Ft. Szungyi Károly római katolikus esperesplébános tíz éve teljesít szolgálatot Adán, a Szentháromság-plébánián. A nevéhez sok egyházi beruházás fűződik a Tisza menti községben, sőt kezdeményezésére jött létre a helyi Szentháromság Gyermekkórus, valamint érkezése óta állandó jelleggel működnek a kisebb egyházi közösségek a plébánián, illetve missziós napokat tartottak a verbita rend segítségével, valamint együttműködik a szerb görögkeleti egyházzal is. A szolgálata alatt a helyi művelődési élet egyik fontos helyszínévé vált az idén kétszázharminc éves, megújult katolikus templom, ahol rendszeresen tartanak hangversenyeket, kórustalálkozókat és más kulturális rendezvényeket is. Az idén a képviselő-testület Ada község napja alkalmából Pro Urbe díjat adományozott ft. Szungyi Károly adai esperesplébánosnak az elmúlt évtizedben a Szentháromság-plébánián végzett önzetlen munkájáért, amivel előmozdította a helyi egyházi életet. Az esperesplébánossal a díj kapcsán beszélgettünk a papi hivatásról, egyházi életről és a beruházásokról.
Kúlai származású. A teológiai tanulmányait Zágrábban és Pécsett végezte, 1995-ben szentelte pappá Pénzes János megyés püspök Szabadkán. Miért választotta a papi hivatást?
– Igen, kúlai származású vagyok, mint az elődöm, ft. Szauer Miklós, és azon szerencsések közé tartozom, akik már gyermekkorukban megtapasztalhatták az Istenbe való hit nagy ajándékát, az Istennel való szoros kapcsolatot. Otthon sosem titkoltuk, hogy vallásos család vagyunk. Rendszeres szentmise-látogatók voltunk, zarándokutakra is gyakran eljártunk, gyermek és ifjúsági lelkigyakorlatok rendszeres résztvevője voltam. Édesanyám a mai napig szolgálja a kúlai plébániát, a nővérem családja is hithű keresztény. Mindez természetesen nagy örömmel tölt el.
Mikor döntötte el, hogy pap lesz?
– Mikor döntöttem el, hogy pap leszek? Csak az Úr tudja erre a pontos választ. Én már gyermekkoromban naponta ministráltam, ott szorgoskodtam Isten házában, és az Úr szép lassan megérlelte bennem azt a gondolatot, hogy csakis az Ő szolgálatába kell állnom. Az ember ezt a meghívást megérzi a szívében és a lelkében. És hála Istennek, amit egyszer Isten eltökél, azt az ember nem tudja felülírni. Az én esetemben sem volt ez másképpen, és a mai napig hálás vagyok az Úrnak, hogy méltónak tartott e pálya kiválasztására. Nincs nagyobb és magasztosabb feladat, mint Istent szolgálni és az embereket Isten elé vezetni.
A felszentelése után hol teljesített szolgálatot, hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Szabadkán a székesegyházban kezdtem papi pályafutásomat káplánként, és három év elteltével maradtam is Szabadkán. Szeretném kiemelni: az a sok év, felejthetetlen szabadkai szolgálat volt, amelyet még a kelebiai hívekkel való néhány éves kapcsolat is megszépített. Természetesen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy azok az évek problémamentesek lettek volna, de nemcsak híveket, hanem barátokat is szereztem ott. Az emberekkel nem könnyű megtalálni a közös nevezőt, de ha szeretettel, türelemmel és kellő alázattal fordulunk a másik emberhez, akkor az előbb vagy utóbb meghozza a maga gyümölcsét.
Milyen célokkal, feladatokkal és tervekkel érkezett 2015-ben Adára? Voltak-e előzetes ismeretei az adai egyházközségről, a plébániáról és a helyi hívek közösségéről?
– Tulajdonképpen az említett tapasztalatokat magammal hozva kerültem 2015-ben Adára, amikor ft. Szauer Miklós plébános atya sajnálatos elhalálozása miatt, felkínálták az adai plébánia vezetését. Igaz, akkor már érlelődött bennem is a gondolat, hogy húsz év után máshol is szolgálatot teljesítsek. A felkérés nem ért annyira váratlanul, hisz a nagybeteg Miklós atya a velem való beszélgetések során említette is, hogy legyek az utóda, de azért mégis nagy kihívás volt elvállalni egy akkora plébániát, mint az adai. Pedig akkor még káplánok is voltak. Azért boldogan vállaltam a nagy feladatot, hisz fiatal pap korom óta hozzászoktam a népes plébánia vezetéséhez. A sok kihívás ellenére is. Bíztam Isten segítségében, hogy erőt ad ahhoz, hogy az Ő és a hívek ügyét szolgáljam majd. Szóval, vállaltam az újabb küldetést, és mára már tudom, hogy jól döntöttem.
Közös mise Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel Adán (Fotó: Szentháromság Plébánia Ada/Facebook)
Adán az elmúlt tíz évben az egyházi élet területén milyen feladatokkal szembesült, és mit tart legjelentősebb eredménynek?
