„Soha semmit nem bíztunk a véletlenre”

Egy család önmagában is egy nagy érzelmi közösség, így egy családi vállalkozás még nagyobb odafigyelést, őszinteséget, gondoskodást, valamint együttműködést igényel. Azok a családi vállalkozások tudnak egyensúlyban maradni és megfelelően működni, amelyekben az azokat alkotó családtagok is egyensúlyban vannak, sokat és strukturáltan képesek, illetve hajlandók beszélgetni a vállalkozást érintő ügyekről, célokról.

A családi vállalkozások története hosszú évszázadokra tekint vissza, és míg ennek az időszaknak a jelentős részében az utódlás kérdése volt az elsődleges, az elmúlt évtizedekben sokkal inkább a hosszú távú fenntarthatóság mibenléte, a jelenről, a jövőről való gondolkodás és cselekvés került a fókuszba.

Az agrárvállalkozások tulajdonosai tipikusan nem pénzügyi befektetők, hanem több évtizedes agrárszakmai, termelési tapasztalattal rendelkező családi gazdálkodók. Az ilyen vállalkozásoknál egy szűkebb vagy tágabb rokoni kör többségi befolyást gyakorol a gazdálkodó szervezetben, és nemcsak az irányításban és a munkaszervezésben vesz részt, hanem magában a munkavégzésben is. A családi gazdaságokban mindig egyfajta fordulópontot jelent, amikor lezajlik egy generációváltás. A gazdaságátadás előnye, hogy az új generáció egyrészt jól ismeri a vállalkozást, abba nőtt bele, másrészt a tapasztalatok szerint nagyobb a nyitottsága az innovációra. Utóbbi nem csupán a minél magasabb jövedelem elérését szolgálhatja, hanem a környezeti fenntarthatóságot is.

Aki már áthaladt Bácsföldváron, a település fő utcáján, akarva-akaratlanul is észrevette az egymás mellett található sárga házakat. Nyitott kapuk, ki-be járkáló mezőgazdasági gépek és két, út menti tábla is jelzi, hogy ezen a helyen családi vállalkozás működik. A bácsföldvári Muzslai-farm Szerbia egyik legmodernebb farmja, amely kiválóan mutatja be egy olyan család hagyományait, amely mélyen elkötelezett a mezőgazdasági értékek iránt. A Muzslai család szarvasmarha-tenyésztéssel és tejtermeléssel foglalkozik. A családi gazdaság a mezőgazdaság területén megvalósított tevékenységéért kapta meg Óbecse község díját az idén.

– 1943-ban az én üköregapám a legnagyobb és legszebb birkanyájért megkapta a nagyközség tiszteletdíját. Visszamenőleg minden felmenőm bácsföldvári származású volt, és mindannyian mezőgazdasággal foglalkoztak. 1960-ban kezdett el a családunk tehenészettel foglalkozni, konkrétan a dédöregapám. Ez egy családi hagyomány, a testvérem és én vagyunk a negyedik generáció. Nekünk ez a vérünkben van, ezt tudjuk és szeretjük csinálni. A mi családunk nem hétköznapi család, mindnyájan együtt vagyunk, egymás mellett van az otthonunk. Három család és több generáció egy helyen, fogalmazhatunk így – hangsúlyozta Muzslai Dávid szarvasmarha-tenyésztő, aki elmondta, a kilencvenes években tértek át a tejtermelésre, kizárólag a Holstein-fríz tejelő tehénfajtára.

