fáradt hideg légmozgású
kedd június huszonkettő
halvány és megfoghatatlan
fogalomként közeleg
az éjfél
bögrében tea s benne
utolsó kanálmozdulattól
kavargó méz
redőnyön kopogó eső-ritmika
sercegő jazz-dallam
a képzelt nagylemezen
körbejár a hozzád megtett út
majd emlékezet
szobádnak ha fala
ha meszelése lennék
levakarnám magamról a vágyat
szoktatnám lényem az efféle
pőreséghez miként
test idomul lélekhez
arcom érintésedhez simul
gyertyaláng-nyelvek árnyéka
a mennyezeten
hiányod mint éjszakára
virradat – jön
halvány és megfoghatatlan
fogalomként reggelre elillan
akár hallgatók dobhártyájáról
az éjjeli rádió-csönd