– Adán jól szervezett egyházi élettel találkoztam. A mi köreinkben az a mondás járja, hogy az új pap ne változtasson nagyon a régi szokásokon, mert a hívek azt nem nézik jó szemmel. Ez afféle aranyszabály, amelyet illik betartani. Szerintem, jól is van ez így. Minek bontottuk volna meg a fontosabb miserendeket, a plébánia keretén belül jól működő csoportokat? Inkább arra fektettem a hangsúlyt, hogy ezek a kis közösségek színvonalas munkát végezhessenek, hogy a meglévők mellé megújítsunk olyan csoportokat is, amelyek valamilyen oknál fogva megszűntek létezni. Így alakult meg újra a Miasszonyunk világi rend közössége, évi több alkalommal tartunk teológiai előadásokat. A Rózsafüzér-csoport mellett működik az imacsoportunk is, egyházi eseményeinkről rendszeresen tájékoztatjuk nemcsak az adai, hanem a vajdasági olvasókat is, a Karitász-csoport új erővel végzi a tőle elvártakat. Tavaly sikerült megoldanunk a kántor kérdését, és énekeseink napi rendszerességgel szolgálnak a szentmiséken. Hozzáteszem, hogy tíz év elmúltával, jóval kevesebben vannak a hívek, de a papok is. Nagyon nehéz helyettest találni, és ez önmagába foglalja, hogy valahol csökkenteni kell, az időbeosztással okosan kell gazdálkodni és nem utolsósorban, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a pap is emberből van, vannak határai, és bizony a kimerültséggel, fáradsággal is meg kell küzdeni, mindeközben arra törekedni, hogy jó egészségnek is örvendjek, örvendjünk. Nem kis örömmel kell megemlítenem a Pasztorális tanáccsal fennálló jó kapcsolatomat, melynek tagjai a szaktudásukkal mindig hozzájárulnak az egyházközségünk életéhez.
Az adai Szentháromság Gyermekkórus a plébános kezdeményezésére alakult meg (Fotó: Csincsik Zsolt)
Miért kezdeményezte a Szentháromság Gyermekkórus megalakítását? Miért tartja ezt fontosnak?
– Köszönöm, hogy a Szentháromság Gyermekkórusról külön is kérdez. Jézus azt üzeni a Szentírásból, hogy: „…engedjétek hozzám a gyermekeket”. Nos, ezért kezdeményeztem, hogy legyen egy csak gyermekekből és fiatalokból álló énekkarunk. Az ének általában vonzza a gyermekeket, és az Istenről olyan jó énekelni. A dalokkal nemcsak Istent dicsőítik a gyermekek, hanem ők maguk is közelebb kerülnek az Úrhoz. Nem véletlenül írta a nagy egyházatya, Szent Ágoston, hogy aki énekel, az kétszer imádkozik. Meg azt is mondta, hogy a szent ének a mennyei szférákba emel. Ezt minden fellépésükön megtapasztalom. Csodálatosan énekelnek ezek az apróbb és nagyobbacska gyerekek. A fiatal zenészek meg remekül kísérik őket. Szóval, jó, hogy vannak nekünk, és hála vezetőiknek, alkalomról alkalomra többet nyújtanak a mindig zsúfolásig megtelt templomlátogatóknak. Hírük és fellépéseik már az országhatárainkat is túlszárnyalták.
Az elmúlt évtizedben fontos szerepet játszott abban, hogy a helyi művelődési élet egyik fontos színterévé váljon az adai Szentháromság-templom. Miért vállalta fel ezt a feladatot egyszer szervezőként, máskor házigazdaként?
– A keresztény élet nem a világtól elzárkózott élet kell, hogy legyen. Jézus nem azt mondta, hogy vonuljunk ki a világból, ne törődjünk a körülöttünk zajló eseményekkel, hanem arra mutatott példát, hogy miként kell élnünk. Egyik helyen azt mondja, hogy Atyám is tevékenykedik, nekem is azt kell tennem. Akkor mi, hívek milyen alapon fordítanánk hátat egy-egy helyi művelődési vagy akár határokat is átszárnyaló koncertek, kórustalálkozók és más rendezvények megtartásában? Azt hiszem, a másik ember iránti szereteten van a hangsúly, amikor ilyen programok számára adunk otthont mind szervezőként, mind házigazdaként. Hála Istennek, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk és kapunk minden rendezvény után.
A mesterek az utolsó igazításokat végzik a Szentháromság-templom belső felújításakor
Adán sok egyházi beruházás kapcsolódik a nevéhez. Melyek ezek közül a legjelentősebbek, és miért fontosak ezek az egyházközség, a hívek közössége számára?
– Úgy mondják, hogy a templom olyan, mint amilyenek a hívek. Azt hiszem, az adai hívek ilyen szép templomot érdemelnek. Persze, a kétszázharminc éves templom többször is felújításra szorult, de ebben a tíz évben különösen is látványosra sikeredett a felújítások sora. A teljesség igénye nélkül említem meg, hogy volt tetőcsere, a belső tér újrafestése, a padok felújítása, a csillár és a szőnyegek cseréje, a villanyhálózat modernizálása, a kerítés és a templomkert felújítása, természetesen nem maradhatott el a temetőkápolna külső és belső felújítása sem. Az adai Szentháromság egyházközség plébánosaként hálával köszönök meg minden anyagi és kétkezi támogatást, mellyel politikai és civil szervezetek, magánszemélyek, hívő emberek hozzá járultak templomunk felújításához és megújulásához.
Adán az elmúlt tízéves szolgálatát Pro Urbe díjjal jutalmazták, mit jelent önnek ez a kitüntetés?
– Minden díj elismerés, különösen, ha azt a város adományozza a polgárának. Ezért nagyon hálás vagyok a felterjesztésért és a díj odaítéléséért. A kitüntetés a további alázatos szolgálatra, a lelkiismeretes papi pályán való maradásra kötelez. Bár az elismerés a nevemre szól, mégis hangsúlyoznom kell, hogy egy díj kiérdemlése mögött mindig többen állnak. Az én esetemben ezek a munkatársaim és az egész adai hívő közösség. Istennek legyen hála, hogy itt, Adán szolgálhatom az Urat örömmel és őszinte szeretettel!
Nyitókép: Ft. Szungyi Károly adai esperesplébános (Fotó: Gergely Árpád)
