Dečov Pál: Mező 1.
A vajdasági, adai születésű, 1991-től Budapesten élő festőművész, Bálind István három évtizedes művészi pályájának fontos állomása volt 1999, a Nő kutyával című kiállítása, amelynek képeit hagyományos kézművességgel, leegyszerűsített ikonfestési technikával, a festmények ismétlésével, nagyfokú dekorativitásra törekedve készítette, és ezzel a kortárs magyar festőművészetnek egy nagyon sajátos vonulatát alkotta meg. Rendkívül eredetien és a kortárs magyar képzőművészetben elsőként, 1999-től 2008-ig variált egy témát – Nő kutyával , „a modern nyugati képkultúrába Andy Warhol által bevezetett mechanikus festésmódot alkalmazva” (Beke László).
Tizenkét kiállításnyi képet festett a Nő kutyával című témára. Saját festményeinek másolását – sokszorosítását (önkisajátítását) a tökéletességig fejlesztette. Az állandóságot keresve, az újdonság kényszerű keresését elutasítva valóban igazán újat hozott létre.
Dečov Pál: Mező 2.
A majdnem tíz év alatt a képek másolása is változott: egy idő után már nem az egész képet, csak egy részletét festette meg újra, és a variációkban kifogyhatatlan volt. Volt? Nem, most is az, mert festészetének témája változott, de festési módjának jellemzői (az ismétlés, a minimalista letisztultság, a jelszerűség) legújabb, most kiállított képeire is érvényesek. Az élet és a művészi opus kutyák nélkül is folytatódik: a kutya szerepét átvette a fa (egy, ritkábban kettő), amely tájképein jelenik meg. Tájképek ezek egyáltalán? A képeken égbolt, felhők, időnként tenger és az ismételten felbukkanó magányos fa. A lírai képek gazdag színvilága rendkívül intenzív, tiszta, ugyanakkor Bálind lételeme, a kísérletezés is felfedezhető a képeken. A szép lírai tájképet megbontja egy (vagy több) térbeli hatást keltő geometriai alakzat, amely posztamensre, időnként színpadra is emlékeztet. Térbeli hatáskeltéssel Bálind már pályája kezdetétől kísérletezik (installációk). A szép, aprólékosan kidolgozott – bár nem szokványos – tájképek zsugorodnak, már csak egy kis képkivágatban látjuk a tájat, a redukció egyre fokozottabb: minden eltűnik, marad csak a fa egyre kisebb méretben, talapzaton, benne, rajta, mellette… Képein a fa a kohéziós erő, amely arra utal, hogy ezek a képek együttes jelentések hordozói. Bálind analitikus művészeti koncepció szerint dolgozik, ugyanakkor a hagyományos értékeket is megtartja.
Bálind István: A fa előtt víz, mögötte égbolt, vagy fordítva
A különleges, másfajta tájábrázolás a másik kiállító művészt, a székelykevei születésű Dečov Pál festőművészt is jellemzi. De míg Bálind István egy évtizedes téma lezárása után fogott a tájábrázoláshoz, Dečov Pál művészi opusában mindig is a tájábrázolás volt az elsődleges. A tájábrázolás hagyományain elindulva tematikai és technikai szempontból is eljutott egy nagyon sajátos, nagyon egyedi ábrázolásig: festményein a bánáti tájat, a végtelen mezőket, réteket, bevetett, gazdagon termő gabonaföldeket látjuk, különleges stílusjegyekkel, bárhol, bármikor felismerhetően. Sajátos ritmusban „élnek” a képei, emocionális töltettel, líraisággal, egyedi színhasználattal – a kék-zöld-sárga napfényes árnyalataival. Majd egy idő után, a mezők, földek végtelen látványát megbontva, a geometriai formáknak, alakzatoknak a tájból, a háttérből való kiemelésével, plasztikussá tételével új, konceptualizált tájképet alkot. A képeket nézve mindenki a saját „tájképeit” látja. Festési módjában ő is él a másolás lehetőségével: felbontja a képet, kiemel egy szalmabálát, majd megsokszorozza azt. A festmény így szinte harmadik dimenziót kap.
Bálind István: Két fa külön emeleten
A másik találkozási pont ábrázolásmódjukban a jelszerűség, amely Dečov képeire éppúgy jellemző, mint Bálind képeire. Dečov is kísérletezik, mint Bálind, a modern művészeti tendenciákat ő is mindig saját elképzeléseinek megfelelően alkalmazza, így születnek ezek a különleges, nagyon egyedi „tájképek másképpen” a két, a közös vonások, hasonlóságok ellenére teljesen más úton haladó igazán autentikus művésztől.
Bálind István: Fák a magasban a hegy előtt
(Bálind István és Dečov Pál Táj-kép más-kép című közös kiállítása szeptember 2-án nyílt meg Budapesten a József Attila Klubban – VI. kerület, Eötvös u. 27–29. A kiállítás megtekinthető 2010. szept. 25-éig, kedd–szombat 11–18 óra.)
Bálind István: Az én fám este nyolc után
