Szerdán a szabadkai Mathias Corvinus Collegium Alapítvány szervezésében Varga Csaba nagyváradi építész, ma élő legsikeresebb magyar hegymászó tartott előadást. 2023-ig összesen hat, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcs tetején állt, kisegítő oxigén használata nélkül.
Varga Csaba hangsúlyozta, hogy Szabadka szinte testvérvárosának tűnik Nagyváradnak, hiszen mindkét település a szecessziós épületeiről híres. Megjegyezte, hogy Komor Marcell Nagyváradon is több jelentős épületet is tervezett.
– Építész vagyok, a hegyeket pedig lassan 20 éve járom. 2007-ben, a Mont Blanc első megmászása után kezdtem el expedíciókkal foglalkozni. 2013-ban Pakisztánban feljutottam a Gasherbrum II csúcsára. Ez volt életem első nyolcezres magassága. Erőss Zsoltra mindig is felnéztem, a 2013-as kancsendzöngai tragikus eltűnése után váltam a legtöbb nyolcezres megmászással rendelkező magyar hegymászóvá. Magyar állampolgárként érem el ezeket a csúcsokat. Fontos, hogy képviseljem a Kárpát-medencei magyarságot, őket akarom a mászásokkal ösztönözni, hogy maradjanak meg magyarnak a szülőföldjükön, ne asszimilálódjanak – taglalta a hegyjáró.
2023 különösen nehéz évként maradt meg a hegymászásra specializálódott sportoló életében, két hegymászó barátját elvesztette. Győrffy Ákos és Suhajda Szilárd mászás közben haltak meg.
– Tizennégy 8000 méter fölötti csúcs létezik, és az igazi sportértéket a palack nélküli mászás jelenti. A mesterséges oxigén leegyszerűsíti a feladatot, míg a palack nélküli sokkal nagyobb fizikai és mentális terhelést jelent. Ehhez felkészültség, szerencse, jó időjárás és elszántság kell. Én teherhordók és oxigénpalack nélkül mászom. A világ legmagasabb hegyére, a Mount Everestre eddig mintegy 9000-en jutottak fel oxigénpalack segítségével, míg palack nélkül 70 év alatt nagyjából 200-an – fogalmazott a sportember.
Legutóbbi mászása 2023-ban volt Pakisztánban. A 8126 méteres csúcs megmászására június 6-án indult Budapestről, és július 7-én tért vissza. Egy hónapos, rendkívül intenzív és nehéz expedícióként emlegette a túrát.
– Nanga Parbat, más néven a Gyilkos hegy különlegessége, hogy 4000 méter a szintkülönbség az alaptábor és a csúcs között. Egy sikeres csúcstámadáshoz legalább két akklimatizációs kör szükséges. Ilyenkor 5000 méterre fel kell menni, majd visszatérni az alaptáborba. A levegőben van oxigén, csak kevés, ezért fázik, fárad el az ember. Nyolcezres csúcson alig néhány órát lehet tölteni, a lényeg, hogy minél gyorsabban lejussunk biztonságosabb magasságba. 6500 méterig még képes a szervezet alkalmazkodni, felette azonban már csak ideig-óráig bírja. A hegyen több táborhelyet alakítanak ki, ahol viszonylag biztonságosan lehet sátrazni, elkerülve a lavinaveszélyes zónákat. A mi expedíciónkon húszan próbálkoztunk, közülünk négyen oxigénpalack nélkül. A csúcson mindössze tizenöt percet töltöttünk, majd azonnal megkezdtük a visszaereszkedést. A lefele út azonban legalább olyan veszélyes, mint a felfelé vezető, lengyel társunk tragikusan életét vesztette ereszkedés közben – mondta az előadó.
Az előadás után a Nanga Parbat-túráról szóló kisfilmjét tekinthette meg a közönség.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
