A templom üres, de a falak dacolnak az idővel

A romos templomok jövője – ez volt a témája a 2022 májusában Nagybecskereken megtartott konferenciának, amelyet a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia keretében működő Katolikus Egyház Szerbiában szervezett. Az összejövetelre egy lista készült az elhagyatott templomokról. Ezek szerint Bácskában (főleg a Duna mentén) összesen 14 omladozó templom van, Bánátban 7 olyan szakrális épületet emeltek ki, amely felújításért kiált, Szerémségben pedig hármat. Sorozatunk célja bemutatni ezeknek a templomoknak a sorsát, egy látleletet készíteni, hogy most milyen állapotban vannak és hogyan jutottak ide.

Boróc (Obrovac) a palánkai községhez tartozik. Boróc németül Oberndorf. Csupán 1941 és 1944 között használták ezt a nevet. Az első írásos nyom a településről 1308-ból származik. Kezdetben szerbek lakták. Az ortodoxok templomukat 1758-ban építették. A XVIII. század második felében német telepesek érkeznek a faluba és a második világháború végéig többséget is alkotnak. A világégést követően a kiüldözött németek helyére telepesek jöttek, akik megkapták a német lakosság vagyonát. A településnek 1900-ban 3221 lakosa volt, közülük 2216-an vallották magukat katolikusnak. Az 1942-es egyházi összeírás szerint 1754 római katolikus (szinte teljes egészében németek), 1049 szerb ortodox, 8 evangélikus és 5 református élt. A legutóbbi népszámláláskor (2011) a falu lélekszáma 2944, és már csak 55 katolikust jegyeztek. A magyarok száma ugyanezen összeírás szerint 27, ugyanekkor horvát nemzetiségűnek 19-en vallották magukat.

A katolikus templom a falu központjában áll. A plébániát 1843-ban alapították. A templomot 1884-ben építették, amit 1923-ban felújítottak, 1937-ben pedig kifestették és ismét felújították. Névadója Szent Ferdinánd, azaz Szent Nándor püspök. A templom méretei: hossza 44 méter, szélessége 15 méter, a hajó belmagassága 14 méter, a torony magassága pedig 46 méter. Négy harangja van. A legnagyobb 500 kilogramm, a legkisebb 150 kilogramm. Az anyakönyvet 1844-óta vezetik.

A Szent Ferdinánd-templom uralja Boróc központját. Hatalmas, tekintélyt parancsoló épület, de olyan pici telken helyezkedik el, hogy az ember, amikor nézi, olyan érzése van, mintha maga is szűk kabátban lenne. Orcsik Károly teológus a kis portával kapcsolatban azt mondta, már a második világháború után megnyirbálták az egyházi telket. A most Adorjánon szolgálatot teljesítő plébános Mikity Ede jelenlegi zentai plébánossal együtt 2001-ben tett látogatást ebben a templomban.

– A templom portájából a második világháború után több házhelyet is eladtak. Egyrészt a helyi hatóságok kifejezett kérésére, másrészt azért, hogy a befolyó pénzösszeget a templom állagmegóvására fordítsák. Ezekre a munkálatokra és a templombelső egy részének újrafestésére 1967-ben került sor. Ugyancsak az állagmegóvás célját szolgálta a templom 1967-ben eladott orgonája, ami a zágrábi szalézi szerzetesek templomába került. A templomi padok két szakaszát szintén eladták még a 80-as évek végén, hogy kisebb munkálatokat finanszírozzanak az eladásból befolyt pénzből – mondta Orcsik atya.

Boróci látogatásunkat megelőző napon volt a falu ünnepe. Igaz, szemetet nem láttunk az utcán, de a templom tövének döntött asztalt, a másik oldalon meg egy járművet igen – az egyházi telken –, ami szintén az ünneplést szolgálta. Mállik a vakolat a templom külső falairól, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy erős szerkezetű épület és dacol az idővel. A torony mögötti födém beszakadt. A galambok ki-be repdesnek, csak elképzelni tudom, mi lehet a templom belsejében, de nem tudunk bemenni, mert ft. mr. František Gašparovsky palánkai plébános az egyetlen nyitható ajtóba beletörte a kulcsot.

A plébános azt meséli, hogy ő 17 éve van a palánkai körzetben, azóta itt nem misézett. Betörtek ide már a 90-es években is, de 2008-ban volt a templom legnagyobb kifosztása: szobrokat, festményeket vittek el. Mivel nagy híre ment a betörésnek, a szobrokat néhány nap múlva visszahozták a templom elé, az egyik festményt pedig Zentán találta meg a rendőrség, oda ment a plébános érte a belügyi szervek kíséretében. Akkor szinte mindent kipakolt a templomból. Amit lehetett, más plébániáknak adott reversre.

