Szerdán, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Hazám, hazám címmel rendezték meg azt a különleges beszélgetős-zenés estet, amelynek főszereplője a magyar népzene ikonikus formációja, a Csík Zenekar volt. A rendezvénynek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szabadkai képzési központja adott otthont.
A 37 éve fennálló Csík Zenekar a magyar népzenei hagyomány egyik legismertebb képviselője. Pályafutása során számos elismerést nyert el, köztük a Kossuth-díjat, a Prima Primissima díjat, a Magyar Örökség díjat és a Fonogram díjat is. Műsoraikban a közönség által szeretett, igényes és sokszínű zenei világot viszik tovább, miközben olyan dalokat is megszólaltatnak, amelyek maradandó nyomot hagytak a magyar zenei élet elmúlt évtizedeiben. A formáció a koncertjei során a hagyományos magyar népzenét ötvözi a kortárs zenei irányzatokkal, miközben tisztelettel őrzi a hagyományokat.
A szabadkai est során a zenekar tagjai nemcsak zenéltek, hanem személyes történeteiket is megosztották a közönséggel: szó esett a kezdetekről, a népzene közösségi szerepéről, az értékmegőrzés fontosságáról és a zene szeretetéről is. A beszélgetést Juhász Gábor, a Juhász Zenekar vezetője moderálta, a műsort pedig népdalok és könnyűzenei dalok népzenésített feldolgozásai egyaránt kiegészítették.
2025-től a formáció a megújulás és a fiatal közönség megszólítása reményében – a hagyományok felé szintén tisztelettel forduló ifjú ének- és hegedűtehetséggel – a 20 éves Gál Tiborral folytatja pályafutását, aki tízéves kora óta énekel, és tizenhárom éves kora óta hegedül.
– A magyar népzene szeretete és a közös muzsikálás ereje tart össze bennünket. A zenekarban igazi profizmus működik, ami folyamatos fejlődésre ösztönöz. Számomra a legnagyobb motiváció az, hogy ez a zene a miénk. Úgy gondolom, minden magyar embernek meg kellene ismernie a saját népzenéjét, hiszen a népzenei hagyományaink nemcsak a Kárpát-medencében, de talán világszinten is egyedülállóan gazdagok és sokszínűek – hangsúlyozta Gál Tibor.
Szabó Attila elmondta, idén 37 éves a zenekar, és 20 éve, hogy az első feldolgozásaik megszülettek.
– 37 év után is újra és újra lángra gyúl bennünk valami, amikor színpadra lépünk, ez pedig a zenélés varázsa.
Számunkra a muzsikálás nem csupán hivatás, hanem szenvedély és hobbi is. A népzene élő műfaj: mindig is az volt a célunk, hogy valami olyasmit adjunk át belőle, ami kézzelfogható, valóban él, és hatással van az emberekre. Ezért kezdtünk feldolgozásokat készíteni, hogy megmutassuk, a népzene mindig is alakult, változott. Szájról szájra terjedt, generációról generációra öröklődött. Mindenki egy kicsit hozzátett, a saját képére alakította, más szöveget írt hozzá, másképp énekelte. Ettől maradt élő. Ma is ezt tartjuk fontosnak: bátran nyúlni hozzá, belerakni valamit saját magunkból, hogy ez a hagyomány tovább élhessen. Nagyon jó érzés látni, hogy koncertjeinkre fiatalok és idősek egyaránt eljönnek. Ez azt mutatja, hogy van jövőnk, és jó úton járunk. Továbbra is ugyanazt az irányt szeretnénk követni: megőrizzük az autentikus összeállításokat, ugyanakkor játsszuk azokat a feldolgozásokat is, amelyeket a közönség szeret. Ez a 37 év küzdelmes volt, de minden pillanata megérte – fogalmazott Szabó Attila.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
