Bajuszdivatot teremtett

Két olyan jellegzetes, sőt legendás bajusz van, amelyet ha megemlítek, a legtöbb olvasónk azonnal tudja, mire is gondolok: egyik Petőfi Sándoré, a másik Jávor Pálé.

Petőfiről a fotográfiatörténet hajnalán mindössze egy dagerrotípia készült, ám a festmények, rajzolt portrék alapján mégis azonnal magunk elé tudjuk idézni egyik legnépszerűbb költőnk arcát, és természetesen jellegzetes bajuszát. Jávor Pál, a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar színésze viszont számos filmben szerepelt, fotója szinte állandó jelleggel megjelent valamelyik újságban. Ám mindketten bajuszdivatot teremtettek. Annak ellenére, hogy 200 éve született nagy költőnk képmása nem jelent meg unos-untalan a korabeli lapokban, bajuszviseletét már az ezernyolcszázas években is férfiak százai utánozták, sőt ez a divat ma is él. Mint ahogy a Jávor-bajusz is mind a mai napig népszerű a férfiak körében. Persze, nem csak ez a stílusteremtés köti össze kettejüket, Jávor a filmvásznon Petőfi-versekből született magyar nótákat is énekelt, legendás mulatozásai során, ám ez nem tárgya írásunknak, figyelmünket szenteljük inkább Petőfi bajuszának.

Budapesten az utóbbi években Petőfi-emlék bajuszversenyt rendeztek, a márciusi ifjak előtt tisztelegve. Tavaly a Kunsági Bajuszfesztiválon a Petőfi-emlékévhez kapcsolódva meghirdették a legpetőfisebb bajusz kategóriát is. A Magyar Bajusz Társaság immár tizenéve szervezi meg éves rendszerességgel a Kunsági Bajuszfesztivált, melynek egyik célja, hogy felhívják a figyelmet a magyar bajuszra, amely nem csak önmagában élő hagyomány, hanem egy olyan férfias jelkép, amelyhez nagyon gazdag szokásvilág kapcsolódik. – Ez a régi, ősi magyar viselet időben és térben a legkiterjedtebb – fogalmazott a bajuszmustra kezdetén Szilágyi Péter, a Magyar Bajusztársaság egyik alapítója. Elmondta, térben azért, mert mindenhol létezik, ahol magyar emberek élnek. Időben pedig azért, mert 2500 évvel ezelőtt egy paziriki szőnyegen maradt fent az első máig ismert bajuszábrázolás, amelyik egy szkíta lovast mutat be, őt tekintik a legősibb magyar bajuszosnak.

 – Voltak ugyan bajusztalanító időszakok a magyar történelemben, most azonban reneszánszát éli a magyar bajusz. Ez része a kultúránknak, a férfias megjelenésnek – hangsúlyozta Szilágyi Péter a bajuszfesztiválon. A bajuszmustrára több mint harminc versenyző nevezett be, s a zsűri azt is eldöntötte, kié a legpetőfiesebb bajusz.

Az emlékév kapcsán a Petőfi-kultuszt szeretné életben tartani Bánföldi Szilárd, ifjú színművész, aki évek óta csodálja a forradalmárköltő személyét és műveit. Petőfi Sándor karakterét is többször magára öltötte: 21. századi másaként jár-kel az utcán és alkalomadtán halhatatlan verseit el is szavalja a járókelőknek. Bánföldi Szilárd ilyenkor Petőfit idéző műbajuszt és bocskai öltönyt hord. Ahogy a Hirado.hu tudósításából megtudhattuk, a nagy XIX. századi költő modern kori dublőrje a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat felkérésére főszerepet vállal abban, hogy a közösségi médiát használva szólítsa meg a fiatalokat, hiszen Petőfi tekinthető a reformkor „influenszerének és rocksztárjának” , aki személyén és hazaszeretetről szóló üzenetein keresztül hatni tudott a környezetére. Ez az eszmeiség már igen fiatalon magával ragadta Bánföldi Szilárdot, így örömmel vállalta el, hogy a Petőfi 200 emlékév egyik meglepetéseként médianagykövet legyen. Az M2 Petőfi TV összeállításában megmutatta, hogyan bújik a legendás költő bőrébe. Érdemes megnézni a videót, hisz nem is olyan egyszerű a fodrász, sminkes segítségével Petőfi-hasonmássá változni.

Mint az említett tévécsatornának a színész elárulta, több tízezer követője van a Petőfi 200 TikTok-csatornának, ahol a legifjabb generációnak szeretnék átadni Petőfi Sándor életművét különböző kreatív videós tartalmakkal. Van olyan közöttük, amit már félmilliónál is többen láttak. Bánföldi Szilárd, a budapesti Újszínház 30 éves színésze több kapcsolódó rendezvényen is ott van, Petőfi-verset mond.

