A magyarországi rövid ötvenes évek (1950–1956) „hivatalos” festészetének történetét manapság már bátran dolgozzák fel. Nem csak a minőségi rétegeltsége miatt érdemes tanulmányozni, a korszak művészetének ugyanis volt alsó és legfelső minőségi határa is.
2026. július 11., szombat
Mellékletek
„A vírusnak köszönhetően… felfutott az online piac” – olvasom a minap a hírt az egyik internetes portálon. Megakad a szemem a köszönhetően szón.
Olvasom, hogy a kisiskolások a járvány terjedésének szempontjából nem a veszélyeztetett korosztály, így – legalábbis amíg ezeket a sorokat írom – egyelőre nem tervezik bevezetni az illetékesek a távoktatást. Ugyan tény, hogy november derekára már jellemző a fáradtság a tanulók körében, ehhez valószínűleg a nappalok rövidülése, a hűvös, nyirkos időjárás megérkezése is nagymértékben hozzájárul.
most halotti beszédeink.
Az eredendő egységet a Hagyomány az Egy számmal nevezi meg. A teremtés jelenségeiben megjelenő világot, az egységből kiváló, széttört világ kezdetét a Kettővel jelzi.
Műveltségem bizonyos értelembe véve kétségtelenül kissé egyoldalú, az egzakt tudományokban való jártasságom hiányának felismerése azonban további tanulásra ösztönöz, kutatásra sarkall. Természetesen a kiinduló pont mindig a nyelvtudományok iránt érzett mérhetetlen szeretet.