MADE IN CHINA

Mottó:

„Mileage is knowledge” – Henry Rollins

Szépöregapám mondta egyszer egyik gyerekkori álmomban, hogy: „Utazz…!” Azóta üldözöm ezt a célt, vagyis megyek, amikor csak bírok. A szóban forgó álomban úgy volt, hogy „Utazz és tanulj!”, utána békává változott és a Mississippibe ugrott! Nagyot szórakozott mindig az átváltozásaival. Amikor borzzá változott, másnap mindig kakaó volt az óvodában. Szép gyermekkor…

Hogy miként fújt erre az útra az élet, azt hosszabbra és rövidebbre nyúlóan is elmesélhetem. A lényeg, hogy volt kétévnyi spórolt pénzem, és hogy folyamatosan életem részévé válik a hagyományos kínai gyógyászat, aminek egyik ágával foglalkozott utunk célja. Amint a címben is kifejtve vagyon, vagyis sejt(h)ető, valami 3-1-2 és valamifajta meridiánok vannak a dologban. Igen, ez is. Meg az, hogy tizen-egynéhány napon keresztül egy teljesen idegen, de annál szimpatikusabb kultúra nyelve üti meg a fülem. Tehát sok minden…

Kína jóval messzebb van, mint Brüsszel, ezért jobb, ha repül az ember, amikor sietős neki. Különben én még el is stoppolgatnék Pekingbe, a légi közlekedés nem az én műfajom. A repülőút megvolt röpke (értik, RÖP-ke) kilenc óra alatt. Fél kettes ferihegyi indulással szeltük a felhőket, rombolva az ózonréteget, kétszeri vacsorával és mérhetetlen itókával, ahogyan gazdagéknál vagy legalábbis előkelőéknél szokás. Papírpoharas kávé, tea, mikrós fémtálas csirke és rántotta, hűtött (gyümölcs)saláta. Minden piciben, külön becsomagolva. Kis zacsiban a só és a bors is, szinte nevetséges, külön fóliában minden tálka, a kanalak és a törlőkendő – ezt látván, az anyagok mérhetetlen pazarlását a csomagolásra, még jobban aggódok fogyasztói társadalmunkért. Csillogó-villogó, mézesmázos utazási feltételekkel már a levegőben is annyi szemét termelődik, hogy hányingerem van fenn a műlevegőben, kinti mínusz 50 Celsiusszal, aprócska jégvirágokkal az ablakon – ami azért megható. Lentről nézve időzónák felett eszünk, iszunk, filmeket nézünk és zenét hallgatunk. S imigyen érkeztünk reggel fél hatkor Pekingbe.

Majdnem a felkelő nap országa

A felkelő nap országa kissé keletre volt még tőlünk, de olyasvalami érzés vett hatalmába, mintha ott lennék: pont akkor kelt fel a nagy sárga golyó, mindenhol házikós jelek, ami lehet kínai is vagy japán ugyebár, amíg valaki nem mélyül el valamelyiknek a tanulásába és látná a különbséget. Haladjunk…!

A szó elszáll, az írás is… (Laci bácsi mesél jobbról)

Szinte groteszk, hogy egy város másfélszer annyi lelket számlál, mint egy ország. Peking az a város. Ha Szerbiával, ha Magyarországgal hasonlítjuk. Az élet ezért sosem áll le – volt úgy, hogy magam indultam el a Tiananmen térre, s annak „Andrássy útja” nemhogy aludt volna este tízkor, hanem autók százai követték egymást a kétszer ötsávos úton. A metrók este fél tizenkettőig járnak, városi buszokból is van bőven… Peking szíve mindig ugyanúgy ver.

