A zEtna-Basiliscus kiadványok 2010-es sorjában szerepel Bozsik Péter Gourmandiai partraszállás című kötete is. Az alig hetven oldalasra sikeredett könyvecske, a maga, szerénységében töprengő oldalszámával és kilenc verscímével, mégis hatalmas távolságokat fog közre. A két évtized alatt íródott szövegek (1989-2010) európai dimenziókat szőnek egységes egésszé, egyrészt magának az írás aktusának koordinátáiból (Horgos – Weissbrunn), másrészt abból a pacifista hontalanságérzésből ítélve, melyet csak egy olyan valaki tud kifejteni, aki eredendően egy multikulturális deltavidéket tudhat maga mögött, majd a kapott fogódzókat a további vándorlét szemléletváltó kozmopolitizmusával köt tovább.
A több mint húsz év, és a megtett többezer kilóméter lírai termésébe alámerülő szubjektum az egymástól való, két lehető legtávolabbi pont közé van feszítve. Az objektív- és a saját élet legintimebb felhangjait megszólaltató líra között szinte nincs átmenet. A megfontolt, kimért munka eredményének tekinthetjük ezeket a vegytiszta szövegeket, akárha egy sebészi tenyér abszolút csöndjébe eresztene az egyik, majd a másik tenyér abszolút zajába billentene át a másik vers. Az objektivitásra törekvő, rejtőzködö vers én csak akkor bukkan fel, ha már minimális létszükségletét veszélyezteti a leselkedés, ugyanakkor ezzel megegyező elementáris erővel tud előtörni a személyes szféra azokban a versekben, melyekben ez ilymódon szükségeltetik.
A kötetet, szövegvilágának nyitottsága, posztmodern esztétikai elhullámzása, az erős szürreális hatás asszociációs mezőinek képzettársításai érdekes olvasmánnyá teszik. A versnyelv megcsavarása, menetének, irányításának meghajlítása egy másfajta, egy párhuzamos valóságot teremt. A tördelés sajátos megoldásai, a tipográfia játék, vagy a címadó szonettkoszorú első∕utolsó sorainak jelentésmódosulásai hozzáértő műhelymunkára vallanak. Jelentős helyet kapnak az olvasmányok, filmek emlékei, a szöveg mint élmény, de ezek mellett kiemelkedő jelentőségűvé lesznek a kilencvenes évek politikai mítoszai is. Érdekes az Új Symposion konyhájából átmentett „étvágypoétika“ is – az evéssel, étkezéssel, táplálkozással megszerkesztett metaforák, azok a hasonlatok, melyek a befogadást a szájüreg primáris funkciójával hozzák összefüggésbe.
Könyvespolcunk takaros darabjává válhat a kötet, érdekes nyári olvamány. A szövegek, vaskos lírai megformáltságuk ellenére nem terhelnek le, nyugodtan magunkkal vihetjük, olvashatjuk őket szinte bárhol. Tetszeni fog azoknak, akik József Attilát, Brechtet, Sziverit, T.S. Eliotot, Balázs Attilát, Tolnai Ottót, Petri Györgyöt, Celant, Bukowskit, Kišt szeretik. A verseket elsősorban azon ínyenceknek ajánlom, akik kritikai szemmel tudnak nézni az ezredforduló közép-kelet-európai klímájára, akik mindig az ablakon kitekintve, s nem maguk elé meredve utaznak, és akik sokszor kötnek ki olyan helyeken, melyekhez azelőtt semmilyen remény nem fűzte őket.
