Fotó: Diósi Árpád Kora tavasszal az ember néha-néha megkíván valami tápláló és meleg egytálételt.
2026. július 15., szerda
Mellékletek
A rovatban részleteket találhatnak azokból a beszélgetésekből, amelyeket az eltelt 20 év folyamán jegyeztem fel. Minden történet valódi, csak a neveket változtattam meg a klienseim iránti diszkréció miatt.
A botorkálás Eszti nagyanyám kedves szavai közül való volt, arra az esetre, ha jobbra-balra kanyargásainkban sehogyan sem jutottunk az áhított dologig. Botorkálásaink során megtörtént, hogy a kutatott szamócás helyett nagy kacagással csóványosba csöppentünk.
Írhatnánk Európai Egyesült Nemzeteket is, ha a jelenlegi megbízás nélküli világtervezők a nemzetek múltját, kultúráját s egyéb jellegzetességeit, törekvéseit a legcsekélyebb mértékben tisztelnék. Erről szó sincs.
A politikai boszorkánykonyhák rejtélyei mindig is hálás témának bizonyultak a filmgyártásban, mert az átlagpolgár, akinek egyébként szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére (?) komolyabb esélye sincs belesnie e játszmák kulisszái közé, a filmvásznon keresztül nyerhet némi betekintést az egészbe, s szörnyülködhet el azon, hogy egyesek mit képesek véghezvinni, jobbik esetben a honfitársai, rosszabbik esetben pedig szimpla politikai nyerészkedés, anyagi haszon vagy éppen hiúságuk legyezgetése céljából.
Ketten maradtunk. Nekem kihűltek kínjaim, arcom fehér, cserzett fájdalom.