Ahogyan édesszívem írta képeslapjaira, Kína/Peking egyszerre ősi és modern. Minden sarkon, lépésben találkozunk hagyományos és egyben újszerű dolgokkal. Nemcsak az építészet tekintetében, hanem az öltözködésében, a járművekében. Egyetlen régi vagy akár megkarcolt kocsi sincs az utcákon, utakon, de az érem másik oldalán a várost még nagyban belepik a riksák. A fiatalok már majmolják a legújabb divatokat, az öregebbek szerényebben öltözködnek. Ez most vagy a szegénység, vagy az anyagi dolgok lényegtelensége folytán alakult ki, nem tudom.

A hotelunk melletti utcában mindig javában zajlott az ún. élet, a piac hemzsegett, az utcai lefolyóba öntötték a különféle leveket, ezeknek a szaga összeborult az éttermek, kinti sütödék illatával. Mi ez, ha nem a mennyország?

Kínai napjaink

A négycsillagos szálló napi 13 eurónkba fájt. Ami tényleg nem nagy fájdalom. A kaját „kint” oldottuk meg. Néha közösen ettünk az egész csoporttal (húszan utaztunk ki), néha meg betértünk egy kínaibb (értsd: a köznépnek, és nem a turistáknak szánt) étterembe, és ráböktünk egy már kirendelt levesre/akármire mutatva, hogy kettőt s’il vous plait. 200, 250 dinárért (persze jüan ellenértékben) olyanokat ettünk és annyit, hogy sokszor megfordult velem a világ. Az oltári lakoma vagy az ebéd, vagy a vacsora volt, kétszeri nagyzabálást nem lehetett volna elviselni.

Énekek éneke

Reggelire kávé és fűszeres zsemle hagymás tükörtojással egy olyan ajvárszerű erős mázzal, amivel kaszálhatnánk itthon – ez is egy kinti piaci sütödésnél. Igaz, ami igaz, az első két nap a gyomrom még barátkozott a kínai konyha olajos természetével, de nem volt szükség széntablettákra – szerencsémre, mert nem is vittem.

Reggelikor néha tettünk egy közértes kanyart, majd kilencre már a hotel konferenciatermében vártuk Zhu prof. előadását, akiről később…

Délutánjaink dr.Bárdi László vezetésével zajlottak. Peking élő történelme megnyílt előttünk, a Tiltott Város, a Tiananmen tér, az Ég Temploma, a Nyári Palota vagy a nagy fal(at). Micsoda alkotásai ezek is a császári megalomániának – oldalakat lehetne mesélni róluk.

Gondoltam én, naivan, hogy a Tiltott Város eléri az egy bácsföldvárnyi területet (ami kb. 70 négyzetkilométer), ó, én kishitű, nemhogy 70, hanem 720 négyzetkilométeres eme császári udvar, ami egyben „szerénységével” a világ legnagyobbika is. Fák a kertben, fából épületek, réz, bronz, arany, márvány… Az Ég Temploma egy kínai Minas Tirith…

Ezek a helyszínek Laci bácsi vezetése nélkül keveset értek volna – az emberből csak áradt a mese. Majdnem minden kőről volt tízpercnyi mondanivalója. Ezúttal is meg szeretném neki köszönni a lelkes vezetést – gondolom, ezzel egyezne az egész csoport is.

A nyelv idegen, kínai. A japánnal összevetve semmi közük egymáshoz, s a japán még mindig szimpatikusabban hangzik. Helen, kínai szervezőnk, koordinátorunk és a professzor életrajzának írója szerint a külföldiek nagyon gyorsan megtanulnak kínaiul beszélni és kommunikálni, de az írás, olvasás már más téma… Különféle kínai nyelvleckéket lehet bőven találni a könyvesboltokban. Két hónapi kint élés után szerintem már tudnék venni kenyeret és el tudnék beszélgetni a bányászat helyzetéről… hm…

Tornázó öregek

Ahogyan egy-egy helyszínre vezetett utunk (gyalog/metróval/busszal), sok öregebb embert láthattunk, ami önmagában nem ad okot nagy csodálkozásra, de lényegében mégis másnak, életerősebbnek tűnnek a ráncokkal barázdált fejek. Szemük nem temeti az évektől megfáradt testüket, hanem TORNÁZNAK. A megannyi (rendezett) óriási park tele van különféle lassú és gyorsabb tornaműveleteket végző nyugdíjasokkal. Jóleső érzés már látni is őket, elmenni mellettük, szinte feltöltődsz energiával. De lényegében ez azért lehet, mert városlakók, az itthoni termelő öregen is még húzza az igát, mit tornázzon is ő még? No de(!) Újvidéken, Szabadkán mondjuk nem látni ilyet, és egyik nagyvárosban sem, ahol már volt szerencsém járni. Peking energia!

