Öcsi, a hamburgerkirály

Egy település, közösség arculatához hozzátartoznak a jellegzetes épületei, kellemes terei, szép emlékművei és azok egyszerű emberek is, akik csendes-zajos életükkel hozzájárulnak a helység fejlődéséhez, mindennapjaihoz. Akik köré ma is mesélt legendák szövődtek, vagy titkos borzongás övezi a hírüket. A közösségek szellemi értéke láthatatlan erővel bírnak, gazdagítják nemzeti kincsesládánkat, de vajdasági értéktárunkat is. Bácskossuthfalvát nem csupán a kicsit különös beszédű és gondolkodású, keményfejű kunok, ámde közösségben gondolkodó lakossága jellemzi. Kell hozzá egy csipetnyit a világ 7. Kossuth-szobra, a falu templomai, egyedi központja és játszótere is, a Rekreációs Központ nyári illata. Mindezek mellett a település egyik csendesen kibontakozó arcát, a gasztronómia területén évtizedek óta értéket teremtő egyének munkálkodását is érdemes nagyító alá tenni.

Vegyünk egy látszólag egyszerű, mégis igen különlegesre fejlesztett ételt, amiről többen állítják, hogy világszerte elterjedt márkákat vág sutba folyamatos jó minősége. Vannak, akik a húspogácsa ízére esküsznek, másoknak a változatos töltelékekkel, zsömlével együtt az igazi. Egyesek nem tudják nélküle elképzelni a szerdai heti piacot, helyi ünnepséget, egyik-másik étkezést. Sokak első falubeli útja a hosszabb külföldi tartózkodás után a hamburgereshez vezet. Egy biztos, aki egyszer is kóstolta a mára Bácskossuthfalva védjegyévé vált legendás „moravicai Öcsi hambit”, az soha nem felejti az ízét, és a szélrózsa bármely irányába is veti a sorsa, minden hasonló ételben azt a bizonyos gasztroélményt keresi. Mindhiába, mert utánozhatatlan, és csak Bácskossuthfalván ehet ilyet az ember. Na, meg néha a szomszédos Pacséron is, ha egy-egy tömegesebb rendezvényre meghívást kapnak a készítői.

A ’80-as évek utolsó évében Dévity „Öcsi”, azaz József és felesége, Erika egy lakókocsiból startolt családi vállalkozását, azaz hamburgeresét immár másfél éve legfiatalabb gyermekük, Regina koordinálja. A csinos és talpraesett bácskossuthfalvi leány szívügyének tekinti a messze földön híres hamburger sorsát és a sikerét. Már kiskorától tudatosan készült rá, hogy tovább viszi a szülei vállalkozását. Reginától elsőként az iránt érdeklődtünk, hogy hogyan született meg édesapja legendás húspogácsa-receptje.

– Apukám az egykori topolyai Belgrád áruház sofőrjeként tevékenykedett, és az egyik barátjának a bevált vállalkozása alapján valósította meg az álmát, aki ugyanúgy lakókocsiból árulta a hamburgert, mint ahogy később mi is kezdtük. Előbb az Id. Kovács Gyula Általános Iskolánál, majd a helyi rendőrállomás mellett állt az elárusító helyünk. Amikor a ’90-es években igen látogatott volt az Echo Disco, akkor a hétvégi bulik idejére mellé „költöztünk”. Miután sikerült a jelenlegi székházunkat megvásárolni, akkor a fedett kapualjába tettük át az állomásunkat. Ma már több éve csupán a piactéren van szolgálatban a lakókocsink, már rendkívül koros, és megviselt, de még jól szolgál – mesélte Regina az 1984-es gyártmányú, a falu megszokott összképéhez tartozó mobil „hambis” sütödéről. A nyugdíjas korú vontató már csupán néhány métert tesz meg a szerdai piac előtt, amíg az egyik közeli udvarból nem tolják át az elárusítóhelyre. A beszélgetésből kiderült, hogy nemsokára elérkezik számára a hosszútávú pihenő ideje, hiszen Dévityék beszereztek egy újabbat, amit ha megfelelően felszerelnek, be is üzemeltetik.

Természetesen az iránt is érdeklődtünk, hogy mi is valójában az Öcsi hambi ízének a titka.

