Kockázati társadalom és felelősség címmel április végén nemzetközi tudományos találkozót tartottak Pécsett. Az Ulrich Beck szociológus által vázolt világkép, a globalizáció, a kockázat és az etikai viszonyok filozófiai, közgazdasági és szociológiai síkon való megvitatását az Ethosz Tudományos Egyesület és az Alkalmazott Filozófiai Társaság kezdeményezte.
Talán nem esik a beszélgetés lejegyzője az elfogultság vádjába, amennyiben dr.Barcsi Tamásnak, az Ethosz Egyesület titkárának Az ember tökéletesítésétől az új emberig – Ahumán biotechnológia kockázatai címmel hirdetett előadását tekintette az egyik legérdekesebb, később számos vita és hozzászólás alapjává váló lekciónak.
Mit értsünk a humán-biotechnológia kifejezésen?
– A humán-biotechnológia igen tág fogalom. Magában foglalja a géntechnológiát, a klónozást, őssejtkutatást és a mesterséges megtermékenyítést is.
Igen fiatal tudományról beszélünk, hiszen a humántechnológiára a 80-as évek derekán figyelt föl a nagyvilág, a géntérképünk a közelmúltban készült el teljesen, s Dolly bárány is „csak” 14 éves (igaz: 277 sikertelen próbálkozás előzte meg születését).
– Az eljárás a kísérletezés stádiumában van, ám már most számos filozófiai, etikai, gazdasági és jogi kételyt vet fel. Kérdés, hogy ha általánossá válnak a biotechnológiai beavatkozások, megszületik-e az új ember…
Előadása során számos irodalmi példával ábrázolta a lehetséges poszthumán jövőt. Szép új világok?
– Az írói fantázia előrevetíti a jövőt. Aldous Huxley Szép új világ című regénye (Brave New World) egy kasztrendszerben gondolkodó, megtervezett társadalmat ábrázol. Az emberek keltetőgépben indukálódnak, majd a lefejtés után fajrontó és -nemesítő eljárásokon esnek át. Szabad akarat, munkaválasztás, szerelem nincs, csak pirula formájában elérhető boldogság. Az emberek nem láthatnak rá más életformákra, tehát vágyaik behatároltak. Huxley disztópiája fontos kérdésekre keresi a választ: mi az, ami az embert emberré teszi?
A technológia által (mesterséges kiválasztás, génmanipuláció) megváltozhatnak az emberi tulajdonságok. A technológia már adott.
Ugyanakkor számos kedvező lehetőség reményét is felvillantja a genetika.
– A probléma nem ott kezdődik, hogy kiküszöböljük a cukorbetegséget, megszüntetjük még magzati korban a vázrendszeri rendellenességeket, tehát javítjuk az életlehetőségeket és -kilátásokat. Ez rendben van. De félő, hogy – elsősorban gazdasági okok miatt – feltűnnek olyan intézetek, amelyek a tehetős szülők kérésére végeznek beavatkozásokat. „Legyen a gyermek szeme kék, ne legyen hajlama a homoszexualitásra, küszöböljük ki annak lehetőségét, hogy 62 éves korában egy agyvérzés viszi sírba…” Ezáltal tovább szakadhat a rés a gazdagok és a szegények között, globálisan mélyülhet a szakadék a fejlett/fejlődő országok viszonylatában. Egy új elit réteg jöhet létre: a kék tekintetűek társadalma.
A Huxley-féle Alfa-Plusz társadalom azonban csak egy lehetséges irányvonala az emberi civilizációnak. Kis szerencsével letérhetünk a 26. század Londonjába vezető ösvényről. Merre vezetnek útjaink?
– Elsősorban nem is az utópiák, ellenutópiák cselekményei (az is!) a fontosak, hanem az írói fantázia és a felvetett gondolatok. Abe Kóbó japán szerző Anegyedik jégkorszak (Daiyon kampyōki) regényében egy klímakatasztrófa utáni Földre kalauzol bennünket: mindent víz borít. Egy tudóscsoport ezért az új életfeltételekhez hajlítja az ember tulajdonságait…
Kopoltyút növesztenek?
