„Anya mindig mondja, hogy ne rágjam a körmöm, ne egyem a hajam, helyette inkább malmozzak az ujjaimmal. A hajamat már nem eszem, de a körmömet muszáj rágni dolgozatkor az iskolában.
Néha, amikor reggel felébredek, úgy érzem, hogy ez az egész csak egy könyv. Egy mese, ahol én csak szereplő vagyok.”
(Niki, tízévesen)
A testsémaismeret fejlettsége meghatározó lehet a gyerek iskolai teljesítményének alakulásában. Ez a tájékozódás alapja a saját testen és a téri tájékozódásban is, hiszen minden, ami a térirányokkal a vizuális észlelésben összefügg, itt gyökerezik.
Az írás-olvasás elsajátítása teljesíthetetlen feladat annak a gyereknek, aki a térben nem tud megfelelően tájékozódni, hiszen az írás-olvasás iránya nyelvünkben nem esetleges, nem felcserélhető: csakis balról jobbra történhet. Hogy merre van a bal, illetve a jobb oldal, azt pedig saját magunkhoz, saját testünkhöz képest tudjuk meghatározni.
A térben való tájékozódás gyengesége nemcsak az olvasási nehézséggel küszködő gyerekekre jellemző, hanem szinte minden olyan gyerekre is, aki a számolással, a matematikával nem boldogul.
A fejlesztés különböző csatornákon keresztül történhet, a gyakorlatokban azonban a mozgásnak mindig benne kell lennie. Amikor a tükör előtt állunk, és különböző játékos megoldások során megfigyeli, megtapasztalja a saját testét, a vizuális csatornát használjuk. A hallás, a verbalitás szinte mindig jelen van, hiszen utasításokat adunk neki, a gyerek pedig megnevezi a testrészeket. A testrészek érzékelése történhet mozgás közben vagy egy meghatározott testtartásban (állva, ülve, stb.). Fontos gyakorlatsor a fejlesztésben, amikor tapintással, illetve a bőr által érzékeli a testrészek állapotát, pozícióját. Érdekes tapasztalás gyereknek és szülőnek is a testrészek lehunyt szemmel történő azonosítása.
Bizonyos következtetéseket le lehet vonni a gyerekek rajzaiból is. Az emberábrázolás részletezettsége, pontossága megmutatja, hogy milyen belső, gondolati térkép alakult ki a saját testről a gyerekeknél.
A fejlesztő foglalkozásokon gyakran találkozunk olyan iskolás gyerekekkel, akiknél megdöbbentő fejlődésbeli elmaradást tapasztalunk ezeken a területeken. Nem önmagában a lemaradás megdöbbentő, hanem az, hogy hét-nyolc évesen derül rá fény, amikor az iskolában nem teljesít megfelelően.
Hogy pontosan miről is van szó, kitűnően érzékelteti Niki esete, aki nyolcévesen került először vizsgálatra, figyelemzavar, olvasási és írási nehézség miatt. Az esetismertetésből látható, hogy mire kellene odafigyelni a szülőknek, az óvónőknek a megelőzés érdekében, hiszen az itt felsoroltak közül minden egyes adat figyelmeztető jel lehet. Niki egy rendkívül gondoskodó, meleg, szerető családba született, valószínűleg ennek köszönhető, hogy „csak” ennyi problémája volt – van.
Az anamnézisből kiderült, hogy veszélyeztetett terhességből a 32. héten, császármetszéssel született. Újraélesztették. Születése után a hetedik órában vették fel egy koraszülöttosztályra, ahol három hónapos koráig ápolták. A kezelés során agyvérzést kapott, de ez fokozatosan felszívódott. Korai fejlődése a kezdeti nehézségekhez képest problémamentes volt, ám érthető módon kissé késett. Hét hónaposan fordult át a hasára, tíz hónaposan mászott és tizennégy hónaposan állt fel.
Beszédfejlődése kissé késett, de azonnal mondatokban beszélt. Nem volt beszédhibája. Beszéde tartalmilag ép, kerek, összefüggő mondatokat mond. Említést érdemlő gyermekkori betegsége nem volt, kórházi kezelést igénylő probléma nem merült fel. Négyévesen ment óvodába, beilleszkedési nehézsége nem volt.
Testi fejlődése jelentős lemaradást mutatott a korosztályához képest. Kis termetű, fejletlen, szinte légies jelenség. A kapcsolatfelvétel jó, kontaktusba könnyen bevonható, szorongás egyáltalán nem tapasztalható nála, mosolygós, jókedvű, kiegyensúlyozott.
Mozgásvizsgálat:
Nagymozgásaiban darabosság figyelhető meg. Célirányos mozgásai pontatlanok. A páros lábon szökdelés összerendezetlen kéz- és lábmozgással együtt megy. Az egy lábon szökdelés váltakozva szintén nehézkes. Az egyensúly láthatóan éretlen: „Tériszonyom van” – mondja.
Finommozgások:
Ujjak sorban való érintése: Az ujjak alig mozdulnak, inkább a hüvelykujj mozgatásával végzi el a feladatot. A jobb kéz mozgása különösen görcsös, nehézkes. A gyűrűs- és kisujj mindkét kézen együtt mozog.
A kéz ellentétes ökölbeszorítását és nyújtását sok tévesztéssel, hibásan végzi, egy idő után együtt mozog mindkét kéz.
Ujjazonosítás:
A megérintett ujj csukott szemmel való azonosítása: A jobb kézen többszöri próbálkozás után is mutatóujjként azonosította a kisujját és fordítva. A bal kézen a kis- és gyűrűsujj érintését egyáltalán nem volt képes azonosítani, azt mondta: „Kéz”.
A testséma fejlesztésének mutatói:
A nagyobb testrészek közül a törzs részeit nem tudta megmutatni.
A finomabb testrészek azonosítása nem sikerült neki. Legkevésbé az ujjaké.
Emberrajz:
A részletek feltüntetésében hiányos, a kar és a lábak tagoltsága nem megfelelő. Az ujjak száma három a jobb, kettő a bal kézen, alig kivehetően ábrázolva. A fej aránytalanul nagy a törzshöz képest. A vonalak határozottan kapcsolódnak a kapcsolódási helyeken, számottevő kereszteződés vagy hézag nincs. Folyamatos vonalvezetésű, kevés részletű rajz.
A fejlesztéshez természetesen ezeken a vizsgálatokon kívül még jó néhány tesztet elvégeztünk, de ha valaki kíváncsi a gyereke testsémamutatóira, bátran nekifoghat játszani egyet, s közben megfigyelni a gyerek mozgását, a válaszait. Esős napokon aztán lehet olyan verseket, mondókákat is keresni és mondani, amelyek arra szolgálnak évszázadok óta, hogy a gyerekek megtanulják a saját testen való tájékozódást.
