájáért az a megtiszteltetés érte, hogy államalapító királyunk ünnepén Budapesten az Országházban ünnepélyes keretek között átvehette a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Az elismerést Sári Enikő, az egyesület művészeti vezetője vette át Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkártól.

Magyarország miniszterelnöke a külhoni magyarságért végzett áldozatos tevékenységet 1995 óta ismeri el díjazással. Az elismerés kezdetben a Kisebbségekért Díj nevet viselte, és két tagozata volt: a Hazai Kisebbségekért, valamint a Külhoni Magyarságért tagozat. A magyarországi nemzetiségi törvény elfogadását követően, tehát 2011 óta a hazai nemzetiségek és a külhoni magyarok külön-külön díjban részesülnek.

A Külhoni Magyarságért Díj megalapításáról miniszterelnöki rendelet döntött. A Magyar Állandó Értekezlet 2018. évi ülésének javaslatára a díj elnevezése Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjra módosult. A díj a külhoni magyar közösségek érdekében, az oktatásban, a kultúrában, a nemzet örökségének megőrzésében, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszerveződésben kiemelkedő tevékenységet végző magyarországi és külföldi személyeknek, valamint szervezeteknek adományozható.

A KEZDETEK
Sári Enikő művészeti vezetőt Dobai János, a tordai helyi közösség tanácsának elnöke is elkísérte a díjátadóra. Tőle megtudtuk, hogy a település művelődési élete több mint százéves múltra tekint vissza. A dalárda már 1883-ban elkezdett működni, az első színjátszó csoport pedig 1900-ban alakult meg a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület berkeiben.

– Ebben az időszakban a színjátszók, az énekesek, sőt a zenekarok is a kocsmákban mutatkoztak be, mivel ott jöttek össze a legtöbben, illetve Tordán akkoriban másféle közösségi tér nem létezett – fogalmazott a tanácselnök, majd folytatta a visszatekintést:

– A helyiek kultúra- és hagyományszeretete is hozzájárult a tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 1947-es hivatalos megalakulásához. Ekkorra már az egyesület tagjai beköltöztek a szövetkezet épületébe, amelyben egy nagyobb termet bocsátottak a rendelkezésükre. Az új kultúrotthont 1983-ban adták át a rendeltetésének. Előtte kisebb pangás mutatkozott a művelődési életben, a szövetkezeti otthon ugyanis rossz állapotba került. Az egyesület az elmúlt 78 év során gazdag tevékenységet folytatott és számos sikert ért el. Megemlíteném a Gyapjas házaspárt, Fejes Györgyöt, valamint Mezei Zoltánt, akik Tordán kezdték a színészi pályafutásukat, később pedig hatalmas sikereket értek el a Szabadkai Népszínházban, valamint az Újvidéki Színházban. A színjátszás mára már megszűnt Tordán, ami pedig a népi zenészeket illeti, valamennyien kiöregedtek vagy elhunytak. Néha ugyan egy-egy nagyobb rendezvény, lakodalom kedvéért összeállnak, de nagyon kevesen maradtak, utánpótlás pedig nincs. Tordán tevékenykedett még Fejes István amatőr festő és Fürtön István amatőr fafaragó is, akik munkásságukkal külföldön is ismertséget szereztek. Az egyesület 1985-ben és 2016-ban is óriási sikerrel rendezte meg a Gyöngyösbokrétát, valamint a Durindót, Vajdaság legtömegesebb, legfontosabb néptánc- és népzenei fesztiváljait. 2012-ben a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának adott otthont Torda. Ezekről a rendezvényekről köztudott, hogy csak azok a települések lehetnek a házigazdái, ahol megvan erre a befogadókészség, illetve a település közössége melléáll – magyarázta Dobai.

ERŐSÍTI A KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZÁS ÉRZÉSÉT
A tanácselnök arról is beszélt, hogy az elmúlt években az egyesület munkáját számtalan szakcsoport gazdagította, egyebek között színjátszó csoport, vegyes kórus, citerazenekar, népi zenekar és a néptánccsoportok. Hozzátette, hogy az egyesület ma is őrzi és hirdeti a település hagyományait, történelmét, nemzeti önazonosságát, és irányt mutat az útkeresésében.

