Mellékletek

A Litera című irodalmi portálnak van egy nemzetközi interjúsorozata, amelynek témája az értelmiség XXI. századi dilemmái.

A 2015-ben alapított Kevi Labdarúgóklub utánpótláscsapata az ősszel a negyedik idényét kezdte meg a Magyarkanizsa–Zenta–Ada községi ligában. A kevi, törökfalui, tornyosi, bogarasi, zentagunarasi és völgyparti játékosokból álló gárda az első két szezont az U13-as bajnokságban játszotta, ahol Slajher Gregorék legemlékezetesebb mérkőzése a 2017/2018-as idény zárómeccse volt, a piros mezesek ugyanis győzni tudtak az 1.

Liszka Péter topolyai veterán testépítő Spanyolországban, Tarragona városában a legrégebbi és legerősebb szövetség, az IFBB világbajnokságán az 55 év felettiek kategóriájában bekerült a legjobb hat közé. Liszka elmondta, erős volt a mezőny, és nem volt súlyhatár, illetve minden 75 kilogramm feletti versenyzőt egy kategóriában bíráltak el.

Az elmúlt hetekben arra lettem figyelmes, hogy az újonnan elindított Sportvilág című mellékletünk vezércikkeiben folyamatosan panaszkodunk: volt itt szó birkózásról, kerékpározásról, európai és magyar labdarúgásról, sportpolitikáról, de még vízilabdáról is. Az írásokban egy közös kapocs volt, méghozzá az, hogy – bár a realitás talaján maradva – panaszkodtunk, sokat és sokféleképpen.

Korabeli kanizsai helytörténészek már a békebeli időkben feljegyezték, hogy az Árok családnál mindig vidáman telt a disznóvágás. A még élő szemtanúk szerint a jószág sosem volt 180 kg alatt, így jutott az utca aprajának-nagyjának: az apraja a szalmán pörkölt fülét és farkát leste, a nagyja pedig az öreg Árok pálinkáját, amelyre úgy emlékeznek, hogy nyomokban még gyümölcsöt is tartalmazott.

„Ha nincs kinyitva a nagykapu, az egérlyukon próbálok bejutni az eseményre fotózni” – vallja a vérbeli fotóriporter Ótos András, akinek 35 évi munkáiból láthatunk válogatást önálló tárlatán. Fényké...