„Senki sem ismeri a gondot, amely csak az enyém; Nobody knows the trouble I've seen; Senki sem ismeri a bánatomat. Nobody knows my sorrow.
2026. április 22., szerda
Mellékletek
Ha Fellini rendezi meg Villányi László új verseskötete első ciklusának (nap mint nap) bemutatását, bizonyára hatalmas fehér lepedőket lobogtat, amelyek erdejében le-fel bolyonganak a szavalók, látszólag céltalanul, elveszve az idő labirintusában. A második ciklus (mondatai közé) prózaversei viszont: már mintha moziban néznénk egy dokumentumfilmet, amely – példatárat kínálva – kódolja az első rész sejtelmes darabjait.
A bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre igen komoly szinten űzi mind a kézművesség oktatását, mind a hagyományok ápolását. Az egyesületnek sikerült két szomszédos, régi házat megvásárolnia és tájházzá alakítania.
Egyik korábbi írásunkban foglalkoztunk a „miholi regatta” fordítói találós kérdéssel, amelynek megfejtése Mihály-napi regatta. A versenyt kora ősszel rendezik, amikor az időjárás még kedvez az efféle szabadtéri eseményeknek – erre szerbül a Miholjsko leto, a magyar nyelvben a Szent Mihály nyara, a vénasszonyok nyara vagy az indián nyár terjedt el.
Vége felé jár a jövendőbeli elsősök iskolai felkészültségének a felmérése, és az idén is, mint az előző esztendőkben, szomorúan tapasztalom, kevés az olyan jövendőbeli elsős, akinek a mozgása és ezen belül az írásmozgás, pontosabban az írásmozgás-koordináció megfelelő szintet mutatna. A labda dobása, rúgása ügyetlen, a ceruza fogása helytelen, a vonalvezetéssel is gond van, mert nem egy tanulópalánta jobbról balra ír-rajzol, és nem tudja megfelelően átmásolni a megadott ábrákat, hogy a rajza „pontosan olyan legyen”, mint a másolandó minta.
A XXI. század művésze érzi, hogy valahol alaptalan a fontosságtudata, talán ezért szorong és magányos.