– Abban az időben segítséget nyújtottak a tejgyárak, felkeresték a nagyobb, akkori húszhektáros családi gazdaságokat, közéjük tartoztunk mi is. Akkor belevágtunk a tehenészetbe, azóta pedig nagyon sokat fejlődtünk: növeltük a létszámot, kiemelt szerepet kapott a minőséges takarmány előállítása és a genetika is. Folyamatosan fejlődünk. Ami a termőföldeket illeti, azt is párhuzamosan szaporítottuk: ahogy bővült a jószágállomány, úgy növekedett a földterület is. A nagyapánknak volt egy olyan mondása, hogy a föld jószág nélkül, a jószág pedig föld nélkül nem ér semmit. Ezt így csinálták előttünk is, és mi is így csináljuk. Mára már eljutottunk oda, hogy körülbelül nyolcszáz hektár földet művelünk, és a szarvasmarha-állományunk jelenleg mintegy 750 egyedet számlál. Emellett itthon mindent megtermelünk, amire szükségünk van, a gyümölcsöt, a zöldségeket, ugyanakkor baromfit és sertést is tartunk – mesélte Dávid, aki szerint a sikeres családi vállalkozás titka a megértés, az összefogás, a kitartás és a családtagok kompromisszumképessége, valamint a szorgalmas munka, még akkor is, ha ez sok lemondással jár.

Dávid évek óta sikeresen vezeti a családi gazdaságot öccsével, Muzslai Dániellel közösen, a munkából azonban valamilyen formában a család többi tagja, a feleségeik és az idősebb gyermekeik is kiveszik a részüket.

Dávid elmondta, hogy testvérével tudatosan választottak szakmát annak ellenére, hogy ez soha nem volt szülői elvárás: ő maga állategészségügyi technikus, Dániel pedig mezőgépkezelő és -szerelő szakon végzett. A Muzslai fivérek édesanyja, Muzslai Katalin 1995-ben vette át a farm vezetését apjától. Emiatt otthagyta óbecsei nővéri állását, amelyet nagyon szeretett, azért kezdett el a farmmal foglalkozni, hogy így jó alapot teremtsen fiainak, mire azok felnőnek.

– A fejlesztések idővel maguktól jöttek: a kétezres évek elején, valamikor 2005-ben vagy 2006-ban vettük fel az első kölcsönünket, én akkor fejeztem be a középiskolát. Megnősültem, és folytattam a már meglévő családi vállalkozást. Akkor a jószágállomány körülbelül 150 egyedet számlált. Mindig arra törekedtünk, hogy a meglévőt bővítsük, köztársasági és tartományi pályázatokon is részt vettünk, később pedig a Prosperitati Alapítványnál pályáztunk sikeresen. Ahol csak lehetett, mi pályáztunk, mindenre megvolt a konkrét tervünk, soha semmit nem bíztunk a véletlenre, és ez a mai napig is így van. Tíz évvel ezelőtt volt szerencsém eljutni Hollandiába egy cégen keresztül, akikkel együtt dolgoztunk. Ott láttam meg a robotizált fejőgépet, ott ismertem meg ezt a fejési technológiát. Amikor hazajöttem, és elmeséltem, mit láttam, tapasztaltam, senki nem akart hinni nekem, hihetetlen volt, hogy a fejés emberi munkaerő nélkül is lehetséges. Akkor eldöntöttem, hogy ha öt éven belül nem lesz ilyen robotom, akkor én bizony nem tartok tovább teheneket. Mindig volt egy konkrét elképzelésünk, egy célunk, ami felé mentünk tűzön, vízen át. Mi ilyenek vagyunk. Előtte tízes fejőházunk volt, de kinőttük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy napi 16 órán át fejtünk kétszáz tehenet, és ez kibírhatatlan volt, idővel nem bírtuk elviselni ezt a terhet. Két választásunk volt: vagy a fejőházat bővítjük, vagy nyitunk a robotizáció felé. Én akkor már a genetikát elkezdtem átformálni, hiszen nem mindegy magának a tehénnek a viselkedése, a temperamentuma, a tejleadása, emellett a tőgy formái és a tőgybimbók elhelyezkedése, hiszen ezek mind fontos tényezők ahhoz, hogy a robot meg tudja fejni az állatot. Ahol a robotok fejnek, ott egyáltalán nincs emberi munkaerő. A telefonomon van egy izraeli program, aminek köszönhetően bármikor le tudom követni, hogy éppen hányas számú tehén van bent a robotfejőben, mennyi tejet adott le, felmerült-e valamilyen probléma a fejés során, és így tovább. A bejövő adatok alapján a robotok adagolják az ennivalót is, figyelembe véve a mennyiséget, megvannak pontosan a görbék, amik alapján etetik a teheneket, és így hozzák ki belőlük a lehető legtöbbet. A tejmennyiséget megnöveltük harminc százalékkal a gépeknek köszönhetően. Hiába várok én egy bizonyos mennyiségű tejet, ha nincsenek meg hozzá a feltételek. Az egészséges tehén sok tejet ad. Ha az ember tudja, mit akar, akkor lépésről lépésre haladva el tudja érni a célját. Soha nem féltem az újdonságoktól, azt vallom, hogy az új dolgok felé kell menni. Ez nem jelenti azt, hogy az emberek ellen vagyok, ellenkezőleg. Én nagyon munkáspárti vagyok, szeretem az embereimet, tizennégy alkalmazottunk van. Megbecsülöm őket, amíg ők is megbecsülnek engem, soha nem mondanék fel egyiküknek sem azért, mert új eszköz, robot kerül a gazdaságba, átirányítjuk a munkaerőt máshova akkor, hiszen mindenki számára akad munka – fejtette ki Dávid, aki hozzátette, hogy a modernizációnak köszönhetően a jószágok tisztán tartásáért is egy külön rendszer felel.

