A külhon sokat jelent nekem, különösen a Délvidék. Lelki feltöltődés volt ma a vajdasági újságírókkal, barátokkal találkozni és beszélgetni. Ők minden egyes nap a magyar megmaradásért dolgoznak, egy olyan helyen, ahol nem annyira egyértelmű magyarnak lenni, mint az anyaországban. Nekik ez fontos! Azt szeretnék, hogy a gyerekeik is magyarok legyenek – tette közzé közösségi oldalán egy fénykép kíséretében Bohár Dániel, műsorvezető, influencer, médiaszemélyiség, a megafon.hu véleményvezére, miután Doroszlón a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett II. Délvidéki Médiatalálkozón a médiafogyasztási szokások átalakulásáról és az online újságírás kihívásairól osztotta meg tapasztalatait a jelenlevőkkel. Kiemelte, ma már az internetes platformok határozzák meg a politikai döntéseinket, a tájékozódásunkat, a véleményformálásunkat. Lehet ezen szomorkodni, de ez tény – fogalmazott Bohár Dániel. Mint mondta, az online siker alapja az őszinteség, a világos cél és a hiteles személyiség. Nem lehet 0–24-ben hazudni. Az működik, aki önmagát adja, és ha mindezt egy jó ügyért, tiszta lelkiismerettel teszi, az előbb-utóbb hatással lesz az emberekre – hangsúlyozta.
Bohár Dániel pályafutását a Hír TV-nél kezdte, mégpedig a Célpont című műsorban. Ezt követően az Echo TV-nél folytatta karrierjét, az Informátor egyik műsorvezetőjeként. Amikor a műsor 2017-ben a Hír TV-re költözött át, ezzel Bohár is visszatért a csatornához, de 2020-ban végleg távozott a csatornától. A Pesti TV több műsorát is vezette egészen a csatorna 2022-es megszűnéséig. A Megafon Központ alapító tagja. Ismeretségét főleg megosztó stílusával szerezte, melyet sokan botrányosnak tartanak. Beszélgetésünk során többek között éppen arról beszélgettünk, miért éri meg ilyen megosztó stílusban tájékoztatni, de kitértünk a médiafogyasztási szokásokra, illetve délvidéki kötődésére is.
Bohár Dániel, a megafon.hu véleményvezére (Diósi Árpád felvétele)
Olvastam egy beszélgetést veled, amiben kiemelted, hogy már gyermekkorodban is újságírással szerettél volna foglalkozni. A politika iránti akkori érdeklődésedet valahogy úgy fogalmaztad meg, hogy már akkor is az érdekelt, hogy az újságírók különböző helyzetekben különböző kérdéseket tehetnek fel a politikusoknak.
– Van egy kép a fejemben: gyerekként a szüleimmel, testvéremmel nézem a tévét. És tudod, amikor van az a helyzet, hogy egy riporter áll a tévében és bejelentkezik valahonnan, tudósít valahonnan. Mindig mondtam, hogy én is ilyen szeretnék lenni. Ez volt az alapélményem a televízióval. Azt fontos tudni, hogy én az a típusú gyerek voltam, aki ha valamilyen iskolai ünnepség, vagy versmondó-, szavalóverseny volt, színjátszás, mindig ő szerepelt az osztályban, mindig ő mondta a verset. Már nagyobb koromban, 16 évesen, az első döntő élményem azzal kapcsolatban, hogy mi szeretnék lenni, akkor volt, amikor 2006-ban tüntetések voltak Budapesten. A Hír TV-ben Császár Attila közvetített. Őt néztem, és azt mondtam: biztos, hogy ilyen szeretnék lenni, mint ő, ezzel szeretnék foglalkozni. Olyan szerencsém volt, hogy négy évvel később már a munkatársam volt a Hír TV-ben. Tehát így nézett ki a dolog nagyjából. A politika, mint olyan, az később jött. Fiatalként az ember még nem, én legalábbis nem foglalkoztam a politikával, de amikor 20 éves koromban a Hír TV-hez kerültem, nagyon aktívan foglalkoztatott, nyilván a munkám miatt is.
Azóta már elég agresszíven vagy jelen a médiatérben.
– Nem is az agresszió a jó szó, hanem ha szeretnék valamit megtudni, akkor azt minden lehetőséggel megpróbálom megtudni. Így van, abszolút, igen.
Az előadásod során többen is feltették a kérdést, hogy megéri ennyire határozottan beleállni ezekbe a dolgokba?
– Szerintem igen. Hogyha az ember valamit tényleg nagyon szeret, és nagyon szeret is vele foglalkozni, akkor azt minden erejével kell csinálni. Aki ismer engem személyesen, az tudja, hogy én ilyen félig, meg alig csinálni dolgokat nem tudok. Tehát én mindent maximumon tudok csak csinálni. Ilyen vagyok, ilyen a habitusom, és épp emiatt ez a fajta riporteri munka áll közel ennyire hozzám. Én így működök. Ez az egyik. A másik pedig, hogy az a műhely, amiben én megtanultam ezt a szakmát, ez a Hír TV Célpont című műsorának a műhelye. Ott én olyan mentoroktól tanultam el a kérdezés művészetét, akik mindent megtanítottak nekem. Tehát az, hogy én ma az vagyok, aki, abban ennek a szerkesztőségnek, azoknak az embereknek óriási szerepe volt.
A II. Délvidéki Médiatalálkozó keretében több előadást is meghallgattak az újságírók (Diósi Árpád felvétele)
Van olyan pillanat, amikor elbizonytalanodsz? Ki szoktad kérni a kollégáid véleményét?
