este van
szokatlanul hullámzik a csönd
hol hiányod kezdődik
forogni kezd a világ
mint autóbusznak kerekei
ahol földet ér a talp
lesüpped a szomorúságtól
megtelt talaj
összekulcsolt karjaidban
tartod borostás mosolyom
hol távolléted
ott ázott utcák távoli némasága
szívemnek tüdőmnek háza
házamnak vagy lélek-váza
éjjelem vagy akár
villanykaróknak a tücsökzizegés
hol hiányod kezdődik
megszűnnek a szavak
új csönd van
akár újszülöttnek
a szülőszoba fénye
dereng hangod lágya
(bőröm vásznának
vagy utolsó ecsetvonása)
