Tapasztalat, szakmai elkötelezettség és folyamatos tanulás

A Magyar Szó Lapkiadó Kft. Szakszolgálatának Év Munkatársa díját Jung Takács Karolina érdemelte ki a beruházási eszközök felhasználásának követéséért és egyéb számviteli feladatok kiemelkedő elvégzéséért. Jung Takács Karolina 2017 óta dolgozik a Magyar Szónál, a jogi osztályon kezdett, majd átkerült a pénzügyi osztályra. Saját és munkatársai véleménye szerint is igazi csapatjátékos, hiszen a munkafeladatai mellett, azaz a könyvelés, az eladási mutatók kidolgozása, a jelentések és elszámolások összeállítása mellett, ha kell, ajtót fest a szervezett munkaakciókon, rajzokat bírál el az ovisok rajzpályázatán, vagy éppen karácsonyfát díszít a vállalat ünnepségére készülve.

Gyerekként mi szerettél volna lenni, ha majd egyszer nagy leszel?
– Általános iskolás koromban még nem nagyon voltak konkrét elképzeléseim arra vonatkozóan, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Valószínűleg ezért is döntöttem úgy, hogy gimnáziumba iratkozom. Gondolkodtam a pszichológián, vonzott az óvónői hivatás is, végül azonban a közgazdasági szakra esett a választásom a gimnázium befejezése után. Az egyetemi tanulmányaim során kristályosodott ki, hogy ez valóban jó döntésnek bizonyult részemről. A közgazdaságon belül a számvitelt szerettem meg a legjobban, ez a terület áll a legközelebb hozzám. Okleveles közgazdászként először tanárként kezdtem a pályafutásomat, ezt követően belekóstoltam a banki munka világába, azonban mindig is a könyvelőség vonzott igazán.

Mikor érkeztél a Magyar Szóba, és miért éppen ezt a munkahelyet választottad?
– 2017-ben, amikor lehetőségem adódott arra, hogy a Magyar Szó Lapkiadónál Kft.-nél munkába álljak, úgy gondoltam, hogy szakmai szempontból ez egy nagyon jó lehetőség számomra. Ebben a vállalatban ugyanis egy közgazdász minden igazán fontos folyamattal megismerkedhet, a beszerzéssel, a termeléssel, az eladással, a hazai és a külföldi piaccal, az áfa rendszerével, ráadásul mindezt közel kétszáz foglalkoztatott mellett. Ezenfelül a Magyar Szó az egyetlen vajdasági magyar napilap, amely az egész közösségünk tájékoztatását végzi magyar nyelven, és az itt élő magyar közösség tagjainak nemzeti identitását is erősíti. Emiatt ez a munkahely még többet jelent számomra, mint pusztán szakmai kihívások sorát.

A jogi osztályon kezdtél dolgozni, ott mi volt a feladatod, és most mit csinálsz a pénzügyi osztályon?
– A jogi osztályon elsősorban különféle adminisztrációs feladatokat végeztem és ismerkedtem a cég munkafolyamataival. Éppen 2017-ben, amikor itt kezdtem dolgozni, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. jelentős összegű beruházási támogatást kapott a nyomda második részlegének kiépítésére, így azonnal szükség mutatkozott egy olyan munkatársra, aki a pályázatok írásával és elszámolásával fog foglalkozni. Belecsöppentem a pályázatok világába, és fokozatosan kialakult egy pályázati és pénzügyi referens pozíció is, pontosan az én számomra. A könyvelőségben elvégzett mindennapi könyvelési teendők mellett statisztikai kimutatásokkal is foglalkozom, és a munkám fontos részét képezi a beruházási eszközök felhasználásának követése, mindenekelőtt a támogatói okiratban és az általános szerződési feltételekben leírt kötelezettségek szempontjából, valamint az eszközök felhasználásának kísérése az adott projekttervvel összhangban. Emellett én végzem a periodikus jelentések írását, és én készítem az elszámolásokat is. A szerbiai törvényeknek is eleget kell tenni, így kísérem az általános forgalmi adóról szóló törvényt, a számvitelről szóló törvényt, ugyanis azokkal is össze kell hangolni az eszközök felhasználását.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban, és melyik a legnehezebb része?
– A különböző kimutatások, elemzések, kalkulációk és elszámolások elkészítése izgalmas feladatot és nagy kihívást jelent számomra. Nem szeretem, amikor teret nyer a monotónia, amikor a munka csupán rutinszerű teendőkből áll. Szerencsémre ez egy igencsak dinamikusnak tekinthető munkahely, ahol sok új kihívással találkozom, gyakran találom szembe magam új helyzetekkel, új feladatokkal, új előírásokkal, amelyekhez alkalmazkodnom kell, ezáltal úgy érzem, hogy szakmailag rendkívül sokféle fejlődési lehetőség adódik számomra. A nehézségét talán leginkább az okozza, hogy gyakran szoros határidők mellett dolgozom, ugyanis havi, negyedéves és féléves jelentések is vannak, amiket rendre el kell készíteni. Különösen az év vége zsúfolt, amikor az éves jelentéseket és elszámolásokat kell elkészítenem. Ez az időnyomás olykor stresszt és feszültséget okoz, éppen ezért talán ez az, amit a munkám legnehezebb részének nevezhetek.

