2024. június 14., péntek

A Lélek ünnepén

Hajnalban madárkoncertre ébredtem. Kiálltam a teraszra és a friss levegőn, a keletről érkező fényben álldogáltam, jó mélyeket lélegezve. Így van ez májusban többször, és szinte sajnálom az elmulasztott rigófüttyös, derűs ébredést, ha tovább alszom.

Ma viszonylag rövid volt a kora reggeli csoda megfigyelése, a hétvégi íráshoz kell leülnöm, szorít a határidő. Tele a fejem kusza gondolatokkal, gőzölög a kávé, kopog a billentyűzeten az ujjam, az írás munkacíme már a gépben: Pünkösdi gondolatok. A feszített munkatempó, a megoldásra váró feladatok mellett is napok óta ott motoszkált az agyamban a szó: pünkösd. Vajon mit tudok róla?

Az emlékeimben kutatva az első, ami eszembe jut, a pünkösdi rózsa, az illanó szirmaival. Nem sikerült még beszereznem, de nagyon szeretnék egy ilyen bordót virágzó rózsabokrot, ahogyan otthon hívtuk, bazsarózsát, a falusi kertünkbe. „Bomba, virágcsokorban.” – ezzel a mondattal illette Márai Sándor a tövis nélküli rózsát, utalva a feszes bimbókra, amelyek egy pillanatban valami titokzatos erő következtében sok-sok finom sziromra bomlanak.

Az is gyermekkori emlék, hogy más vidékről az utcába költözött szomszédaink bodzaágakkal díszítették a kerítést ilyenkor, és nagyapa többször használta a „pünkösdi királyság ez, kisjányom” kifejezést.

Azután a hittanórák, a konfirmáció ünnepe fehér ruhában, az első úrvacsora, az istentiszteleten felhangzó dicséret, amit minden református ember ismer: „Jövel, Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket épen mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal.”

A vallási tartalom mellett pünkösd Európa-szerte ősi tavaszköszöntő ünnep. A pünkösdi harmatnak szépségvarázsló erejében bízva a lányok napfelkelte előtt a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük. A házakra, kerítésekre, istállókra kerülő zöld ágak a gonosz, ártó szellemeket távol tartására valók. A „pünkösdi királyság” kifejezés a gyorsan múló dicsőséget szimbolizálja. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi király választásának szokása: amikor a falu legényei különböző ügyességi próbákon mérik össze erejüket és ügyességüket. A győztes régen egy évig minden lakodalomba, mulatságba hivatalos volt, ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek. Jellegzetes szokás volt a pünkösdi királyné körmenete is: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal öltöztették.

Valójában a pünkösd lényegéről keveset mondó, ami eszembe jut. Mi, akik a szocializmus évtizedeiben nőttünk fel, hagyományainkat sem ápoltuk kellő odafigyeléssel, nem hívő családban, a Lélek erejéről is keveset hallottunk. S ha konfirmációra meg is tanultunk néhány zsoltárt és éneket, nem igazán értettük azoknak szövegét:

„Jövel, Szentlélek Úr Isten, / Töltsd be szíveinket épen
Mennyei szent ajándékkal, / Szívbéli szent buzgósággal,
Melynek szentséges ereje / Nyelveket egyező hitre
Egybegyűjte sok népeket...”

A kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe pünkösd. A legismertebb pünkösdi énekünk nem csupán ünnepi fohászkodás nagyon szép dallammal, a fohász mellett a pünkösdi öröm kifejezése is egyben. Könyörgés, hogy a szeretet Lelke teljesen (épen), megújítóan töltsön be, és egy közös hitvallással forrassza egybe a különböző nyelvű, Istentől megszólított népeket.

Karácsonykor a szeretet, húsvétkor a remény kap központi szerepet, és pünkösdre megkapjuk a hit ajándékát. A Biblia meghatározása szerint: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” – olvasható a zsidókhoz írt levél 11. fejezetében.

Pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus), ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára – fogalmaz a szabad enciklopédia.

Ha a magyar embert erről az ünnepről kérdezik, általában a csíksomlyói búcsú jut eszébe. Most, amikor ezeket a sorokat írom, egy közel húsz évvel ezelőtti kora nyári délelőtt esős, borongós nap jut eszembe, amelyet szinte bőrig ázva a távoli helyen töltöttem; a kegyhelyen, a templomban, a párába burkolózó völgyben. Ott jártunkkor szinte csak a kis vajdasági csoport, egy autóbusznyi messziről jött ember állt sort a Mária-szobor előtt, hogy egy pillanatra megérinthesse...

Aki voltak már a csíksomlyói búcsúban, a székelyek nagy ünnepén, és emberek százezreivel együtt élték át annak hangulatát, azok megértették a pünkösd üzenetét, a Szentlélek eljövetelének ünnepét. „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának...” (Ap. Csel. 2,1)

Csíksomlyó – hitünk megerősítését szolgálja, a saját vallásunkhoz való hűségen túl más vallások tiszteletére is nevel. A magyar emberek számára a csíksomlyói búcsúval forrt össze ez az ünnep, örömüzenete a nemzeti összetartozás, a Szentlélek megtartó ereje.

De a tömegeket megmozgató, lélekemelő búcsú ellenére is, a pünkösd olyan ünnep, amellyel nagyon sok ember nem tud mit kezdeni. Ha meg akarjuk érteni, akkor igazán a végére kell járnunk, hogy mit jelent a számunkra. Ez pedig nem egyszerű. A pünkösd alkalmas életünk átgondolására. Ha magunkba tekintünk, meglátjuk elbizonytalanodásainkat, gondjainkat, problémáinkat, és megtapasztaljuk, hogy sokszor nem nyújt senki segítséget. A jó hír pünkösd üzenete: bár láthatatlan, a Szentlélek mégis érezhető, tapasztalható.

Pünkösdkor, a lélek és a közösség ünnepén érezzük, a múlt nem ért véget: megerősödünk abban a hitben, hogy őseink, anyáink és apáink köszönnek vissza biztatóan, bátorítóan, de ugyanúgy gyermekeink, unokáink vidám mosolya is üzenet. A Lélek ereje által kiszélesedik az élet horizontja. A hitbeli látás számára megmutatkozik a szemmel láthatatlan végtelen. A lélek ünnepén a lélek békéjéről álmodozunk, ahol nincs rohanás, nem a pénz hatalma, az önzés, az erőszak, a szorongás, a félelem, a mindent eluraló technika irányít...

Miközben elmentem az eddig leírtakat, kinézek az ablakon: a harmadik emelet kitűnő kilátást biztosít. Nézem a fák zöld lombját, az orgona, az akác, a vadrózsa után, a bodza, a jázmin, a hárs virágzik. Tombol a kora nyár. A nap sugarai bearanyozzák az utcát, s bár nem éppen könnyű heteket, hónapokat élünk, mégis reménnyel és lelkesedéssel tölt el ez a megújulás. Pünkösdre teljes pompájában áll ellőttünk a természet. És ez a virágba borulás, kiteljesedés május végére rendszerint megajándékoz bennünket az újjászületés reményével.

Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe nálunk nem munkaszüneti nap, nem piros betűs ünnep az egyház születésnapja, de a lelki jelenlét hívőnek és nem hívőnek egyaránt lényeges, fontos dolog: a teljességet, a lelkiismeretet, az örömöt adományozza. Kívánjuk, hogy töltsék békességben az ünnepet!

Nyitókép: Pixabay.com