– Az egyesületben ma is a néphagyományok tiszteletére, azok megtartására, a néptáncra, a népdalra, a népzenére, a gyermekjátékokra nevelnek és tanítanak a csoportvezetők és a művészeti vezetők, amire nagy szükségük van a gyerekeknek, a fiataloknak is, hiszen ezeket közösen élik meg, ezáltal megerősödik bennük a közösséghez tartozás érzése. Mint tudjuk, a kialakult közösségekért folyamatosan tenni kell fennmaradásuk érdekében, ezért vállalták fel a hagyományápolást, amit nagyszüleinktől és dédszüleinktől örököltünk. A kultúregyesület idén huszonharmadik alkalommal vett részt a Tordai Művelődési Napok megszervezésében, lebonyolításában, ezenkívül megjelenik minden községi néptáncfesztiválon, ugyanúgy a helyi rendezvényeken, alkalmi és ünnepi műsorokon, ha csak egy szavalattal, citerazenével vagy énekkel is, de mindig ott vannak, hogy emelkedettebbé tegyék az adott rendezvény hangulatát – újságolta Dobai, aki gondolatait azzal zárta, hogy büszke a kultúregyesület munkájára, az elismerésre pedig úgy tekint, mintha azt a helyi közösség is megkapta volna.

– A tordai helyi közösség egybeforr, együtt lélegzik a helyben működő civil szervezetekkel. Ha nem fogunk össze, akkor eredmények sincsenek. Függetlenül attól, hogy melyik egyesületről van szó, együtt rendezzük meg a Tordai Művelődési Napokat, a falunapot, a Kukoricafesztivált, a kisebb és nagyobb ünnepeinket. Ez mind a közös munka gyümölcse, és hiszem, hogy ez a közeljövőben sem változik – tette hozzá Dobai János.

MINDEN GYERMEK KINCS
Sári Enikő életéhez mindig is hozzátartozott a kulturális tevékenységek éltetése, valamint a hagyományápolás. Néptáncolni hétévesen kezdett el, huszonegy éves koráig maradt aktív. Az egyetemi tanulmányai befejezése után csoportvezetőként tért vissza az egyesületbe, 2016 óta az egyesület művészeti vezetője. Elmondása szerint ez alatt az idő alatt egyszer sem szakadt meg a munka az egyesületben, és erre nagyon büszke.

– Az egyesületben szerzett gyermekkori élményeim, tevékenységeim felejthetetlenek. Néptáncosként egy csodálatos közösség tagja lettem, ahol barátkoztunk, viccelődtünk, utaztunk. Akkoriban aktív kultúrélet jellemezte Tordát, színjátszó csoport, asszonykórus, tánccsoportok, énekesek, sőt a Tordai Samu & Rice zenekar is az egyesületünk munkáját gazdagította. Egész Vajdaságban felléptünk, a közönségünket egész estés műsorokkal szórakoztattuk. Mindez elmondhatatlan élményekkel gazdagította az életem. Ma az egyesületünk 70 taggal büszkélkedhet. Számunkra minden egyes gyermek kincs, éppen ezért tettük oda az összes csoportunk neve elé a Kincsünk megfogalmazást. Kicsi közösség vagyunk, ennek ellenére a falu apraja-nagyja, az iskola összes diákja részt vesz valamilyen formában a munkában. Három szakcsoporttal dolgozunk: a Kincsünk néptánccsoportban a picikkel, a kicsikkel és az ifjúsággal; a Kincsünk citeraszakosztályban szintén három csoporttal szorgoskodunk, a picikkel, a kicsikkel és a haladókkal; a Kincsünk énekosztályban pedig ugyanúgy három csoporttal, a kiscsoporttal, a leánykórussal, valamint az asszonykórussal munkálkodunk, Rúzsa Hannának köszönhetően szólóének-oktatás is folyik az egyesületben. Szerencsésnek érzem magam, mert kiváló szakmai tudású oktatók és csoportvezetők dolgoznak az egyesületben, akiknek nagyon hálásak vagyunk az önzetlen munkájukért. Az együttesvezetőink és koreográfusaink Dobai Anikó és Csorba Norbert, a csoportvezetőnk Rác Bernadetta. A népdaloktatóink Rontó Márta és Csorba Bagi Valentina, a citerásainkkal pedig Flaman István foglalkozik – mesélte a művészeti vezető.