– A kétezres évek elejéig egy hercegovinából érkezett család élt a plébánián. Ők igyekeztek legalább a jelenlétükkel óvni a templomot és a plébániát a betörésektől. A plébánia ablakait rendszeresen beverték a 90-es években, a gyerekeiket „usztasának” csúfolták az iskolában. Végül, 2002-2003 körül elköltöztek a plébániáról – hallottuk Orcsik Károly teológustól.

2019-ben, amikor a palánkai Szent Antal-templom Magyar Házzá alakítása már nagyban folyt, Gašparovsky plébános és a helybeli magyarok arról beszélgettek, hogy egykor a palánkai Szent Erzsébet- templom melletti parkban álló Szent István-szobrot talán a boróci templomban ásták el. Az életnagyságú, gránitszobrot Kallós Ede budapesti szobrász készítette, és az impériumváltás után, 1918-ban döntötték le, feltételezhetően a bevonuló szerb csapatok, majd ahogyan ez más szobrokkal is történt, a helybeli magyarok elrejtették. Mivel a boróci templom padlózata megemelkedett, s mivel a templom felújítása 1937-ben történt, a plébános úgy döntött, megéri ellenőrizni a mendemonda hitelességét, és kezdeményezésére ásni kezdtek a templomban. Az oltár körül öt helyen 1,5–2 méter széles és néhol 5 méter mély lyukakat ástak. Az egyébként szlovák nemzetiségű pap sokat tett a palánkai templom Magyar Házzá alakításáért, s úgy tervezte, ha megtalálják a Szent István-szobrot, akkor azt felállíthatnák a Magyar Ház udvarán. Nem találták meg. A plébánost meghurcolták, amiért engedély nélkül ásott a templomban. A sajtó is cikkezett az esetről.

A telepesek érkezésével eltűntek a faluban a vízelvezető árkok, betömték őket. A templom alatti vízelvezető csatornák így nem tudták elvezetni a felgyülemlett talajvizet, és mint megtudtuk, a templom padlózata ettől púposodott fel. De a plébános nem adta fel, tovább nyomozott a Szent István-szobor után. Dosztán Magdolna palánkai hívő nekünk azt mesélte, hogy nagypapája adta neki át a titkot, hogy Szent István szobrát a palánkai gyermektemetőben egy gyermeksírban rejtették el. Ő még kislány volt, s nem is tudta, milyen titkot bíztak rá, és ma már nem tudja, melyik sírban kellene keresni a szobrot.

A helyi sajtó is foglalkozott a templomban végzett kutatással, és egyebek között azt kérdezték a plébánostól, igaz-e, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök vagy valamelyik magyar állami intézmény nyomra vezetői díjat írt ki a szobor megtalálására? Természetesen a plébános ezt cáfolta, és hozzátette, nem csak ezt az eltűnt szobrot keresi, hanem az eltűnt Nepomuki Szent János- és Szent Donát-szobrot is szeretné megtalálni, mert ezek mind kulturális javak, és ha meg lehet őket menteni, akkor az a dolgunk, hogy ezt megtegyük.

A templom mellett áll a parókia épülete, szintén nagyon romos állapotban. František atya azt mondja, a helyi közösség azt szeretné, ha a falu központjából eltűnnének a romos épületek. Vagy úgy, hogy megjavítják őket, vagy bontsák le. A plébános szerint a felújításra nincs pénz, s nem csoda, hogy ilyen állapotban vannak ezek a templomok, hiszen hetven évig mások szántották az egyházi földeket vagy élvezték az abból származó bevételt. A boróci plébániának 31 hektár földje volt. A vagyon-visszaszármaztatás során ezt visszakapták, de a hívek nélküli, nagyon romos állapotú templomot megjavítani képtelenség.

A templom mellett, csodával határos módon, mindmáig áll a Szentháromság-szobor. Német nyelven ezt olvassuk talapzatán:
„Ein Geheimniss ist dies
Hier müssen wir Glauben,
Dort in Ewigkeit schauen.”
(Titok ez, melyet itt ’a földi életben’ hinnünk kell, hogy az örökkévalóban majd szemlélni tudjuk. )

Az Istenben elhunyt boróci svábok már bizonyára a Szentháromságot szemlélik – az itt maradt katolikusok és minden jóérzésű boróci pedig az elhagyatott templom omladozó falát…