„A Méh egy repdeső, tiszta, és csinos állat, mellynek négy szárnyai, kétfekete fényességű mozdulhatatlan szemei, hat, két két kórmós és szőrős lábai fogas áll kapczái, egy hoszszu nyelve, és mérges egy fullánkja vagyon. A szárnyai által látható hártyácskábul állanak, mellyek közül egyik vállán kettő kettő szokott nőni egy más mellett, de a felsőbbek hoszszabbak szoktak lenni.
2026. április 26., vasárnap
Mellékletek
Valahol azt olvastam: a korosztályából az összes magyar színésznő a fél karját adta volna az öntörvényű Klara von Oettingen szerepéért, akit a temerini Petrik Andrea játszhatott el a Kincsem című magyar szuperprodukcióban. A rekordok filmjének zajos sikere nem szédítette meg: szabadúszó színészként boldogan játszik sok helyen sokfélét, de újabban azt tanulgatja: miként kell eljátszani a főszerepet a saját életében is.
Ez alkalommal egy különös hangzású szó került a figyelmünk középpontjába: a mutyi, valamint származékai, a mutyizik és a mutyizás. Bizonyára mindenki számára ismerős a szó, amelyhez leginkább negatív, pejoratív jelentést társítunk.
A múlt század hatvanas éveitől kezdve valósággal meglepték a néprajzkutatók az al-dunai három falut, Székelykevét, Hertelendyfalvát és Sándoregyházát (vagy, ahogy mostanság emlegetik, az aligmagyar Ivánovát). Híre ment az első, Újvidékre szerződött magyar tanszékes hallgatók révén, hogy az al-dunai székely falvak valóságos tárháza a néprajzi kincseknek.
Évődés a színpadon
A félév közeledtével egyre fontosabbá válik, hogy milyen lesz a bizonyítvány. Igaz ugyan, hogy ez csak a félévi, de a tanulók nagyon jól tudják: ha a félévi jegyek jók, akkor könnyebb megtartani év végére a jó jegyet, mint kijavítani a gyengébbet.