A hiedelem a vallásos és a tudományos eszméktől független, a népi tudatban mélyen gyökerező elképzelés. Régen úgy tartották, a babonás ember olyan bölcs, aki körültekintően mérlegeli a körülményeket, ide értve természetesen az istenek által küldött természeti előjeleket is. A cselekedeteit is a lehetséges körülményekhez mérten szabja meg. Nehéz elképzelni, hogy a mai modern társadalmunkban még léteznek olyan helyek, ahol még mindig élnek a babonáktól való félelmek, hagyományok és hiedelmek. Vajdaság falvaiban még nem is olyan régen a falu javasasszonyához jártak a fiatalasszonyok, ha fiú- vagy ha éppen lánygyermeket szerettek volna, de akkor is oda vitt az útjuk, ha kíváncsiak voltak a jövőjük alakulására vagy csak útmutatásra volt szükségük mindennapjaikban. A babonásak balszerencsének tartották, ha kiömlött a só vagy eltört egy tányér. Ha viszont széttört egy tojás, bíztak a jó hírek érkezésében. A mindennapokban jelenlévő hiedelmekből jutott az év minden napjára, azonban az ünnepek köré csoportosult a legtöbb. A karácsonytól újév napjáig tartó hetet kétkarácsony közének nevezik. A karácsony napja a nagykarácsony, az újév napja a kiskarácsony. Ez az időszak varázslatokban és hiedelmekben nagyon gazdag időszak. Dr. Szőke Anna néprajzkutató több évtizede tanulmányozza és dolgozza fel e vidék hiedelmeit és szokásait. Nevéhez számos kötet és tanulmány kapcsolódik. Beszélgetésünk során az újévi hiedelmek kapcsán megjegyezte, hogy a két ünnep közötti hetet valamikor gonoszjáró hétnek tartották, amely egyben munkatilalmi időszak is volt. Több feljegyzés is van arról, hogy ebben a periódusban a gazda a kaszakövet az asztalfiókban tartotta. Ennek mágikus erőt tulajdonítottak, gonoszelhárító eszköz volt, mint például a vas.
– Úgy tartották, hogy a vas távol tartja a gonosz erőket. Ezért régen a halotti koporsó alá is tettek vasat. Tartottak az emberek a gonosztól. Féltek attól, hogy megbetegednek, haláleset történik vagy valaki esetleg rosszat akar nekik. Egy példa: ha a tehénnek elapadt a teje, azt is a gonosz erők munkálkodásának vélték – összegezte a néprajzkutató.
Szokás volt továbbá, hogy az új esztendőbe minden rendes gazda tiszta lappal lépjen be, ami azt jelentette, hogy tisztázza adósságait, a haragosaival pedig kibékül. Ez még a mai napig élő szokás. Manapság is attól tartanak, hogy ha nem tisztáznak le minden kölcsönkért pénzt, akkor valamilyen baj éri őket. Az újévet megelőző napon, azaz Szilveszter napján nem fogadták szívesen az asszonylátogatót, mert az nem jelentett szerencsét. Az újesztendő hajnalán azonban már a nőknek is lehetett köszönteni menni.
– Úgy tartották, Szilveszter napján semmit nem szabad kiadni a házból, mert elviszi a szerencsét. Fizikai munkát nem szabad végezni: mosni, meszelni, varrni, fonni is nagyon kicsit. Csupán annyit fontak a kenderkócból, hogy egy öltést varrjanak az alsószoknyájukba. Ennek a fonálnak varázserőt tulajdonítottak és gonoszűző cérna-fonál volt. A férfiaknak pedig a bekecs belsejébe, a ködmönbe tettek néhány öltést – összegezte dr. Szőke Anna, mit tettek meg annak érdekében, hogy megakadályozzák a gonosz erők tevékenykedését.
Szilveszter napján nem vágtak baromfit, mert az kikaparja a szerencsét. Újév napján kihúzták a kútból a karácsonykor beledobott almát, s ha az egészséges maradt, azt mondták, egészséges lesz a család az új évben.
Az újév eljövetelével mindenki tudni szeretné, mi vár majd rá az új esztendőben, ezért a jóslások és megfigyelések számos módját találták ki.
– Nagyon fontos megemlíteni a szerelmi jóslásokat, miben hittek, különösen a lányok akkor, amikor még nem tört be az otthonokba a világháló. Újév reggelén korán kiálltak a kapuba, és a hiedelem szerint úgy vélték, hogy amilyen nevű férfi ment el elsőnek a ház előtt, olyan nevű legény lesz a férjük. Továbbá, a kiszemelt legény háza sarkából elloptak egy darabka téglát, vakolatot, azt a fejük alá tették, és ha álmodtak a legény személyével, akkor biztosak voltak abban, hogy az illető lesz a férjük – mondta el dr. Szőke Anna.
A néprajzkutató arra is kitért, hogy az állatokra is különféle jövendölések vonatkoztak. Elődeink úgy tartották, hogy ha újév napján férfivendég érkezett elsőnek a házhoz, akkor az bikaborjú születését jelezte. Ha viszont nőszemély lépte át elsőként a küszöböt, akkor az üszőborjút jelentett. Ez minden állatra érvényes volt. Az időjárás nagy szerepet töltött be az emberek életében, a mezőgazdasági munkálatok, az állattartás, sőt a gazdák bevétele is sokszor ettől függött. Ezért úgy tartották, hogy „az idő a gazda”. Ha újév reggelén hideg északi széllel ébredünk, kemény télre számíthatunk. Ha piros az égbolt, szeles lesz az év. Ha újév napján olvad a hó, sok bor lesz – emelt ki néhány időjárásjósló hiedelmet beszélgetőtársam. Hozzátette, napjainkra már csak néhány babona maradt meg, és azokról is úgy beszélünk, mint szokásokról. Újév napján baromfit nem főzünk, nem sütünk. Lencselevest főzünk, mert akkor sok pénzünk lesz. A rétest pedig hosszúra kell nyújtani, akkor hosszú lesz a szerencsénk is. Napjainkra nagy divatja van a sült malacnak. Ritka az a ház, ahol szilveszterre nem süttetnek malacot. A hiedelmek és babonák lényege, hogy bevonzzuk a jót és távol tartsuk a gonoszt, amely pozitív energiákat ad az újév kezdetének.
Nyitókép: Illusztráció – Pixabay.com
