A Magyar Szó hasábjain már szóltunk az érzelmi intelligencia fontosságáról, arról a képességről, amely segítségével képesek vagyunk észlelni, felismerni és kialakítani az érzelmeket, ezáltal megérthessük, tudatosítsuk magunkban és másokban az érzelmeket, és tudatosan szabályozni tudjuk őket, így elősegítve az érzelmi és intellektuális fejlődést és az alkalmazkodást. Szóltunk arról is, hogy Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia kutatásának atyja az érzelmi képességek két nagy csoportját különbözteti meg: az egyik oldalon a személyes érzelmi képességeket (én-tudatosság, önbizalom, önszabályozás, önkontroll, megbízhatóság, alkalmazkodó- és újítókészség, motiváltság stb.), a másik oldalon a szociális (társas) képességeket, melyekhez a szociális tudatosság, a befolyásolás, a hatékony kommunikáció, a konfliktuskezelési és együttműködő készség, a csoportképesség és az empátia is tartozik. Hiszem, hogy alapvetően sérül minden emberek közötti kapcsolat, ha valamelyik személynél valamilyen szinten nem létezik empátia. Számos segítő, emberekkel kapcsolatos foglalkozáshoz nélkülözhetetlen képesség. Az orvos, az óvónő, a tanító, a tanár, a pszichológus munkájában elsődleges fontosságú képesség.
De mi is az empátia? Ha a régebbi keletű, 1981-ben megjelent Pszichológiai értelmező szótárt lapozzuk fel, akkor mondhatjuk, hiányos szócikkel találjuk magunkat szembe, mert itt a műalkotások befogadásával kapcsolatosan említik: „empátia, beleélés az esztétikai attitűd jellemzője, melynek esetében valaki beleéli magát egy műalkotásba, azonosul azzal”. Az interneten kutakodva a következő meghatározás található: „Empátia: beleélés. Az a képesség, amellyel valaki egy másik személy érzelmi v. gondolati világába bele tud helyezkedni. Az empátia a feltétele a másik emberrel való együttérzésnek.” (http://www.kislexikon.hu/empatia.html)
Nagyon is találó mondat az is, hogy az empátia képessége nélkül az ember nem számít teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek. Képzeljük el azt a világot, amelyben pl. a másik bánatát hallgatva nem érezünk együtt a másikkal és nem teszünk lépéseket, hogy megvigasztaljuk. Tehát az empátia, a beleélés segít abban, hogy a máik ember érzelmeit látva és hallgatva az adott helyzetet elképzeljük, így elképzelve saját élményként megéljük, azonosan érezzünk, gondolkodjunk, és következésképpen hasonlóan cselekedjünk is. Tudni kell azt is, hogy az agresszív magatartás megelőzésében és a konfliktusmegoldásban is fontos szerepe van az empatikus képességnek, mert a másik szubjektív élményeinek megértése nélkülözhetetlen. Számos kutató szerint az empátia az antiszociális, agresszív magatartást fékező erő.
Ha a kisgyermekeket figyeljük meg, rájuk a viselkedésben az impulzivitás jellemző. Egyes kutatók szerint az impulzivitás a válaszkészség és az ingerelhetőség magas szintjét jelzi. Az impulzív egyén a pillanat hatása alatt cselekszik vagy beszél, a következmények mérlegelése nélkül. Az impulzív viselkedés, miután kontrollálatlan cselekvéseket, indulatkitöréseket foglal magában, az is implikálja, hogy az egyén nem veszi tekintetbe mások szükségleteit, érzéseit – így áll ellentétben az empátiás készséggel. Ezenkívül az empátia a helyzetek, események, állapotok belső elaborációját, feldolgozását is igényli – tehát ebből a szempontból is ellentétes az impulzivitással, amely a feszültségek kifelé történő levezetését jelenti – írja egy tanulmányába Kozéki Béla ismert Magyarországi pszichológus. Az empátiás, beleélő képesség fejleszthető, tanulható, és ez csakis a másik emberrel való kommunikációban történhet, csak így tanulhatjuk meg megérteni a másik személy nem verbális jeleit. Az empátiás képességet a szoros, érzelmileg telített emberi kapcsolatok, a másik emberre való odafigyelés fejleszti. Ezért igyekezzünk megtanítani gyermekeinket „…látni a másik szemével, hallani a másik ember fülével, és érezni a másik szíve szerint” – ahogyan ezt egy XIX. századi angol szövegrészletben megfogalmazták.
A rovat megjelenését a Bolyai Közalapítvány támogatja.
