Nemrég tartotta meg a kelebiai székhelyű Nyári Mozi Színházi Közösség nemzetközi építészeti alkotótáborát és konferenciáját, amelynek fő témája az élő táj volt. A résztvevők szakemberek irányítása mentén mélyedhettek el a természetet és az embert összekötő építészeti alkotási folyamatban. Ennek lényege felfedezni, hogy a természet mi mindent ad, cserébe az ember mit tehet a természetért, hiszen a mai kor embere mindettől igencsak távol került. Sőt, akár azt se hajlandó elismerni vagy felismerni, hogy a természet része. A táborban ezzel is behatóan foglalkoznak. Mivel pedig kiemelt figyelmet fordítanak a kalákázásra, a rendezvényhez Kalákázni jó címmel tárlat is kapcsolódott, amit Magyarkanizsán állítottak fel, a Tisza-parton, a móló melletti fűzfasoron.
A kiállítás a kaláka mozgalom eseményeit, a felújított erdélyi, felvidéki, délvidéki fürdőket, forrásokat, fűzépítményeket és a felejthetetlen, felemelő pillanatokat, emlékeket mutatta be. Az apropót az adta, hogy idén 25 éves a kaláka mozgalom. A kiállítást Valkay Zoltán műépítész nyitotta meg, aki a budapesti Ars Topia Alapítvány Kárpát-medencei fürdő- és közösségépítő kalákatáborok megalakulásának 25 évvel ezelőtti kezdeteire, nemes céljaira is rávilágított:
– Az ars topiás kalákázások, mint a 2001-ben Csíklázárfalváról elinduló székelyföldi/erdélyi, majd felvidéki és délalföldi, megközelítőleg harminc helyen megvalósuló építési akciók, számomra az emberi természet óvását, a szépet és jót lelkes tettel átélő és átérző igaz filokáliát képviselik – hangzott el Valkay Zoltán méltatásában, aki azt is részletezte, hogy a kalákázás fontosságát egyebek közt a felelősségteljes közösségépítésben és úgymond a mellérendelésben látja, az egymás melletiségben, amikor is az alkotó, az építő ember, képes egy lenni a természettel.
Nyitókép: Nyári Mozi Színházi Közösség