…és…

Hhhhhhrrrrrrrrrhhhhhhhhh!

Hát igen. A krahácsolás és a köpködés. Van, akit zavarna és szörnyülködne, de nekem inkább szórakoztató volt. Előfordult, hogy a városi buszon egy néni darabos turháját előkrahácsolva szépen, lassan leeresztette a busz padlójára és lábával elsimította. Tökéletes bűntény címszó alatt akár ezt is betehetnék a szótárba, de sajnos már betették azt, amikor hétévesen krumplicukrot loptam a temerini vásárban.

Kína (nem csak Pekingben, mert a nagy falon is – a gigászi téglahernyón, ami a kínaiaknak is zarándokhely – akadtak „öntözők”) háttérzenéjének, leitmotivjának a krákogást mondanám. Az utcákon a különféle frissességű és nagyságú turhák egy jó kis szlalompályát adnak a kényesebbiknek.

Érdekes, hogy az okok után böngészve az interneten sehol sem találtam egy „normális” magyarázatot erre a jelenségre, csak szörnyülködő megjegyzéseket, egyéb „szörnyűséges” kínai szokásokkal karöltve. (Pl. hogy szürcsölve esznek, na és?!)

Hare Krisna

Nagy töprengésemben muszáj volt Laci bácsit egy emillel leterhelni, amire nagy örömömre készségesen így válaszolt:

„A rejtély nem is annyira rejtélyes. Tavasszal a szárazföld felől fúj a téli monszun (nyáron fordítva: a tenger felől hozza a csapadékos, páradús levegőt), s miután Kínától északra hatalmas sivatagok (Góbi!) terülnek el, ez a levegő nem csupán száraz, hanem sivatagi porral telített. Ezért van az, hogy nagyjából januártól májusig a pekingiek krákognak, prüszkölnek, köpködik a sivatagi homokot. Korábban ezért volt az, hogy a tv-híradókban még a legmagasabb szintű politikai tárgyalások alkalmával is lehetett látni a kínaiak lába előtt egy „éjjeliedényt” (ami persze nem éjjeliedény volt, hanem köpőcsésze, amit még a legutóbbi nagy nagyfőnökök is használtak, pl. még Teng Hsziao-ping is).

Ezért viselnek sokan az utcaseprők közül is tavasszal az arcuk elé kötött kendőt, de sokan mások is.

Aztán megesik, hogy nem csupán a téli monszun idején, hanem – megszokásból, de már nem annyira gyakran – máskor is köpködnek a derék kínaiak.

Röviden ez a titok megoldása.”

Halo, halo! Luka, luka!

A fenti alcím pedig a piacok soundtrackje. A kínaiaknál, csakúgy mint arab társainknál, az alkudozás egy játékot vagy egy játékos megmérettetést képez, amelyből vagy te, a vevő, vagy ő, az árus kerül ki győztesen. Jártunk így is, úgy is. A nagy hírű Selyempiac és a Gyöngypiac nem fedi mindenben a piac hagyományos értelmét. Helyszínük egy többszintes áruház, ez a modern kor ecsetvonása, mozgólépcső, neonfények, ám ahogyan zajlik a benti élet, az már inkább hasonlít egy vérre, minden jüanra menő szócsatára, ami néha testi szintre emelkedik. A „Halo, halo! Luka, luka!” felkiáltószavak a fő csali! S ha hallják, milyen anyanyelvű a turista (kínai vevő nincs nagyon itt), rögtön annak nyelvén folytatják a fiatal eladólányok, olaszul, spanyolul, angolul… Apró pici standok rengetegében, emeletenként változó árutematikában, mindent lehet találni félig/alig hamisított szövetanyagokat, cipőt, táskát, technikai mütyüröket… A legenda úgy szól, hogy itt minden technikai cikk is eredeti, ami japán, az tényleg japán, csakhogy a selejtet küldik át ide… Nikon, Canon, minden, áh, köszönöm, inkább majd az E-Bayen megnézem.