– Pontosan! A kommunikáció pedig fogcsikorgatással és morzejelekkel valósul meg. Egy másik mű szerint az ember növényi életformát vesz föl. Nem is lesz szüksége másra, mint sókapszulára, fényre és vízre. Mennyiben „ember” a kopoltyúember és a növényember? Milyen tulajdonságok tartoznak a Homo sapiens sapienshez és melyek az elhanyagolhatóak? Amikor géntechnológiáról beszélünk, ezekre a kérdésekre is válaszolnunk kell, mert félő, ha nem a köz dönt, hanem egy viszonylag kicsiny csoport, akkor is a következményeket az egész emberiségnek kell a hátán (pontosabban: a génjeiben) viselnie.
Embert még nem klónoztak (vagyis még nem kürtölték világgá), de a növények biológiai tulajdonságait már módunkban áll befolyásolni. Rengetegen tiltakoznak a génmódosított élelmiszerek ellen, mások az éhínség ellenszerét látják bele.
– Gondolhatjuk, hogy mekkora vitát vált ki az első emberi klón vagy az emberi tulajdonságok megváltoztatása, ha a GMO-élelmiszerek körül ekkora a vihar. Mindenképp a beszélgetéseket, a vitát szorgalmazom a humán-biotechnológia ügyében. Rengeteg a kockázat. A bizonytalanság elvét nem kerülhetjük meg, hiszen génjeink nem önmagukban állók, hanem egymással szerves kapcsolatban lévő elemek. Ha egyiket megváltoztatom vagy kiütöm, az egész struktúra átalakul, ennek nem kívánt következményei lehetnek. És egyébként is, ily módon azelőtt vesszük fel a rossz tulajdonságok elleni harcot, mielőtt azok megjelennek. Ha valakiben megtalálhatók a függőségre hajlamosító gének, még nem biztos, hogy felnőttkorában alkoholista lesz. Lehet, hogy bogárgyűjtő. Vagy numizmata.
Czeizel Endre írja egyik könyvében, hogy egyes intézetek már befolyásolni tudják az embrió tulajdonságait, sőt szülők már fordultak is hozzá kéréssel, hogy módosítsák utódjuk „esélyeit”. Például, adott esetben töröljék a homoszexualitásra való hajlamát. Czeizel figyelmeztet, hogy a homoszexualitás génjének kiiktatásával a jövő Pilinszkyjei is kiiktatódhatnak…
– Abszolút! Az biztos, hogy egy tulajdonság hátterében több gén áll. Nem is beszélve a környezet alakító erejéről. Gondoljunk csak Anthony Burgess Gépnarancsára! Igaz, itt nincs szó génmódosításról, de az analógiából sokat tanulhatunk. A főhős egy olyan fiatalember, aki önmagát erőszakos cselekedeteken keresztül érvényesíti. Ám emellett nagyon érzékeny a zenei hallása. Klasszikus kondicionálással megszüntetik agresszív hajlamait, de ezáltal komolyzenei képességei is eltűnnek. Egy rossz tulajdonság törlésével a művészi hajlama is elveszik. Persze felvetődik, hogy mit tekintünk rossz tulajdonságnak, törlendőnek és mit jónak. Mert a tudomány szabadságának hirdetése és gyakorlata magával vonhatja az emberi kreativitás elvesztését. Mint Madách Imre drámájának Falanszter színében. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy az emberiség mindig is a védtelenségét szerette volna kiküszöbölni.
A fenn vázolt poszthumán lehetőségek láttán mégis inkább ingatjuk a fejünket, semmint bólogatnánk – emberi fejlődés és tudomány ide vagy oda.
– Addig kell(ene) érvelnünk, míg látjuk a különbségeket. Huxleynál is még ott van John, a Vadember és akad kopoltyúember, aki (amely) utolsó erejével is (nosztalgiából?) a vízből az utolsó talpalatnyi földterületre mászik ki. Igaz, ott is pusztul el. Alakulhat úgy, hogy észrevétlenül eltérítjük a civilizációnkat a mesterséges beavatkozás alkalmazásával. De ha nem is megyünk el eddig, a génsebészet általánossá válása maga után vonhatja a genetikai diszkriminációt.