A bajuszról dr. Silling Léda néprajzkutatót is kérdeztük:
– Néprajzkutatók a haj- és fejviselet kutatása közben ritkán térnek ki a férfiakra, még kevésbé azok arcszőrzetére. Vajdasági publikációkban egyedül a Kiss Lajos Néprajzi Társaság 2015-ben megjelent tanulmánykötetében Kovács Kata foglalkozik a bajusszal – tudtuk meg a szakembertől, aki a következőket is kifejtette:

– A bajusz viselése hozzátartozik a magyar férfi megjelenéséhez. Külön magyar változata is van a bajusztipológián belül. Mellette létezik pörgebajusz, nagy pödröttbajusz, villásbajusz, keményre kifent bajusz, hosszan lelógó harcsabajusz, nyírottbajusz, csákóbajusz, vastagbajusz, peckesbajusz.

Amikor egy ifjú emberpalántának kiserkent a bajusza, az már azt jelentette, nem gyerek többé, hanem legénysorba lépett.

Leghíresebb betyárjainkat ábrázoló képeken is a csikóskalap, a bőgatya, a mellény de legfőképpen a bajusz az, ami megjelenik.

Rózsa Sándor, legismertebb betyárunk a mi vidékünk balladáiban, népmeséiben is megjelenik. Mondák szólnak arról, merre járt, hol mit csinált.  Fényképéről keményre kifent bajusza igencsak hetykén figyel ránk. A betyárok identitásához hozzátartozott a bajuszviselet – hallottuk dr. Silling Lédától. 

Gyulai Pál irodalomtörténész, nagy költőnk kortársa, aki Szendrey Máriát, Júlia testvérét vette feleségül, a következőket írta Petőfiről: „Bajusza kicsiny volt, s szükségből spanyol szakállt viselt, mert csak álla körül vala sűrűbben benőve. Keskeny homlokára torzonborz haja borult. Villogó szemei többször voltak haragosak, mint mosolygók. Sápatag arcán lelkesült dac tükröződék, s mégis egész lényében valami gyermekies volt.

Sohasem viselt nyakkendőt, s midőn később különc öltözetét levetette, megtartá kerek kalapját, mente helyett atillát vagy ólomgombos dolmányt viselt. Félkomolyan dicsekedett, hogy soha nem viselt frakkot” – olvashatjuk Gyulai Petőfi Sándor és lírai költészetünk című művében.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása után a különböző fazonú bajusz és szakáll viselése a passzív ellenállás jelképévé vált, a 48-as eszmék iránti hűséget fejezte ki. Egyes források szerint a bajusz népszerűsége a férfiak körében az első világháborúig volt töretlen. A frontvonalra vezényelt magyar katonák itt azzal szembesültek, hogy a gázálarc viselését akadályozza a bajusz, mert ez nem tudott tapadni az arcra ott, ahol a bajusz volt. Kénytelenek voltak saját életük megóvása érdekében leborotváltatni az arcukat díszítő szőrzetet.

Napjainkban megint felívelőben van a bajusz és a szakáll divatja. Az ápolt, gondozott arcszőrzet, igaz, külsőség csupán, mégis az önkifejezés egyik módja, viselője eredetiséget, stílust sugároz, éppen úgy, mint ahogyan egykoron Petőfi, akinek jellegzetes bajusza a védjegyévé vált. Persze, elképzelni sem tudjuk, hogy aki olyan intenzív életet élt, mint nagy költőnk, aki rövid élete alatt mintegy ezer verset írt, annak mennyi ideje jutott bajusza hosszas formázgatására, ápolgatására. Feltételezhető, hogy Orlai Petrich Soma és Barabás Miklós képei is egy kicsit idealizált külsejű Petőfit ábrázolnak. Habár Petőfi nagyon tudatosan építette az imázsát, nekünk teljesen mindegy, hogy bajusza minden szála a helyén volt-e, milliméterre azonos hosszúságú volt-e, mi verseit, tehetségét, helytállását szeretjük. Egyik versében ezt írta: (...) „aki szeret: megőriz lelki szemeivel.”

Ezt tesszük, generációkon keresztül.

Petőfi a Jó tanító című versében is szerepel bajusz, íme:

„Ez alatt az orr alatt egy

Nagy bajúsz ácsorga,

Egyik rúdja égbe készült,

Másik le a porba.

A bajúsz alatt szája volt,

Szájában pipája,

Lapátnak is beillett vón

Köpcös szopókája.”

(1848. január)