A bácsföldvári szarvasmarha-tenyésztő háromszor járt az Amerikai Egyesült Államokban, legutóbb októberben. Az ottani bikamagházak és a bácsföldvári farm között jó együttműködés alakult ki. Az úgynevezett robottehén legyen nyugodt, érdekelt és a tőgy állása legyen tökéletes, vallja Dávid, aki szerint a rendszerben található adatoknak köszönhetően hatékonyabban tudják módosítani az állatok genetikáját.

– A kilencvenes évek óta az Imlek tejgyárnak adjuk át a tejet, kitartottunk egymás mellett jóban és rosszban is, ha voltak is problémák, a végén mindig kiegyeztünk. A tej mindig talál magának helyet a piacon. Átlagosan 230 tehenet fejünk, 7500–8000 liter tejet adunk át az Imleknek naponta, ez a mennyiség télen elérti a 10–11 ezret is. Ez átlagosan évi kétmillió-hétszázezer liter minőségi tejet jelent. A mi tejünket az orosz piacra szállítják, hiszen megfelel az összes orosz követelménynek, amelyek sokkal magasabbak, mint az Európai Unióban megszokottak. A saját takarmányunkat adjunk a jószágoknak, benne van a répaszelet, kétféle dara, a búza, az árpa, a különféle adalékok, a szója szacsma, a rozssiló, a heresiló, a száraz széna, a laktációtól függően megvan, hogy a tehén milyen receptúrát kap, és ezt a Sano cég szakembereivel közösen állítjuk össze. Jelenleg három robotfejőnk van. Négy évvel ezelőtt beszereltünk kettőt, ezek lefelezték a 16 órás fejési időt nyolc órára, aztán a Prosperitati Alapítványnak köszönhetően vásároltunk egy harmadikat is, valamint egyéb mezőgazdasági gépeket is vettünk. Az istállókat nedvességszabályozó légkondicionálóval szereltük fel, aminek köszönhetően elértük azt, hogy nincs tejingazodás, hiszen nyáron, a nagy melegekben a tejnek akár az 50–60, sőt a 70 százaléka is el tudott veszni. A mezőgazdasági termelés során is arra törekszünk, hogy folyamatosan újítsuk a gépparkot, mindezt annak érdekében tesszük, hogy minél minőségesebb takarmányt állítsunk elő a jószágok számára. A végső célunk a meglévőnek a tökéletesre fejlesztése, és reméljük, hogy a gyerekek is sikeresen folytatják majd a családi hagyományt – mondta Dávid, aki azt is hozzátette, a Szerbiai Tejtermelők Egyesületének elnökhelyetteseként azon dolgozik, hogy a hazai és az amerikai egyesület együttműködésének köszönhetően a jövőben minden évben néhány állatorvos-hallgató egy hónapon keresztül az Amerikai Egyesült Államokban tanulhasson.