Mellékletek

Napjainkban is keletkeznek határozószók. Egyikük a pikk-pakk.

Azt mondják, véletlenek nincsenek. Ha mégis, akkor inkább sorsnak hívjuk azokat a találkozásokat, amelyek révén rájövünk, hogy mégsem olyan nagy a világ, mint amekkorának általában érezzük.

Őszintén megvallom, mindig is nagyon jó dolognak tartottam, ha a tartományi ifjúsági- és sporttitkárságon voltak magyar tisztségviselők. Egyfajta biztonságérzetet ad az, hogy van nekünk, vajdasági magyaroknak is olyan emberünk, aki segíteni tud, ha gond van a sportban, aki megérti a sportolók, a klubok problémáit, és jó eséllyel tud is tenni valamit.

ÜZLETI ÉRVEK. Partnerségről van szó, fontos, hogy a célok és az érdekek egy irányba mutassanak – olvasom egy üzletember nyilatkozatát.

Ünnepekről és hétköznapokról a zentai Horváth családdal, akiknél három kislány édesíti meg az életet

Milán bölcs belenyugvással fogadta az öregedéssel járó változásokat. Délelőtti sétáiról nem mondott le, de először évszaktól függően kezdte rövidíteni őket, majd a napsütéstől, széljárástól, hangulatváltozásaitól, hogy egy kellemes őszi napon kedvenc öreg, de gondosan megóvott öltönyében, az elmaradhatatlan kalappal fején a szokottnál hosszabb ideig matasson kulcsával a kapuzárban, mely épp olyan kellemes hangon kattant először majd másodszorra is, mint már sok esztendeje, úgy 20–30 éve.