Belső vívódások és külső hatások

A palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában, vasárnap este vetítették Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című alkotását. A sajtótájékoztatón a rendező először is köszönetet mondott mindazoknak, akik a foci- világbajnokság döntője helyett a film megtekintését választották.
Holtai Gábornak ez az első nagyjátékfilmje, egy elrablás történetén keresztül foglalkozik egyebek közt a beletörődés, a feladás témájával, miközben éles társadalomkritikát fogalmaz meg, és teszi mindezt a thriller műfaján keresztül: 
– Amikor a film történetét kitaláltuk Veress Attila forgatókönyvíróval, nem volt a fejünkben műfaj. Később kezdtünk el gondolkodni azon, hogy milyen formában mesélnénk el. Ugyanakkor szerettünk volna támogatáshoz is jutni, ez 2020/2021-ben volt, amikor is úgymond egyablakos finanszírozási rendszerről beszélünk. Tisztában voltunk vele, hogy egy éles és közérthető társadalomkritikát megfogalmazó alkotás nem fog átmenni a rostán, ezért gondolkodtunk egy olyan műfajban, amit el tudunk készíteni, emiatt ágyaztuk a mondanivalónkat thrillerbe, egy elrablás történetbe. Amikor a támogatásról volt szó, azt emeltük ki, hogy elrabolnak egy nőt, aki megpróbál kiszabadulni, és ennyi az egész. Természetesen lebuktunk. A történetünk viszont megmaradt, és amikor elkezdtük a forgatást, összeállítottuk a jeleneteket, lassan világossá vált, hogy ez egy elég kemény, sötétebb hangulatú film lesz. Amikor az első vágás után megnéztük, azt mondtuk, hogy legszívesebben nem akasztanánk rá műfaji címkét, de biztosak voltunk abban is, hogy a nézők, a kritikusok a thriller műfajba sorolják, és ezzel nincs is semmi bajunk. Eleinte tehát nem thrillerben gondolkodtunk. Előbb jött a történet, mint a műfaj – hallottuk Holtai Gábortól.  
A film nemzetközi sikert könyvelhet el, sőt a tengerentúlon is felfigyeltek rá, még ugyan nem hivatalos, de esélyes az amerikai remake-je. 

Az Új magyar filmek programrészben Mayer Bernadette önéletrajzi ihletésű Mommy Blue című alkotását vetítették. Az alkotás anya-fia kapcsolatát taglalja, és arról is szól, hogy a döntések hogyan alakíthatják az életet. A film egyik szereplője Vilmányi Benett, aki Magyarországról Vajdaságba jött, és egy ideje a Zentai Magyar Kamaraszínház társulatát erősíti.   
– Sok minden más itt, de mivel magyar közegben vagyok, nem érzem túl nagy váltásnak. Nagyon szeretek Vajdaságban, itt gondolkodni és alkotni. Némely különbséget könnyű megszokni, és azon vagyok, hogy a többit is megértsem. Valamennyire már vajdaságinak is érzem magam – mondta Vilmányi Benett.  
A Párhuzamok és ütközések versenyprogramban Mihai Mincan román rendező Tejfogak című filmjét tekinthettük meg. Az alkotás a nézőket az 1989-es évbe repíti vissza, a Ceausescu-i rezsim alkonyára, és egy gyermek eltűnéséről szól. A sajtótájékoztatón Igor Babiac, a film egyik szereplője arról beszélt, hogy mennyire vevők a romániai nézők a múltat feldolgozó alkotásokra. 
– Megmondom őszintén, úgy érzem, hogy a közönség belefáradt a régi történeteket feldolgozó, a kommunista időkben játszódó filmek nézésébe. Szeretnék a múltat maguk mögött hagyni, lelkileg felszabadulni, és könnyedebb életet élni. Ugyanakkor ez a történelmünk része, és ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül – hallottuk Igor Babiactól, aki valójában moldovai színész, így az ottani filmgyártás is szóba jött.
– Moldova függetlenítése után sokáig nem is beszélhettünk filmgyártásról. 2007-ig évente egy film készült el, az is támogatás nélkül. A helyzet a 2010-es évek után kezdett javulni, mert olyanok kezdtek ezzel foglalkozni, akik értenek is hozzá. Most már három játékfilm is készül, emellett rövid- és dokumentumfilmek is. Lassacskán ráérzünk arra is, hogyan lehet támogatásokhoz jutni – fejtette ki a színész.

A palicsi filmfesztiválon köszönthettük Dietrich Brügemannt is, aki visszatérőnek számít és nyolcadszor jött el Palicsra. Mint azt korábban is mondta, nagyon szereti ezt a fesztivált és megragad minden alkalmat, hogy egy kicsit Palicson lehessen. A német rendező Otthoni szórakozás című filmjét az Új német filmek programrészben láthattuk, idén ugyanis a német alkotások kerültek a fesztivál fókuszába. Dietrich Brügemann voltaképpen a filmnézésről készített filmet. 
– Amikor otthon filmeket néztünk és azon gondolkodtunk, miről készíthetnénk filmet, az jutott eszembe, hogy pont erről, az otthoni filmnézésről. A mindennapok részévé vált, manapság az emberek kevésbé mennek moziba, inkább otthon töltik az időt és néznek filmeket. Ez azonban nem ígér mindig felhőtlen kikapcsolódást, megannyi akadállyal találkozhatunk, csődöt mond a technika, nem sikerül elindítani a filmet, mindenféle applikációkat kell letölteni, hirdetések ugranak elő, és még megannyi dolog történhet, ami bosszúságot okoz. A filmünkkel viszont fejtörést okoztunk a nézőknek, egyesek feltették a kérdést, hogy miért néznének filmet arról, hogy valakik filmet néznek – magyarázta a rendező.  
Dietrich Brügemann szarkasztikus alkotása valójában arra világít rá, hogy mekkora mértékben árasztanak el bennünket a digitális tartalmak, és ebbe mennyire belefáradunk. Ez pedig nem csupán a filmnézésre vonatkozik. A mai ember egyre jobban függ a digitális világtól.