A professzor és a 312

Zhu Zong-hsziang professzor 87 éves. Nálunk is járt már. Tavaly szeptemberben, sokéves vízumelutasítási küszködés után végre szerb földre is beengedték előadásozni a 3-1-2-ről, tudniillik a bevándorlási hatóságok félnek, hogy egy 80 feletti professzor üzletet akar nyitni!

Zömmel Észak-Bácska-Bánát falvaiban, városaiban tartott ismertetőt a módszerről. A professzor hosszúra nyúló szakmai életútját néhány mondatban azért méltatnám. S legfőképp, hogy mi is ez 3-1-2 meridiángyakorlat – a hosszabb leírás egy annál alkalmasabb területen jelenik majd meg.

Zhu professzor nem a hagyományos kínai gyógyászat orvosa, ő nem akupunktúrás orvos. Ő egy vegyészből lett biofizikus, aki objektív bizonyítási módszereket talált a meridiánvezetékek feltérképezéséhez. 1973-ban kezdett el kutatni a meridiánok bizonyításában, hogy tudományos magyarázatot is adjon a kínaiak több ezer éves tudására.

Teát vegyenek!

Ahogyan ereinkben folyik a vér, húgyvezetékünkben a húgy, úgy létezik egy olyan energiaáramlat testünkben, amit csinek nevezünk. A csi a meridiánvezetékeken áramlik. Zhu professzornak a meridiánok létezését sikerült bebizonyítania három fontos biofizikai módszerrel. A kínai kultúrában évezredek óta tudnak a testünkben létező és működő meridiánrendszerről. A kínai akupunktúrás gyógyászatnak (nem összetévesztendő a nyugati akupunktúrás szurkálással, ami ok-okozati szempontból vizsgál) az a feladata, hogy a különböző szervekért felelős meridiánvezetékeket erősítse, helyre billentve a csi áramlását. A kínai gyógyászat holisztikus. Az egész a fontos. Ez a 3-1-2 meridiángyakorlatnak az elve, valamint hogy saját kezünkbe vegyük gyógyulásunkat, egészségünket. A meridiánokat erősítendő három (3) akupunktúrás pontot nyomkodunk párhuzamos meridiánvezetékeken, majd mély hasi légzést folytatunk (1 – egy hasunk van), illetve fizikai gyakorlatokat végzünk mindkét (2) lábunkon, a legjobb, ha annyit guggolunk, amennyit az inak megengednek. Ezekkel a gyakorlatokkal helyrehozzuk, illetve erősítjük a csi természetes áramlását, amitől életerősek és egészségesek leszünk.

Tehát tanultunk és ebből vizsgáztunk. A Gyógykalauz augusztusi különkiadásában képekkel alátámasztott, mélyebbre ható, részletesebb leírásokkal és útmutatásokkal megtámasztott beszámolót is olvashatnak azok, akik 100 évig szeretnének élni, egészségben – addig még bírják ki, egyenek sok paradicsomot, s kerüljék a dohányt, vagy ha nagyon kíváncsi mindenki, a www.312.hu honlapon és az akupunkturajaniair YouTube-os profilon fel lehet lelni a lényeget.

Azt hiszem, mindent elmondtam

Április – Július

Március végén voltunk, április elején jöttünk. Július van… Mennék, Kína, újra, újra, újra, minden évszak!

(Köszönettel tartozom Bárdi Laci bácsinak mérhetetlen segítőkészségéért.)