A 2018. május elsején kezdődött projekt a magyarkanizsai Wemsical Szerbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület, a kishegyesi Dombos Polgárok Egyesülete és a szegedi Katolikus Alapítvány kezdeményezésére jött létre és zajlott két éven át, melynek záró eseményét csütörtökön tartották meg Magyarkanizsán. A Modern Folking elnevezésű, Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon átnyúló Együttműködési program fő célja az volt, hogy ifjúsági rendezvények által erősítsék a határ menti régiók multikulturális kapcsolatait. Ennek okán megannyi sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött, melyek mindegyike a hagyományaink éltetése, sőt annak megszerettetése és átörökítése céljából fogant meg. Magyarkanizsa és Szeged is kiváló táptalajnak mutatkozott a lebonyolított események látogatottságát figyelembe véve, ugyanis különös színfoltjai voltak ezek az események például Magyarkanizsa művelődési, kulturális és szórakoztató életének is.
Nem is olyan régen a csöndöt a KurtaUtca-koncert törte meg a Tisza-partnál, ahol már rég volt effajta megmozdulás. Igaz, megvan az a réteg, mely az effajta események iránt mutat érdeklődést, de mindig akad olyan is, aki véletlenszerűen, vagy kíváncsiságból látogat el egy-egy ilyen kikapcsolódást kínáló táncos vagy zenés estre, aztán ottragad, magával ragadja a hangulat vagy épp belekóstol és megszereti az addig még nem is ismert stílust, réteget, társaságot. Az érdeklődési kör bővítésének célját is szolgálják ezek a rendezvények, mely a szervezők szerint lehet, hogy csak évek múlva ér célt, de akkor sem hiábavaló a munka, ugyanis örökségünket meg kell őrizni, mint egy kincset, hogy mindig legyen, aki tovább viszi, csak így garantált a megmaradásunk. A csütörtöki zárórendezvényen pedig amellett, hogy tapasztalatot cseréltek, ötleteltek és kérdéseiket is feltehették a program iránt érdeklődők és abban résztvevők, értékes és izgalmas előadásokat is hallhattak. Resócki Rolland néprajzkutató, néptáncpedagógus a közös jövőképünkről és a közösségi jövőképünkről értekezett, A hagyományos és a kortárs találkozása a kortárs művészetekben címmel a Szabadkai Kortárs Galéria kurátora, zenész, festőművész Miroslav Jovančić tartott előadást, melyben nem röstellt egészen messzire visszanyúlni, ami elkerülhetetlen is, hisz, hogy értsük jelenünket és legyen jövőnk, ismernünk kell a múltunkat, amit elődeink is jól tudtak, így Bartók se maradhatott ki például az értekezésből, de megörvendeztette a hallgatóságot egy hegedűn játszott népdallal is. Sutus Áron arról tartott érdekfeszítő beszédet, hogy meg kell-e újulnia a hagyományosnak. Talán ez az, ami a legnagyobb kérdőjel, éppen ezért a VMMSZ elnökét, aki kulturális menedzser is, kicsit bővebben is faggatunk erről.
– Afelé terelődik a következtetés, hogy magának a hagyományátörökítés módszertana medreinek kell valamiképp megújulni vagy újra kell azt álmodni a változó világ tempójából kiindulva. Resócki Rolland felvetései valahol találkoztak azokkal a gondolatokkal, amik bennem is megfogalmazódtak, hogy hogy állunk utánpótlás-neveléssel például, mennyi táborra és hasonló eseményre van szükség, ahol taníthatják hagyományainkat. Képzési rendszerekre van szükség, melyek előkészítése már folyamatban van, a helyben oktatók tudását kell erősíteni és az egész fölé kell egy olyan tetőt formálni, melyben látja a néptáncos, látja a leendő oktató, hogy miként tudja ezt életvitel szerűen a hivatásává is tenni – mondta Sutus, aki arra a kérdésre válaszolva, hogy elég tanulónk és tanítónk van-e mindehhez, a következőket mondta: – Elég remény biztos, hogy van, az oktatói utánpótlás-nevelésben egy picit le vagyunk maradva, de nem az utolsó utáni pillanatban járunk, és mivel néptáncosunk és népi hangszeres együttesünk és Budapesten tanuló népzenei tanszakosok is vannak, ha ezeket egy hadrendbe állítjuk, elmondható, hogy még nagyon sok évig tudunk erős hagyományhűséget szerető, tisztelő fiatalokat nevelni.
Vígi László, a Wemsical Szerbia elnöke előirányozta a további lehetőségeket, mert feladatból és tervekből sincs hiány a házuk táján, de mint mondta, ennek a projektnek köszönhetően is számos, közösséget összetartó rendezvény is létrejöhetett.
– Olyan mértékben szolgálta a köz javát a program, hogy kulturálisan tudtuk bővíteni Magyarkanizsa község kínálatát, és olyan rendezvényekkel tudtuk színesíteni azt, behozva egy Kárpát-medencei brandet, ami a Fonó klub, ami annyit adott, hogy több néptáncfoglalkozást, több népművészeti műhelymunkát tudtunk létrehozni, több szakmai előadást is szervezhettünk. Amire talán a legbüszkébbek lehetünk, az a falfestmény a Napsugár bölcsőde falán, ami egy kézzelfogható, hosszútávú eredmény. A projekt két és fél évét hasznosnak tartom, az idő fogja megmutatni, hogy tudtunk-e olyan embert megszólítani, aki ennek köszönhetően találkozott először ezekkel a műfajokkal, de nagyon sok kisgyermekes szülő volt a rendezvényeinken, ami bizakodásra ad okot – mondta Vígi, aki kiemelte, hogy a projekt során egy olyan fúziója keletkezett az eseményeknek mind Szegeden, mind Kishegyesen és Magyarkanizsán is, amely irodalommal, képzőművészettel és zenével is foglalkozott.
Terveik között szerepel a további pályázás, szeptemberben már újba is fognak!