ESEMÉNYDÚS ÉV
A tordai művelődési egyesület újabb sikeres évet tudhat maga mögött. Március 22-én befejeződött a Tordai Művelődési Napok, április 6-án és 7-én pedig már a budapesti Országos Táncháztalálkozóra és Kirakodóvásárra látogatott el az egyik néptánccsoportjuk. A háromnapos rendezvényre, amelyet a Papp László Sportarénában tartottak meg, a Kárpát-medencéből és a diaszpórából is érkeztek látogatók, zenészek, táncegyüttesek, árusok, valamint kézművesek. A törökbecsei Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn jártak a Kincsünk ének- és citeracsoportjai, ahonnan ezüst minősítéssel tértek haza, Rúzsa Hanna szólóénekes pedig arany minősítést ért el. A húsvéti ünnepekre hangolódva kreatív kézművesfoglalkozás-sorozat kezdődött az egyesületben. Május 14-én Szegeden az Országos Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztiválon táncolt a középső csoportjuk, ahonnan ezüst minősítéssel tértek haza. Az idén a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében tartották meg a Kőketáncot Óbecsén, ahol az idén mindkét tordai gyermeknéptánccsoport fellépett. Innen ezüst és bronz minősítéssel tértek haza. Május 31-én a népiének-szakosztályuk részt vett a Tiszán innen, Dunán túl elnevezésű Kárpát-medencei ifjúsági népművészeti tehetségkutató verseny horgosi előválogatóján, ahonnan Rúzsa Hanna szólóénekes kiemelt arany minősítéssel tért haza. Az egyesület középső néptánccsoportja június 7-én Bégaszentgyörgyre látogatott el a Žitnica elnevezésű rendezvényre. Június 14-én és 15-én részt vettek a Gyöngyösbokrétán és a Durindón, Vajdaság legnagyobb művészeti fesztiváljain, 21-én pedig Magyarcsernyére látogattak. Ami pedig a közeljövőt illeti, szeptember 19-én és 20-án az egyesület önálló fellépési lehetőséget kapott a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron. Ezt hallgatva felmerült bennem a kérdés, hogy honnan van ennyi energia az egyesületben, illetve Sári Enikőben. Honnan meríti azt? Mi az, ami hozzájárul a munkája kiteljesedéséhez?

– Úgy gondolom, hogy a gyerekek miatt van ez az erős kötődés az egyesülethez. A részese akarok lenni ennek a bűvös körnek, hiszen ők adnak értelmet a munkámnak, és ha azt látom, hogy ők ezt szeretik és tisztelik, akkor ebből erőt tudok meríteni a folytatáshoz. Számomra ez a közösség egyet jelent a mérhetetlen kihívással, a szűnni nem akaró feladattal, az izgalmas pillanatokkal és egy falu népének összefogásával. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy az egyesületet működtetni tudjunk. Sokat köszönhetünk a gyermekeknek, a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj is az ő érdemük, és nagyon köszönjük a munkát, a ragaszkodást, a tiszteletet, a jólneveltséget, a szeretetet, amit tőlük kapunk. Hálával tartozunk ugyanakkor az együttesvezetőknek, az oktatóinknak, a táncosoknak, a fiataljainknak. Ők különleges fiatalok, tele vannak reménnyel, ötletekkel, mosolygással és meglepetésekkel. Számunkra mindig ők lesznek a legjobbak – magyarázta a művészeti vezető.

MEGALAPOZZA A FOLYTATÁST
A művelődési egyesületek munkája ma már elképzelhetetlen lenne a pályázati források nélkül. Ez a tordai egyesületre is igaz. A művészeti vezető elmondása szerint az egyesület fenntartásához és zökkenőmentes működéséhez meg kell nyerniük a kiírt pályázatokat, mind a Csoóri Sándor Alapnál és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, mind Bégaszentgyörgy községnél, a Magyar Nemzeti Tanácsnál, valamint a tartománynál. Ezekből az összegekből fizetik ki az oktatók tiszteletdíját, az útiköltségeket a külföldi és a hazai fellépéseikre, varratják a népviseleteket, valamint fedezik a szükséges műszaki cikkek költségeit.

– Számunkra hatalmas segítséget jelentenek a szülők, a tordai közösség, a tordai közönség. Ők a mi legnagyobb támogatóink, ugyanis hiába készítünk el egy műsort, ha nincs azt kinek bemutatni. A szülők a szabadidejüket sem kímélve állnak mellénk, és mindig segítenek, úgy a takarításban, mint az utazás megszervezésében. Talán az sem mellékes, hogy a többi egyesülettel is kifogástalan az együttműködésünk – értékelt Sári Enikő, aki elmondta azt is, számukra az elismerés azt jelenti, hogy jó úton járnak, hogy megalapozza a munka folytatását.

– A Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díj számunkra nemcsak egy dicséret, hanem óriási felelősség is az, hogy méltók maradjunk hozzá, ugyanakkor az is, hogy megőrizzük közösségünk szeretetét, tiszteletét és bizalmát. Egy falunyi embernek, fiatalnak és gyereknek tartozunk hálával. Felemelő érzés ilyen kis közösségben dolgozni, és érezni azt, hogy mindenki egy célt szolgál: tisztelni a magyar kultúrát, a hagyományainkat, és minden nehézség ellenére itt maradni, megmaradni a szórványban, itt Vajdaságban magyarként és istentisztelő emberként. Dr. Pásztor Bálintnak, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének köszönjük szépen a díjra való felterjesztést, és köszönjük a magyar állam támogatását és elismerését – zárta gondolatait Sári Enikő.