Ennek már igen kiterjedt irodalma van nemcsak az Egyesült Államokban, de az Unióban is. Sokan diszkrimináló cselekedetnek tartják a származásmegállapítást, bizonyos munkahelyeken kizárólag csak az egyik nem alkalmazását.
– Ha jogi szabályok nem születnek, megtörténhet, hogy jó munkahelyekre csak jó genetikai tulajdonságokkal kerülhet valaki. Megelevenedik a Gattacac. filmben bemutatott világ. A film „valamikor a közeljövőben” olyan társadalomban játszódik, amelyben a gyermekek túlnyomó többsége mesterséges megtermékenyítés útján, a lehető legjobb genetikai tulajdonságú petesejtek kiválasztását követően születnek, kivéve a főszereplőt. A valós társadalomban, képzeljük el, mekkora előnnyel indul majd el az, aki megfelelő genetikai párosítás által született. S itt már nem a Campanella Napvárosában megjelenő kövér feleség+sovány férj, alacsony nő+magas férfi elv érvényesül, hanem genetikai beavatkozás!
De a Gattaca is „valamikor a közeljövőben” játszódik…
– Ne higgyük! Már megjelent a világban a genetikai diszkrimináció! Egyes amerikai vállalatok, biztosítási cégek már nemcsak intelligencia- és személyiségi tesztet követelnek, de a munkavállaló avagy a kliens DNS-tesztjét is megvizsgálják. Gazdasági megfontolások állnak a háttérben, nem kétséges. A legjobb munkaerőt a legjobb helyre!
A Philadelphia – Az érinthetetlen című film jut eszembe, amelyben egy AIDS-beteg férfi történetét követhetjük végig, akit betegsége miatt rúgtak ki a vállalatból. Nemi diszkrimináció, vallási diszkrimináció… genetikai alapon történő hátrányos megkülönböztetés?
– Egyértelműen. Vajon a gazdasági érdek vagy az erkölcs a fontosabb?
A filozófia mondhatja azt a tudománynak, hogy állj!, ne tovább!, visszafoghatja a kutatást?
– A filozófia feladata a kérdések felvetése. Ebben az esetben pedig vita gerjesztése. Az, hogy az emberek minél több információhoz jussanak, döntésüket ne szimpátia alapján hozzák, hanem tudatosan.
Lenne egy igen nagy előnye a „kopoltyúlétnek” a Huxley-féle világ ellenében. Mert míg az angol szerzőnél emberi szabad döntésre alakult át a világ olyanná, amilyen, addig a „hal-lét” szükségesen bekövetkező. Hiszen a természet változására adott reakció.
– Úgy tűnik, hogy a fennmaradás fontosabb, mint a mai értelemben elgondolt emberi tulajdonságokhoz való ragaszkodás. „Inkább a kopoltyú.”
Felvetődik a kérdés, ha kellő gondossággal nyúlunk az emberhez, létrejöhet egy tökéletesebb ember?
– Sok tekintetben igen. Meghosszabbodik az emberi életkor, egészségesebben élünk, lehet, hogy lesz „boldogságpirula” is. De van egy fontosabb aspektusa is annak, hogy a poszthumanitás mint téma felvetődött. Az ember válaszút előtt áll, meg kell értenünk, hogy a biotechnológiai eljárások óriási hatással lehetnek a jövőnkre.
Hogy egyre többet beszélgetünk a biotechnológiai alapon történő emberjavításról, fenntartható világról, azt jelenti, hogy a mai társadalom rossz?
– Sok szempontból igen. Állandóan fenyeget a klímaváltozás, a nukleáris tölteteket bármikor működésbe hozhatják, mindenféle válság van. A nagy elbeszéléseknek vége, az ember nem tud hová fordulni. Ezért keres új isteneket, mert a régiek elvesztek.
Az az érzésem, hogy a mai ember szívesen megjobbítaná magát, ha erre – biztos módszer alapján – lehetősége nyílna, de a keletkező új, tökéletesebbember éppen erkölcsi megfontolások miatt: nem. Azaz: az új, genetikai javítás által születő ember önmaga létalapját kérdőjelezné meg.
– S itt már pszichológiai és szociológiai kérdések jönnek elő, és már nem csak filozófiai és jogi területen kell vizsgálódnunk…