Szerinted miben rejlik a szakmai siker?
– Tapasztalat, szakmai elkötelezettség és folyamatos tanulás szükséges ahhoz, hogy valakiből jó szakember váljon. Ezenfelül pedig kulcsfontosságú az is, hogy az ember motivált legyen önfejlesztés iránt. Manapság könnyen elérhető a legkorszerűbb szakirodalom, akárcsak a képzések és szemináriumok sokasága. Mindenképpen élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Van egy nagyszerű Facebook-csoport is, ahol a könyvelők meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat és a kételyeiket, kérdéseket tehetnek fel egymásnak, illetve hasznos információkhoz juthatnak az ott megosztott gyakorlati esetek példáin keresztül. Fontos követni az újdonságokat, hiszen a törvényeket állandóan módosítják, így időről időre változnak a pénzügyi előírások is. Ezekhez pedig mindenképpen alkalmazkodnunk kell. Sok ingyenes előadás is elérhető. Amikor jelentősebb változások történnek a törvényben, akkor a Szerbiai Gazdasági Kamara, a minisztérium és egyéb szervezetek is biztosítanak az adott témához kapcsolódó előadásokat. Legutóbb például a minisztérium által szervezett webináriumon vettem részt, ami az elektronikus számlázásról szóló törvény módosításáról és bővítéséről szólt, és mondanom sem kell, rendkívül hasznos volt számomra.

Mesélj egy kicsit a családodról! Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát az anyasággal?
– Annak ellenére, hogy Újvidéken nincs olyan nagy létszámban jelen a magyar közösség, mint más vajdasági településeken, a családunkban mindig is ápoltuk a magyar szokásokat és hagyományokat, illetve magát a magyar nyelvet is. Az általános iskolát és középiskolát is magyar nyelven végeztem el, és visszatekintve ma is nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy sikerült átadniuk nekem ezeket az értékeket, mert úgy vélem, a családi mintáink nagymértékben meghatározzák azt, hogy mit viszünk magunkkal tovább az életben, illetve kik leszünk és milyenné válik az értékrendszerünk. Nagyon fontos számomra, hogy elég időt tudjak a családommal és a barátaimmal tölteni. A munka és a család összehangolása mindig is az egyik legnagyobb kihívást jelentette, kiváltképp addig, amíg a lányom kisebb volt. Elmondhatom azonban, hogy itt, a Magyar Szóban ilyen szempontból is támogató közösségre találtam, aminek köszönhetően a szülési szabadságról való visszatérés is gördülékenyen ment. Adél most már négyéves, mostanra egy jól bejáródott rutinunk alakult ki. Sokat jelent, hogy szinte mindig délelőtt dolgozom, amikor a kislányom óvodában van, illetve a hétvégéim is szabadok. Az előző munkahelyeimen ez nem így volt, ezért most ezt a munkaidőt valóban becsülni tudom. A férjem munkaideje is flexibilis, ő otthonról is tud dolgozni. A legnagyobb köszönettel mégis a szüleimnek tartozom, mert ha Adél nincs az oviban, akkor a legtöbbször ők vigyáznak rá, amíg mi dogozunk, és ez hatalmas segítséget jelent számunkra.

Anyukád évtizedek óta itt dolgozik. Vannak-e esetleg gyerekkori emlékeid a Magyar Szóról?
– Természetesen vannak, egészen kisgyermekkorom óta jól ismerem a házat, hiszen anyukám is itt dolgozik, az idén már harminchatodik éve. Gyerekként nagyon szerettem ellátogatni a munkahelyére. Legjobban a hatalmas nyomdagépek nyűgöztek le, valamint a Forum étterem finom lángosai vésődtek be az emlékezetembe. Anyukám korrektorként dolgozott, és emlékszem, hogy akkoriban még nem számítógépen végezték ezt a munkát, hanem nyomtatott lapokon. Néha elkaptam egy-egy oldalt, amelyen megpróbáltam megtalálni a hibákat, ám soha sem sikerült az összeset észrevennem, így már akkor tudtam, hogy én egészen biztosan nem leszek korrektor.

A te kislányod meg szokott látogatni a munkahelyeden?
– Igen, és nagyon szeret velem jönni. Amikor megkérdezi tőle valaki, hogy hol szeretne dolgozni, amikor felnő, mindig azt válaszolja, hogy a Magyar Szóban. Emiatt is remélem, hogy a vállalat még sokáig létezni fog, végezni tudja a színvonalas tájékoztatást magyar nyelven, és akkor lehet, hogy a kislányom gyermekkori kívánsága is megvalósul majd.

Van-e esetleg valamilyen hobbid, amit be tudsz ékelni a szabadidődbe?
– Nagyon szeretek táncolni, sok évig jártam tangózni, gyermekként dzsesszbaletteztem és aerobikra is jártam. A kislányom születése óta sajnos már nem találok rá időt, azonban folyamatosan tervezgetem az újrakezdést, remélem, előbb-utóbb sikerülni fog, mert a tánc mindig is közel állt a szívemhez.

Hogyan fogadtad, amikor megtudtad, hogy díjazott lettél?
 – Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá. Nem éreztem, hogy én esetleg többet nyújtottam volna a csapat többi tagjánál. Éppen ez az oka annak, hogy úgy gondolom, ez a díj nemcsak rólam szól, hanem az egész csapatról, amelynek tagjai támogattak, inspiráltak és együttműködtek velem. Mindenki hozzájárult ahhoz, hogy egy olyan környezet alakuljon ki, ahol a legjobbat hozhattam ki magamból. Senki sem a saját sikerét hajszolja, hanem mindannyian egy közös célért dolgozunk. Ez a csapatszellem nagyon érződik, ami az én személyiségemnek teljes mértékben megfelel. Szeretek csapatban dolgozni, szeretem a közös projekteket, átbeszélni a lehetséges megoldásokat, segíteni másoknak, amiben csak tudok. Ez így van a munkán és a magánéletemben is. Valóban jól érzem magam ebben a csapatban, nagyon sok segítséget, támogatást kapok a munkatársaimtól, immár hét éve. Sok szakmai tudást és tapasztalatot adtak át önzetlenül, ez pedig minden pályakezdőnek hatalmas kincs. Mindent köszönök nekik!