– A húspogácsa receptje nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, apukám évek alatt sokak véleményét kikérte, meghallgatta, megfogatta, és így született meg az ízvilág. A receptje pedig szigorúan őrzött családi titok, ami iránt már nagyon sokan érdeklődtek, olykor nem is kevés pénzt kínálva. Apukámnak kalandos történetei is vannak ezzel kapcsolatban, de diplomatikusan tudta őket kezelni, és eddig sikerült megőrizni a titkát. Ami a tölteléket illeti, itt is szüleim tapasztalataira hagyatkozunk, és igyekszünk helyi termelőktől beszerezni, amit lehet. És magunk is előállítunk némely alapanyagot. Régen például házi túróval is ízesítettünk, hiszen csak a mi utcánkban több tehenet neveltek, tejet árultak a házaktól. Ma már házi sajtra váltottunk, a hozzá való alapanyagot az egyik még megmaradt helyi tehénfarmon szerezzük be, és mi magunk készítjük belőle a sajtot. A mustárt és a majonézt vásároljuk, de az ajvárt saját recept alapján adjuk hozzá, igény szerint. A mi családunkban a szeptember az ajvárkészítésről szól. A nagybani piacról vesszük meg az alapanyagot, és legalább 10 kotlával főzünk ki, hogy egész évben legyen. Az ajvár titkáról csupán annyit árulhatok el, hogy az édesebb ízvilághoz tartozik – mosolygott sejtelmesen Regina, aki azt is bevallotta, hogy ezt a finomságot csupán a hamburgerra tartogatják, a saját konyhájukban igen ritkán kerül elő.

– A hozzáadott zöldségek egy része idényjellegű, és azon múlik, hogy tudunk-e minőségit kínálni. Ami viszont állandó, az a hagyma és a káposzta. A falubeliek leggyakrabban „mindennel”, erős nélkül vásárolják a hamburgert. Persze a szórakozni induló fiatalok, vagy az érzékeny emésztésűek hagymát nem fogyasztanak vele. A gyerekek ketchuppal, tejföllel, sajttal, esetleg uborkával kérik. A férfiak többsége erős paprikával szereti, de sok hölgy is akad, aki kedveli a csípőset. Természetesen az erős paprikát is helyben szerezzük be, Hajdúéktól, és mondhatom igen ütős. A lepényünket évek óta a falubeli Bakos pék készíti. Hosszú ideig kétféle méretben árultuk a hamburgert. Miután láttuk, hogy több nagyétkű a nagyméretű mellé még kicsit is rendel, anyukámmal kitaláltuk a méretes extra hamburgert – hallhattuk.
Dévity Regina és az Öcsi hambi egyébként februárban, a Valentin-nap előtt került a figyelem középpontjába, amikor is a szerelmesek ünnepe kapcsán kihelyeztek a Kossuth utcai székházuk belső falára egy pannót, amit alá lehetett írni mindazoknak, akik az Öcsi hambi „szerelmeseinek” vallják magukat. Február óta a pannók, de az aláírások is igencsak megszaporodtak.

– Rengetegen írtak már alá, idősek, fiatalok, gyerekek. Falubeliek, környékbeliek, messziről érkezett vendégek. Olyanok, akik gyakran és akik igen ritkán érkeznek haza szülőfalujukba, de hozzánk vezetett az útjuk. Az aláírásokat azóta is fogadjuk – mesélte Regina. A hamburgeres vállalkozás Bácskossuthfalván gyakran vesz részt jótékony megmozdulásokon, a helyi ovisokat, iskolásokat is gyakran megajándékozzák, és valamennyi bácskossuthfalvi és környékbeli bál, zenés mulatság tombolájához is közkedvelt nyereményeket juttatnak.

Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon a Dévity család tagjai szeretik-e a saját hamburgerjüket?

– Őszintén, imádja az egész család. Nem tudjuk megunni. Persze ne úgy képzelje el senki sem, hogy reggel, délben és este esszük! A mi asztalunkra akkor kerül, amikor valóban megkívánjuk. Meg persze, ha megrendelik, és valaki nem jön érte. Akkor hazahozom magammal, és szüleimmel kicsomagoljuk, falatokra vágjuk, és szertartásosan elfogyasztjuk. Külföldön élő nővéreim és gyermekeik is nagyon szeretik. Én azért is tanultam szakácsnak, és döntöttem az mellett, hogy igyekszem itthon maradva tovább vinni a családi vállalkozásunkat, hogy az Öcsi hambi még nagyon sokáig örömet okozzon az ízlelőbimbóknak – zárta a beszélgetést Dévity Regina, a bácskossuthfalvi ételkülönlegességről.