– Manapság már nem gyakran van ilyen, de amikor kezdő voltam, vagy amikor elkezdtem, akkor nagyon gyakran, persze, abszolút. Amikor volt egy interjú, vagy egy futkározós helyzet, utána mindig visszanéztük, megbeszéltük, hogy mit lehet máshogy. Tehát abszolút volt ilyen.
Ezt azért kérdeztem, mert a munkád és nem mindennapi stílusod miatt sok támadás is ért. Elsősorban a médiafelületekre gondolok, ahol olykor propaganda-szócsőnek is titulálnak.
– Az anyaországban, de szerintem a külhoni területeken is úgy van, hogy vannak a baloldali újságírók, akik magukat „az újságírónak” tartják. Ők baloldali aktivisták valójában, tehát nekik az a munkájuk, hogy megbuktassák a jelenleg regnáló jobboldali kormányt Magyarországon. Én egy patrióta gondolkodású, jobboldali ember vagyok, aki ezekhez az emberekhez képest teljesen máshogy gondolkodik a világról. Ha én propagandista vagyok, akkor ők a nagybetűs propagandisták.
Polarizált világot élünk. Ez is azt mutatja.
Egy újságírónak állást kell foglalnia, vagyis a munkáján keresztül meg kell mutatnia, hogy kivel, melyik politikával szimpatizál, vagy meg kellene tartania valamilyen középutat?
– A média teljesen megváltozott. Ahogy a beszélgetésben is utaltam rá, perszonalizált lett a média, tehát egy csomó esetben mi nem médiumot, vagy felületet követünk, hanem egy újságírót. Ma már azt látjuk, hogy mindenki sokkal inkább felvállalja az értékrendjét is, mint mondjuk korább, de egyébként ez korábban is megvolt. Emlékszem, fiatalabb koromban, amikor néztem a Napkelte című műsort, láttam, hogy ott mindenki balos, bármelyik újságíró, a Havas Henriktől Gyárfás Tamáson át mindenki, tehát tudtuk, hogy ezek baloldali emberek. Ez mindig így volt. Csak ezt most szeretik kiélezni.
Befolyásolja ez a politikát? A média tudja befolyásolni a politika alakulását?
– Annyira így van ez szerintem, hogy egész konkrétan, ha megnézzük a magyar belpolitikát, akkor azt láthatjuk, hogy a baloldali, magukat független objektívnek nevező média politikacsináló. Tehát amíg azt látjuk, hogy Magyarországon vannak kormánypártok, amelyeknek vannak politikusaik, és ők politikát csinálnak, mert egy politikusnak a politikával kell foglalkozni, addig a másik oldalon az újságíróknak nevezett, előbb általam említett baloldali aktivisták csinálják a politikát. Tehát ők politikai aktivistaként lépnek fel. Ez a tény, a helyzetleírás Magyarországon.
Bohár Dániel: „Ma már az internetes platformok határozzák meg a politikai döntéseinket, a tájékozódásunkat, a véleményformálásunkat. Lehet ezen szomorkodni, de ez tény.” (Diósi Árpád felvétele)
Te kiket szólítasz meg? Melyik generáció felé közvetíted a véleményed?
– Mindenkit, aki hasonlóan gondolkodik, mint én a világról. Szóval nálam nincs ilyen, hogy csak a fiatal, csak az idős, bárki, aki egyet tud azzal érteni, ahogy gondolkodom a világról. És nagyon fontos, hogy az a közösség, aki engem követ, az egy nagyon szoros és jó közösség legyen. Én szoktam ezekkel az emberekkel személyesen is találkozni, és ez mindig egy élmény, feltöltő élmény minden szempontból.
Említetted, hogy vajdasági származású feleséged révén vannak vajdasági érdeklődési köreid is...
– Sőt! Igen.
Követed az itteni politikát, az itteni médiát is? Mi az, ami más, mint Magyarországon? Mi az, ami szerinted jobb vagy nem jó nálunk?
– Ilyen helyzetleírást nem tudok adni, hogy mi más, mi jobb, mi rosszabb. Az, hogy követem, az abszolút így van. Egyrészt a magyar nyelvű médiumokat, tartalmakat is követem, politikusokat is követek, azt nyilván el is tudom olvasni, hiszen magyarul tudok, de a szerb hírportálokat is fel szoktam a feleségemmel olvastatni, mert érdekel minden ország politikája. Nyilván a környező országok politikája iránt érdeklődöm, és abszolút követem a szerb politikát is. Nézem a folyamatokat, hogy mi hogy alakul, úgyhogy abszolút igen.
Amit az előadásomban is mondtam, nekem, mint politika iránt érdeklődő és nagyon erős magyarságtudattal rendelkező embernek hiányzik: én örülnék, hogyha délvidéki véleményvezéreket követhetnék, akik beszámolnak nekem, meg a délvidéki magyarságnak, de az anyaországi magyarságnak is a helyi dolgokról. Én ezt tudnám nézni.
Hogy képzeled el ezeket a véleményvezéreket: úgy, hogy kiáll és elmondja a véleményét?
– Pontosan, igen.
Videóban?
– Mondjuk, de írásban is, bárhogy. Mint ahogy mi is a Megafonnál csináljuk. Ezt én tudnám támogatni. Még segítenék is, hogyan lehet jól csinálni.
Nyitókép: A megafon.hu véleményvezére a médiafogyasztási szokások átalakulásáról és az online újságírás kihívásairól tartott előadást (Diósi Árpád felvétele)
