„Kezdetben vala ige, és ige vala Istennél, és Isten vala ige… És az ige lött testté, és lakozik mübennönk”, mondja a moldvai Tatrosban bevégzett Müncheni Kódex szövege szerint János evangéliuma. Szent János hitvalló örömhíre egy 1416 és 1435 közötti, Szerémséghez köthető Újszövetség-fordításból szól hozzánk.
2026. július 16., csütörtök
Mellékletek
Az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken végeztél, a neved mégis kiállítások kapcsán szokott felmerülni. Képzőművészként az első emlékeim azok az aktfestmények, amiket a Híd illusztrációiként 2013-ban publikáltál.
…nem, nem haltam meg, csak fogd már fel, te szerencsétlen, hogy megint bezártak most ide, mert más vagyok, mint akik ide bezártak, és igen: képzeld, lekötöztek ismét… bocsánat: „pihenőre fogtak”, mert szerintük én nem vagyok „normális”, nem felelek meg a jól idomított átlagnak, nem illek bele a képbe, „a társadalom hasznos tagjai” közé, selejt vagyok, hiba Isten arcán, én, akit legjobb lenne hideg zuhannyal, elektrosokkal, lobotómiával kezelni, aztán kidobni a trágyadombra, hogy ott a hollók és férgek egyék le a húsomat, a csontjaimat koptas...
Az önfeledtség, az elégedettség, a jól végzett munka – zenélés – öröme. Életöröm.
E haikut Szűgyi Zoltán költötte még 1985-ben.
Ha megfigyeljük a szülők és gyermekek közötti kommunikációt az utcán, játszótéren, baráti társaságban, utasítások, üzenetek sokaságát hallhatjuk. Azt hiszem, nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy a szájunkon kiszaladó, akaratlanul tett kijelentéseink milyen maradandó nyomot hagynak a másikban, a gyerekben, abban a személyben, aki érzelmileg kötődik hozzánk.