Az elválás és távollét miatt érzett fájdalmat megéneklő katonadalok
A katonadalok zöme – mint már említettük – új stílusú, giusto (feszesen lüktető) dallam, legtöbbjükre csárdást lehet járni és menetelni. A most bemutatásra kerülő gombosi katonadal kivétel: nem új stílusú (szerkezete nem visszatérő), és feszes tempója ellenére sem lehet rá táncolni vagy menetelni. Hangvétele szomorú, mint a katonadaloké általában. A régi réteghez tartozó dallamhoz régiesen fogalmazott szöveg társul. A dal a keserveseket juttatja eszünkbe.
67. sz.
1. Bogojai fehér cédulaház,
Elborított ëngëmet már a gyász.
Boríjja bë egész életëmet,
Ha elvitték kedves szeretőmet!
2. Minek varrják, nekëm a gyolcsruhát,
Ha a nevem katonának írják?
Ha mëgvágnak, jó lësz a sebëmre,
Ha mëghalok, eltemetnek benne.
3. Úgy elmëgyëk, még ëgyet së szólok,
Hírëm, nevem soha nem halljátok!
Holtlevelem, hogyha mëgkapjátok,
Azt is tudom, sírva jolvassátok.
4. Ha mëghalok, el në temessetëk,
Még babámnak levelet nem küldtök!
Hagy lássa mëg a hideg testëmet,
Úgy tëgyënek a sírba ëngëmet!
Régi stílusú dallam, sorzáró ritmusa jellemzően dunántúli. Szélesebb körben elterjedt típus, de nálunk csak Gombosról került elő.
